A gyerekek körében népszerű módszer: Sulyok Blanka kreatív írás segítségével varázsolja el az irodalom világát.

A kreatív írás egy igazán varázslatos pedagógiai eszköz, ám sajnos nem sokan élnek e lehetőséggel. Sulyok Blanka e különleges módszert alkalmazza, amelynek köszönhetően ötödikes diákok lenyűgöző verseket alkotnak, felfedve ezzel saját gondolataik és érzéseik gazdagságát.

Sulyok Blanka olyan pedagógus, aki az óráin igazi varázslatot teremt. A gyerekek nem csupán passzív hallgatók, hanem aktív résztvevői a tanulásnak – itt nem csupán szóban, hanem írásban is kifejezhetik magukat. Míg az órák folynak, a diákok saját meséiket és verseiket szövik, miközben észrevétlenül sajátítják el az irodalom alapjait. Az alkotás öröme és a közös kreatív folyamat során a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem élményeik révén egy új világot is fedeznek fel.

Blanka a kreatív írás különleges eszközeivel formálja meg gondolatait és érzéseit. Hogy mi inspirálja őt és milyen technikákat alkalmaz, arról saját szavaival osztotta meg velünk a titkait.

"Az irodalom egy művészeti ág - mondja Sulyok Blanka. - Éppen ezért szerintem teljes félreértés, ahogyan a legtöbb helyen tanítják. Versekből vagy novellákból témazáró dolgozatot íratni kicsit olyan, mintha testnevelés órán állandóan sporttörténetből írnának a gyerekek felmérőket ahelyett, hogy mozognának. A legjobb, ha valaki úgy találkozhat az irodalommal, hogy szinte belebújhat egy-egy műbe, megnézheti benne saját magát, mint egy tükörben, a saját gondolataihoz, érzéseihez kötheti, mint egy élményt. Erre való a kreatív írás."

Blanka először egyetemistaként ismerkedett meg a módszerrel, amikor Lackfi János és Vörös István költők kurzusát látogatta. Az ott szerzett tapasztalatok hatására már akkor elkezdett motoszkálni benne a gondolat, hogy milyen csodás lenne, ha ezt a felfedezett örömöt valahogy át tudná adni a gyerekeknek, akikkel a jövőben együtt fog dolgozni. Amint lehetősége nyílt rá, bele is vetette magát a feladatba, és azóta már jelentős tapasztalatra tett szert különböző korú és hátterű csoportokkal való munkában.

De nézzük meg alaposabban, hogyan is folyik le egy foglalkozás!

"Nincs két egyforma óra" – mondja Sulyok Blanka –, "de létezik egy alapvető séma, amit követek. Mindig hozok egy kiinduló szöveget, és ennek a választása kulcsfontosságú: olyan szövegnek kell lennie, ami önmagában is izgalmas és befogadható az adott korosztály számára. Ideális, ha van benne egy könnyen érthető és alkalmazható formai megoldás, amire a gyerekek saját ötleteiket fűzhetik. Például József Attila 'De szeretnék gazdag lenni' című versének egyszerűsége és népszerűsége miatt sokan ismerik, így könnyen kapcsolódnak hozzá. Az is segít, ha a gyerekek valami ismerősre találhatnak a szövegben, ami meglepi őket. Ezután elkezdünk beszélgetni arról, ki mit szeretne elérni az életben, majd mindenki megírhatja a saját verzióját. Bátran jöhetnek vad ötletekkel is, például 'de szeretnék citrom lenni' vagy valami hasonló, ami színesíti a kreativitásukat."

Prózával általában olyankor dolgozunk, amikor a gyerekek már ráhangolódtak a kreatív írásra, képesek és hajlandóak is nagyobb erőfeszítéseket tenni. Egy novella sok lehetőséget rejt: újra lehet írni a történetet egy mellékszereplő nézőpontjából, vagy megtartva az eredeti cselekményt meg lehet váloztatni a stílust, de akár egy új karakter is behozható. Ahol most dolgozom, az ötödikesek nagyon szerenek mesét írni, így velük sokszor ezzel foglalkozunk. Ha nyelvtanból tanulunk valami unalmasabb dolgot, akkor azt is fel lehet dobni azzal, hogy egy mesét írunk róla: például arról, hogy egy hang hogyan verekszi át magát a különböző hangképző szerveken, amíg zöngés mássalhangzó lesz belőle."

Bár az alkotás során a gyerekek szabadjára engedhetik a fantáziájukat, azért van néhány szabály, ami alapján dolgoznak. Blanka azt mondja: a keretek egyrészt biztonságot adnak, másrészt nagyban fejleszti a kreativitást kitalálni, hogyan lehet ezeken belül maradva valami mégis egyedit alkotni.

Az órákon készült írások mindegyike egyedülálló értéket képvisel, hiszen a cél nem az, hogy mesterműveket alkossunk, hanem hogy magát az alkotási folyamatot élvezzük. Ezért nincs értelme csalni; például a mesterséges intelligencia használata a szövegek elkészítéséhez csupán elvonja a figyelmet a tényleges kreatív élményről. A gyerekek ezt gyorsan felfogják, és értékelik az igazi alkotás örömét.

