A tavalyi évben a szélsőséges időjárási jelenségek legnagyobb mértékben Európát érintették.

Több mint 800 ezer ember kényszerült otthona elhagyására,

Ezen események közül 148-at "példátlannak", 289-et pedig "szokatlannak" minősítettek. E besorolásokat az események nagyságrendje, helyszíne, időpontja vagy kiterjedése alapján határozzák meg.

Bár tavaly minden kontinens megtapasztalta a szélsőséges időjárás következményeit, Európa volt az, amely a legnagyobb terhet cipelte, 188 különféle eseménnyel. Ezek között a hőhullámok domináltak, de nem maradtak el az esőzések és árvizek sem, amelyek tovább súlyosbították a helyzetet.

A világ leggyorsabban melegedő kontinenseként a hőséggel összefüggő halálozások száma az elmúlt két évtizedben már mintegy 30%-kal nőtt, ami egybeesik az átlaghőmérséklet emelkedésével.

Egy 2024-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a hőséggel összefüggő halálesetek száma Európában az évszázad végére megháromszorozódhat, hacsak nem hajtanak végre ambiciózus alkalmazkodási intézkedéseket kontinens-szerte.

A ritka és szokatlan eseményekre való felkészülés gyakran szinte lehetetlen küldetés, és ha mégis volna rá mód, akkor is csak extrém mértékű túlbiztosítással lehetne a potenciális károkat mérsékelni. El kell fogadnunk, hogy a szélsőséges események és elemi csapások számának növekedése nemcsak az emberek életét érinti, hanem a fizikai infrastruktúrára és az életünket támogató rendszerekre is jelentős hatással van, súlyos károkat okozva ezekben a területeken.

Teljesen világos, hogy az ún. kritikus infrastruktúrák, a társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerek és hálózatok egyre inkább ki vannak téve a környezeti hatásoknak. Ezek a hatások, mint például a gyakoribb és intenzívebb időjárási eseményekből adódó katasztrófák (árvizek, földcsuszamlások, szélviharok, jégverés) rongálják a közműveket, és veszélyes láncreakciókat hozhatnak létre az összekapcsolt rendszerekben. A láncreakció egy olyan különleges sebezhetőség, ami olyan elhárítási, alkalmazkodási, kárenyhítési és helyreállítási stratégiákat tesz szükségessé, amelyek figyelembe veszik mind az infrastruktúra fizikai, mind ökológiai dimenzióit, és felveti a különböző érintettek (hatóságok, cégek, lakosság) közötti erős kapcsolatok kiépítésének egyre nagyobb fontosságát.

A környezeti hatásokkal szembeni sérülékenység abban is fennáll, hogy egy esemény okozhat kaszkádszerű zavart, azaz egyetlen kritikus infrastruktúra-összetevő meghibásodása széleskörű következményekkel járhat, és hatással lehet más összekapcsolt rendszerekre és szolgáltatásokra, azaz a fizikai infrastruktúrára, ahol berendezések, utak, hidak, erőművek, energetikai és távközlési hálózatok és víziközművek omolhatnak össze szempillantás alatt. De veszélyben lehetnek természeti rendszerek is gondoljunk csak a téli viharok által okozott erdőpusztulásokra, mint például a Magas-Tátrában 2004 novemberében történt viharra, ami csaknem 13 ezer hektár fenyveserdőt pusztított el.

A kritikus infrastruktúra védelme a környezeti hatásokkal szemben elengedhetetlen a modern társadalom fenntarthatóságának és ellenálló képességének megőrzéséhez. A hatékony katasztrófakezelési módszerek és stratégiák kidolgozása során fontos, hogy holisztikus szemléletet alkalmazzunk, amely figyelembe veszi az infrastruktúra-rendszerek közötti összefonódásokat, a természet alapú megoldások szerepét, valamint a résztvevők közötti átlátható információcserét és együttműködést. A komplex kihívásokra való reagálás érdekében elengedhetetlen, hogy a különböző szektorok és közösségek közösen dolgozzanak a hatékony védelmi mechanizmusok megalkotásán.

A kritikus infrastruktúrák a mindennapi élet számára általában a háttérben működnek. Ha minden "rendben" van, akkor szinte azt sem tudjuk, hogy léteznek. A kritikus infrastruktúrák olyanok, mint az ember számára a szív, ami mozgásban tartja a vérkeringést, vagy mint a máj, és a vese, amelyek elősegítik az oda nem illő anyagok kitisztítását, vagy mint a központi idegrendszer, amely felel a különböző szervek együttműködéséért, de ha jól vagyunk, ha "egyben" vagyunk, akkor nem figyelünk a saját kritikus infrastruktúránkra, hiszen működik az magától. Így van ez a mindennapi életben is, ha van áram, van víz és fűtés és elérhető a kórház, működnek a tűzoltók, azaz, ha nincs baj, akkor nem is tudunk az ezeket fenntartó rendszerek létezéséről. De már egy órás áramszünet is teljesen felkavarja a társadalom életét, nem is beszélve az április végén bekövetkezett ibériai-félszigeti gigaáramszünetről, amely fél napig tartott, és megbénította egész Spanyolországot és Portugáliát.

A természeti katasztrófák komoly fenyegetést jelentenek a különféle kritikus infrastruktúrák számára, amelyek működése elengedhetetlen az alapvető szolgáltatások biztosításához és a közbiztonság fenntartásához. Ezek a rendszerek, melyek a modern társadalom alapköveit képezik, számos ágazatot ölelnek fel, és hatásuk messze túlmutat a fizikai károkon. A következő területek különösen érzékenyek a természeti eseményekre:

A kockázatok növekedésével együtt a kritikus infrastruktúra-védelmi piac is növekszik az előrejelzések szerint: a 2024-es 124,8 milliárd dollárról 2032-re 166,53 milliárdra nőhet, ami az előrejelzési időszakban (2024-2032) 3,67%-os összetett éves növekedési rátát mutat. A technológia és a digitalizáció világszerte történő növekedése a kritikusinfrastruktúra-védelmi piac egyik legfontosabb mozgatórugója.

Az Európai Unió és a hazai közpolitikai keretek folyamatosan fejlődnek, hogy reagáljanak a fokozódó sokféleségű és növekvő veszélyhelyzetekre. Ebből a célból született meg az úgynevezett kritikus szervezetek rezilienciáját érintő európai uniós irányelv, amelynek magyar jogszabályi implementációjára 2024-ben kerül sor.

Ezen irányelv átvételével foglalkozó összegző tanulmány szerint az új szabályok a nemzeti prioritásokhoz és az uniós irányelvekhez egyaránt igazodó szakpolitikákra (pl. kiberbiztonság), a kockázatkezelés és a működési készenlét fokozására összpontosítanak, miközben elősegítik a kormányzati és gazdasági ágazatok közötti együttműködést. Az új jogszabályok jelentős fejlődést jelentenek, és fokozott hangsúlyt fektetnek az átfogó kockázatkezelésre, a határokon átnyúló együttműködésre és a digitális ellenálló képességre.

Egy tematikus agytröszt, az Egyesült Nemzetek Egyetemének Bonnban található Környezetvédelmi és Emberi Biztonság Intézetének ajánlása szerint öt alapvető állítást kell megjegyeznie a világ döntéshozóinak a kritikus infrastruktúrákról:

Soha nem volt ennyire fontos, hogy felismerjük az infrastruktúrák kulcsfontosságú szerepét mindennapi életünkben, és lépéseket tegyünk az azokat érintő kockázatok minimalizálása érdekében.