A pusztítás árnyékában Oroszország inváziója nem csupán rombolást, hanem az ukrán kultúra újjászületését is elindította.
Az orosz narratíva szerint a kelet-ukrajnai oroszajkú közösségeknek a hagyományos szláv vendégszeretet szellemében kellett volna fogadniuk a megszállókat, kenyérrel és sóval. Ám a valóság egészen más képet mutatott: a várakozásokkal ellentétben heves, fegyveres ellenállás fogadta az orosz erőket. Ezen a ponton már a Kremlben is világossá kellett váljon, hogy az orosz anyanyelv nem feltétlenül jelenti az orosz identitás melletti elköteleződést.
Az anyanyelv és az identitás kérdése sokkal összetettebb, mint ahogyan azt a Kreml vagy a jelenlegi, egynyelvű Magyarország szemszögéből láthatjuk. A Szovjetunió felbomlása után eltelt évtizedekben Ukrajnában egyértelműen megfigyelhető volt az etnikai és kulturális alapú politikai megosztottság. Nagy vonalakban, ha leegyszerűsítjük a dolgot, az ország keleti, oroszajkú része az Oroszországgal való szorosabb kapcsolatokat támogató erőket helyezte előtérbe, míg a nyugati, ukránajkú területek a nyugati integráció felé igyekeztek. Ugyanakkor a keleti régióban is csupán egy elenyésző kisebbség vágyakozott Ukrajnától való elszakadásra. Habár az orosz propaganda ezt folyamatosan hangoztatja, valójában ez nem volt a többség véleménye. A 2014-es események során a szeparatista "népköztársaságok" fellépése sem spontán módon történt, hanem orosz fegyveres erők aktív támogatásával.
Ukrajnában számos orosz anyanyelvű ember büszkén vallja magát ukránnak, még akkor is, ha az ukrán nyelvet nem beszélik, vagy csak korlátozottan tudják. Érdekes módon, a szurzsik, amely az orosz és ukrán nyelv sajátos elegye, sok millió ember anyanyelve, nemcsak Ukrajnában, hanem a szomszédos Moldova és Oroszország egyes területein is. A szurzsik dialektusai rendkívül változatosak: különböző arányban tartalmazzák az orosz és ukrán szavakat és nyelvi elemeket. Ezen felül, néhány helyen még más nyelvek is belekerülnek a keverékbe. Például a csernyihivi térségben, amely közel fekszik a belorusz határhoz, gyakran találkozhatunk belorusz kifejezésekkel is a szurzsikban. Kárpátalján pedig a nyelvi sokszínűség tovább gazdagodik, ahol az orosz, ukrán és magyar elemek keveredése figyelhető meg.
Bár a háború Oroszországgal már tíz éve tart, 2022-ig a tévéműsorokban az orosz és az ukrán nyelv egyaránt otthonos volt. Egy egyszerű példa a tehetségkutató műsorok, ahol gyakran előfordult, hogy az egyik zsűritag oroszul fejezte ki véleményét, míg a másik ukrán nyelven kommunikált. Feliratok nélkül, a közönség és a résztvevők könnyedén megértették egymást, és a műsor folyamata zökkenőmentesen zajlott.
A törékeny békés állapotot a teljeskörű invázió végérvényesen eltüntette. Az oroszok által elkövetett tömeggyilkosságok, a fojtogató éjszakai légiriadók, rakétatámadások és a kínzókamrák sötét árnyékában az orosz nyelv használata egyre inkább érzékeny és fájdalmas témává vált az ukrán lakosság körében. Az agresszor nyelvén való megszólalás érthető módon sértővé vált az ukránok számára, még ha vannak is kivételek, akik másként gondolkodnak. (Itt található egy megrázó, személyes történet a nyelvi váltásról.) Ezzel párhuzamosan a Szovjetunió széthullása óta felnőtt egy olyan generáció, amely ukrán ajkúként nőtt fel, és az iskolában már nem kellett oroszul tanulnia, így ha szükség lenne rá, valószínűleg képtelen lenne oroszul megszólalni.
Az orosz invázió egyik kifejezett célja az ukrán identitás teljes eltüntetése, amelyhez szisztematikusan és tudatosan támadják az ukrán kulturális örökséget. Itt nem csupán véletlenszerű vagy mellékes veszteségekről van szó, hanem célzott rombolásról. Számos kultúrház, könyvtár és szobor vált a pusztítás áldozatává, mindezt olyan helyeken, ahol katonai célpontok nem is léteztek. Emellett múzeumok kifosztása, iskolák és templomok lerombolása is a történtek között szerepel, és a lista még hosszasan folytatható. Az ukrán kulturális minisztérium jelenleg több mint 2000 ilyen dokumentált esetet tart nyilván, amely már messze túlmutat a véletlenszerű rakétatámadások következményein.