"Az 7-8. osztályos diákokkal néha olyan órát rendezünk, ahol lehetőségük van behozni a telefonjaikat, és együtt felfedezzük, mit hoz létre a mesterséges intelligencia, valamint mivel tudunk mi magunk előrukkolni - osztja meg Sulyok Blanka. - Különösen izgalmas kipróbálni, milyen illusztrációkat generál a program egy-egy szöveghez. Ez a mai világunk szerves része, és nem hiszem, hogy teljesen el kellene zárkóznunk tőle. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a gyerekek megértsék, mennyire értékes az emberi kapcsolatok és az együttműködés szellemi dimenziója, amikor ötletelünk és közösen alkotunk. Most, talán még soha nem volt olyan fontos, hogy tudatosítsuk: az emberi érzések és a művészi kifejezés olyan dolgok, amelyeket nem lehet gépekkel helyettesíteni."

A munkafolyamat során a résztvevők számára folyamatos tanulás zajlik, amely szerves része az egész élménynek. Elérkezik az a különleges pillanat, amikor a megszerzett gyakorlati tapasztalatokat tudássá formálhatjuk, és az élményekből származó tudás új dimenziókat nyithat meg. Ez a tudás nem csupán tantárgyakhoz köthető, hanem sokkal tágabb perspektívákat kínál, lehetőséget adva a kreatív gondolkodásra és az innovációra.

A szövegértés és szövegalkotás képessége nem csupán a magyarórák keretein belül lényeges; szinte minden területen kulcsszerepet játszik – hívja fel a figyelmet Sulyok Blanka. - Számomra rendkívül fontos az érzékenyítés és az empátia fejlesztése is. Amikor valaki olvas, és igazán belemerül a választott műbe, szinte átlényegül; a szereplők szemén keresztül kezdi szemlélni a világot. Ez a nézőpontváltás önmagában is hatékonyan hozzájárulhat ahhoz, hogy a valós életben könnyebben tudjuk megérteni mások érzéseit, gondolatait és motivációit. És ez még mindig csak az olvasás! Ha írás közben különböző karaktereket alakítunk, és az ő perspektívájukból fogalmazunk, azzal is azt tanuljuk, hogyan lehetünk empatikusabbak mások iránt. Szívügyem, hogy együttérzőbbek legyünk az elesettekkel és a hátrányos helyzetűekkel, és törekedjünk a segítésükre. Amikor egy közösségben valaki a perifériára kerül, vagy bántalmazás áldozatává válik, ahelyett, hogy elfordulnánk, inkább álljunk ki mellette! Mivel ez számomra kulcsfontosságú, az óráimon sokat foglalkozunk ezzel a témával, és olyan szövegeket is behozok, amelyek kifejezetten erről szólnak.

Blanka pályafutása során számos iskolában tanított, ahol különböző háttérrel rendelkező diákokkal találkozott. Kiemelt figyelmet fordított a tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő fiatalokra, valamint a hátrányos helyzetű gyerekekre. Tapasztalatait technikumi és szakgimnáziumi környezetben is kamatoztatta. Jelenleg a tatabányai Da Vinci Tehetséggondozó Általános Iskolában dolgozik, ahol egy új generációval, eltérő korosztállyal épít napi kapcsolatokat.

Ez a közösség igazán sokszínű – tapasztalataikat szívesen megosztják egymással. Vannak itt olyanok, akik nyitottan fogadják az új módszereket, míg mások kicsit tartózkodóbbak. Összességében azonban sokkal kevesebb bizalmatlansággal és ellenállással találkozom, mint a technikumban, ahol kezdetben meglepetten néztek rám a diákok, kérdezve, mit is keresek itt. Az iskolai rendszer iránti általános ellenállás is érezhető volt közöttük, ami teljesen érthető: sokuknak volt már bőven csalódása az iskolában, és előítéleteik alakultak ki a tanárokkal kapcsolatban. Hosszabb időbe telt, míg sikerült bizalmi kapcsolatot kialakítanunk, és végre megnyíltak előttem. Amikor ez megtörtént, az mindannyiunk számára felejthetetlen élmény volt. Jelenlegi iskolámban, ahol tanítok, kisebb osztálylétszámokkal dolgozunk, így sokkal könnyebb kapcsolódni a gyerekekhez. Azok a diákok, akik itt kezdik el iskolai pályafutásukat, még nem cipelnek magukkal sebeket a közoktatásból, és a tanulásra izgalmas kalandként tekintenek. Az ötödikesek, ahogy már említettem, különösen kedvelik a mesék írását, ami számukra a legkedvesebb feladat. A nyolcadikosok pedig, miután túlestek a felvételin, lelkesen közölték magyarórán, hogy "végre nem kell felvételi lapokat kitölteni, mostantól mindig írjunk verset!" Nyilvánvaló, hogy nem minden órán fogunk verset írni, de nagyon örültem, hogy ez volt az első gondolatuk.

A kreatív írás, mint pedagógiai eszköz, talán nem a legelterjedtebb, de egyre inkább kezdi megvetni a lábát a köztudatban. A közösségi médiában sorra találkozunk olyan hirdetésekkel, amelyek felnőtteknek szólnak, és önismereti tréningként népszerűsítik a kurzusokat. Blanka ezt a jelenséget üdvözlendő fejlődésként értékeli.