Sok uniós államban nem történik meg a rendőrségi őrizet alatt bekövetkezett halálesetek alapos kivizsgálása.
"Kiáltottam: 'A fiam beteg, segítségre van szüksége!' De senki sem figyelt rám, csak a halál közeledtét hozták" - emlékezett vissza Momtaz Al Madani. 2018. május 30-án Momtaz fia, a 27 éves Yazan Al Madani súlyos pszichés rohamot élt át, miközben egy késsel a kezében kiabálva lépett ki a hollandiai Rotterdamban található lakásának erkélyére. Az apja azonnal értesítette a rendőrséget, de a válasz érkezése rémisztő volt: fegyveres, pajzsot és sokkolót használó kutyás rendőrök jelentek meg. Az egyenruhások először a kutyáikat irányították Yazanra, majd kétszer sokkolóval áramtalanították, végül pedig rálőttek. Yazan életét nem sokkal ezután vesztette el. Egy év elteltével a holland ügyészség úgy határozott, hogy nem indítanak eljárást az érintett rendőrök ellen, mivel azok önvédelemből cselekedtek. 2022 óta pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága foglalkozik Yazan Al Madani tragikus halálának körülményeivel.
2020 és 2022 között legalább 488 ember hunyt el hatósági őrizetben vagy rendőrségi intézkedések következtében azon 13 uniós tagállamban, amelyek rendszeresen közzéteszik ezzel kapcsolatos adataikat. A legmagasabb halálozási szám Franciaországban figyelhető meg, ahol ebben az időszakban 107 esetet jegyeztek fel, mindannyian őrizetben vagy rendőri fellépés során veszítették életüket. Ezt követi Írország 71, Spanyolország 66, és Németország 60 halálesettel. Ha a lakosságszámot is figyelembe vesszük, akkor Írországban a legmagasabb az egy főre jutó halálesetek száma, 100 ezer lakosra 1,34 haláleset jutott. Ezzel szemben Spanyolországban ez az arány 0,14, míg Portugáliában csupán 0,06. Fontos megjegyezni, hogy a valós halálesetek száma ennél magasabb lehet, mivel több ország adatgyűjtése nem teljes körű.
Más joghatóságokkal való összehasonlításkor fontos figyelembe venni, hogyan határozzák meg és kategorizálják ezeket az incidenseket, amelyek jelentősen eltérhetnek egymástól
- jelentette be az írországi rendőrség, a Garda Síochána Ombudsmani Bizottsága.
Az ENSZ 1991-ben azt ajánlotta, hogy az egyes országok adjanak nyilvános tájékoztatást a rendőrséggel kapcsolatos összes halálesetről. Portugália 1997-ben, Dánia 2012-ben, Írország 2008-ban, Franciaország csak 2018-ban kezdte meg ezek közzétételét. Hollandia egyedül az ügyészség által kivizsgált esetekről számol be, Svédországban viszont az Igazságügyi Orvostani Ügynökség adja ki azokat a haláleseteket, amelyeket rendőri intézkedésnek tulajdonítanak, a rendőrség csak az állományukhoz tartozók lövöldözéseiből eredő haláleseteket; a szlovén szervek pedig a rendőri intézkedés miatt bekövetkezett haláleseteket teszik közzé. A többi uniós országban nem közlik rendszeresen ezeket az információkat.
2023-ban az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala az összes országtól bekérte az adatokat az őrizetben bekövetkezett halálesetekről, a letartóztatás pillanatától kezdve, a rendőrségi őrizetig és a börtönbüntetésig. Válaszában az Európa Tanács megerősítette, hogy hiányosak az adatok, valamint hangsúlyozták, hogy az Unióban még arra vonatkozóan sincs egységes meghatározás vagy módszertan, mi is számít őrizetben bekövetkezett halálesetnek, illetve hogyan kell ezeket kivizsgálni.
A legszomorúbb az, hogy úgy tűnik, senkit sem foglalkoztat, hogy ezek az emberek életüket vesztik, és ez a közömbösség a lakosság körében azt sugallja, hogy az államoknak sincs érdekük a nyilvántartások pontos vezetésében.
„Tedd egyedivé a szövegedet” – mondta Jorge del Cura, a spanyol aktivista, aki hosszú évtizedek óta figyelemmel kíséri a rendőri haláleseteket. Munkájának elismeréseként 2019-ben elnyerte a Nemzeti Emberi Jogi Díjat. Spanyolországban a belügyminisztérium kizárólag az Országos Rendőrség és a Polgárőrség haláleseteit dokumentálja, míg az autonóm tartományok hatóságai a helyi rendőrségekről rendelkeznek információkkal. Azonban a tartományi rendőrségnél bekövetkező esetek adatai egyetlen közigazgatási szerv által sem kerülnek összegyűjtésre.
A Minnesota Jegyzőkönyv egy olyan irányelv, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete támogat, és amely az olyan halálesetek alapos kivizsgálására szolgál, amelyekért az állami hatóságok, azok alá tartozó intézmények vagy megbízottaik esetleg felelőssé tehetők. Ezt az útmutatót akkor kell alkalmazni, ha az elhunyt rendőrségi őrizet alatt állt, vagy ha a haláleset rendőrségi eljárás következményeként következett be.