Az említett ukrán nyelvhasználatra való áttérési hullám mellett az ukrán művészeti élet egy kulturális reneszánsszal reagált: nemcsak a színházak folytatják tevékenységüket, hanem a könyvpiac is jelentős növekedésnek indult.
Az invázió következtében számos tényező hozzájárult az ukrán nyelvű könyvpiac fellendüléséhez. Korábban az orosz nyelvű, Oroszországban nyomtatott könyvek szabadon érkeztek az országba, mivel a nagyobb piac előnyei révén ezek a kötetek lényegesen olcsóbbak voltak, mint az ukrán nyelvű változataik. Az ukrán lakosság túlnyomó része jól beszél oroszul, és a költségek szempontjából is érzékeny vásárlók révén gyakran vásároltak orosz könyveket, anélkül, hogy különösebben érzelmileg megviselte volna őket a döntés. Azonban 2023-ban ennek vége szakadt: az Oroszországból és Belaruszból érkező könyvek importja leállt, ami új kihívások elé állította az olvasókat és a könyvkiadókat egyaránt.
A kultúra iránti elköteleződés és az ukrán klasszikusok felfedezésének vágya mellett az olvasás vált az egyik olyan értékes kikapcsolódási formává, amely a légiriadók, elmaradt események és korlátozott lehetőségek közepette is stabil menedéket kínál. A veteránok és katonák (sok esetben posztumusz) írásai, valamint az önsegítő és pszichológiai könyvek mellett egyre többen fordulnak nyelvművelő anyagokhoz is, hogy támogassák az erősödő ukrán identitást. A polcokon fellelhető kötetek között különösen népszerűek azok a könyvek, amelyek a szurzsik nyelvjárásáról az irodalmi ukrán nyelvre való áttérést segítik, ezzel is hozzájárulva a kulturális örökség megőrzéséhez és gazdagításához.
Bár kétségtelen, hogy az ukrán nyelvű könyvek iránti kereslet folyamatosan növekszik, a könyvgyártás és -terjesztés helyzete mégis meglehetősen bonyolult. Az invázió kezdete óta a könyvek ára 37,5 százalékkal emelkedett, miközben a kiadók munkaerőhiánnyal küzdenek, mivel sokan elhagyták az országot. Emellett a nyomdai kapacitások is komoly csapásokat szenvedtek el, például a harkivi Faktor nyomda orosz rakétatámadása nyomán. Ráadásul a potenciális olvasók sem feltétlenül a helyi könyvesboltok felé fordulnak. A piacon domináló Nova Posta szolgáltatása rendkívül gyors, lehetővé téve, hogy az online megrendelt könyvek már másnapra megérkezzenek, így sokan preferálják az online vásárlást a hagyományos könyvesboltok helyett.
A kereslet élénkítését az ukrán állam is támogatja, hiszen egy kulturális minisztériumi projekt keretében a kormány hamarosan minden 18 éves ukrán fiatal számára körülbelül 8000 forintnak megfelelő hrivnyát biztosít könyvvásárlás céljából. Különböző könyvesboltok, mint például a Kijev főutcáján nemrégiben megnyílt Szensz, kulturális programokat és közösségszervezési tevékenységeket is folytatnak, hogy fenntartható üzleti modellben működhessenek. Olekszij Erincsak, a könyvesbolt tulajdonosa rámutat, hogy a könyvklubok, stand-up előadások és nyelvi programok különösen népszerűek, mivel Ukrajnában a covid-lezárások után szinte azonnal bekövetkezett az invázió, ami még inkább elodázta a normális offline élethez való visszatérést. Ennek következtében az emberek valóban vágyakoznak arra, hogy ne csupán a virtuális világban, hanem a valóságban is találkozhassanak egymással, különösen, ha mindezt a kulturális értékek és a nemzeti identitás újjáéledése árnyékolja be.
A könyvesboltok mellett a könyvtárak szerepe is egyre fontosabbá vált, mint a kultúra védőbástyái. Bár több mint 700 könyvtár szenvedett el károkat vagy pusztult el a támadások következtében, sok még mindig működik, még a frontvonalak közelségében is. Néhányuk óvóhelyként, mások családok számára menedékként, illetve álcaháló-készítésre szolgáló műhelyként funkcionál. A könyvtárak működését rendszeresen irodalmi és önkéntes szervezetek támogatják adományokkal, amelyek között számos doboznyi könyv található, hogy pótolják a megrongálódott könyvállományt.
