A megugró orosz rakétagyártás drámai hatással lehet az európai légvédelemre, mintha egy orosz rulett játszmába csöppennénk.

2025. június 29-én egy jelentős orosz légitámadási hullám indult, melynek során összesen 537 légi eszközt alkalmaztak, beleértve 477 drónt és csali célpontot, valamint 60 rakétát, amelyek között ballisztikus és cirkáló típusok is megtalálhatók. Az ukrán légvédelem hatékonyan reagált, 249 rakétát sikerült megsemmisíteniük, míg további 226 eszközt elektronikus zavarás útján semlegesítettek. A támadások főként Lviv, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Herszon térségeit célozták meg.

Az utóbbi időszakban szinte hetente találkozhatunk olyan hírekkel, amelyek arról számolnak be, hogy "Oroszország végrehajtotta eddigi legnagyobb légitámadását". Minden éjszaka egyre több drón és rakéta szeli át az eget Ukrajna, és néha Oroszország irányába is. A háború, amely Oroszország Ukrajna ellen indult, nem csupán katonai konfliktus, hanem brutális figyelmeztetés mindannyiunk számára. A tragikus képek, amelyek nap mint nap elénk tárulnak, az emberi élet és az anyagi javak elvesztésének mértékét nehezen lehet szavakkal kifejezni. A közeli szomszédunkban világosan láthatjuk, hogy milyen következményekkel jár, ha egy ország védtelen az ellenséges rakétatámadásokkal szemben.

Moszkva célja ezekkel a rakétazáporokkal nemcsak a fizikai rombolás és a félelemkeltés a polgári lakosság körében, hanem a politikai nyomásgyakorlás, Ukrajnára és a nemzetközi közösség ukránokat támogató tagjaira egyaránt.

A közeljövőben várható orosz agresszióra készülő európai államok sürgető lépéseket tesznek a helyzet kezelésére. Miközben a rakétatechnológia és légvédelmi rendszerek terén elengedhetetlen partnernek számító Egyesült Államokkal való együttműködés egyre inkább kiszámíthatatlanná válik, az USA gyakran, különböző stílusokban fogalmazza meg elvárását: Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelme érdekében.

A megváltozott biztonsági környezet tükrében, ahol az ukrán városokat folyamatos rakétatámadások sújtják, és az orosz hadiipar egyre inkább a tömegtermelés irányába mozdul, az európai és NATO vezetők kénytelenek újragondolni a biztonsági stratégiájukat. A NATO már nem csupán a hagyományos vagy nukleáris elrettentésre összpontosít, hanem egy átfogóbb, többdimenziós stratégiai válasz kidolgozására, amely magában foglalja a rakétavédelmi rendszerek kiépítését, a hosszú hatótávolságú csapásmérő képességek fejlesztését, a hadiipar megerősítését, valamint a gyors és rugalmas politikai döntéshozatal elősegítését is.

A rendelkezésre álló adatok szerint Oroszország jelenleg évente 840 és 1020 közötti rövid- és közepes hatótávolságú rakétát gyárt, ami jelentős növekedést jelez a 2024 decemberében közzétett legutóbbi becslésekhez képest.

Ukrán információk szerint Moszkva jelenleg havonta 60-70 Iszkander-M (ez a rakéta ballisztikus változata) és 10-15 hiperszonikus Kinzsal rakétát gyárt. Ez nagy ugrás: 2024 májusában még csak 40 Iszkander-M-ről, áprilisban pedig 4-5 Kinzsalról számoltak be. A gyártás a legalacsonyabb becslések szerint körülbelül 66%-kal, a legmagasabb becslés szerint durván 89%-kal emelkedett. A rövid hatótávolságú ballisztikus rakétából pedig 15-40 százalékkal gyárthatnak többet. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok független forrásból nem ellenőrizhetők. Ugyanakkor az orosz haderővel kapcsolatos információgyűjtés terén az ukrán katonai hírszerzés, a HUR kifejezetten erős képességekkel és kiterjedt humán hírszerző hálózattal rendelkezik Oroszországon belül. Ráadásul a szakértők szerint az orosz rakétagyártó kapacitások látható bővítése, és az egy hónap alatt bevetett ballisztikus rakéták számának növekedése is alátámasztja a becslések hitelességét.

Az európai országok néhány kifinomult, de korlátozott számban rendelkezésre álló légvédelmi rendszerre támaszkodnak, elsősorban az amerikai gyártmányú Patriot vagy a francia-olasz SAMP/T elfogórendszerekre. Ezek viszont rendkívül drágák - darabonként 2-4 millió dollárba kerülnek -, és egész egyszerűen nincs belőlük elég, Európa nem rendelkezik a jelenlegi orosz rakétatermeléssel arányos védelmi eszközökkel.

Amennyiben a HUR által szolgáltatott adatok helytállóak, úgy Oroszország jelenlegi ballisztikusrakéta-gyártási kapacitása már túllépheti a Patriot rendszer (PAC-3 MSE) elfogórakétáinak éves összesített termelési volumenét. Ez a rendszer Európa jelentős részén kiemelkedő szerepet játszik a ballisztikus rakéták elleni védekezésben. A Lockheed Martin ambiciózus tervei között szerepel, hogy 2027-re évi 650 darabra emelje a gyártott rakéták számát.

A legfrissebb gyártási előrejelzések alapján várható, hogy 2027-re az Egyesült Államok, Japán és Németország összesen évi 1130 elfogórakétát állíthat elő. Ezt a számot 2029-re akár 1470 darabra is növelhetik, ami jelentős bővülést jelez a rakétagyártás terén.