A Tisza szívverése a Fidesz politikai táján – riport Magyar Péter vándorútjáról és végső célba érkezéséről.
„Jó, hogy 10 nap alatt elgyalogol Erdélybe, de nem lenne jobb, ha itthon végezné a dolgát?” – tette fel a kérdést egy kíváncsi járókelő a Szent István Bazilika előtt, még május 14-én, amikor Magyar Péter nekivágott a 300 kilométeres útnak Budapestről. „Dehogyis, ez az ő feladata, hogy megnyerje a választásokat, és ehhez egyenként kell felnyitnia az emberek szemét” – érkezett a válasz azonnal. Valóban, az elmúlt két évtized politikai táját a pillanatok uralása határozta meg, amelyben eddig a Fidesz volt az egyedüli mester, de most úgy tűnik, versenytársat kapott.
Bár a történelem számos híres menetelését ismerjük, a szocialisták is szerveztek éhségmeneteket, más politikai alakzatok pedig járták az országot, jellemzően autóval. Ezek a politikai vezetők általában megálltak egy-egy településen, ahol beszédeket mondtak, néhány fotót készítettek, majd visszaültek a diszkrét mellékutcában parkoló Audijukba, hogy vacsorájukat már otthon fogyaszthassák el. Ezzel szemben Magyar Péter nem csupán beszélt a cselekvésről, hanem valóban tette is, hiszen gyalogosan indult el Nagyváradra.
"Hatvan esztendős vagyok, de ilyet még soha nem éltem át, és nem is hiszem, hogy valaha lesz még hasonló alkalom, amikor Magyarország leendő miniszterelnökével sétálhat, beszélgethet, közösen falatozhat az ember. Olyan ez, mint egy mesebeli jelenet, amikor Mátyás király elvegyült a nép között, hogy megtudja, milyen is a valóság" - osztotta meg tapasztalatait egy iváncsai férfi, amikor arról kérdezték, miért tart a menettel. "Igaz, Mátyásról többen azt mondják, hogy megadóztatta a népet, hogy még több kincset halmozhasson fel" - tette hozzá nevetve, mintha ezzel szeretné eloszlatni az előbbi, kissé emelkedett hangvételű megjegyzését. Elmondta, hogy már öt napja részt vesz a meneten, és ez idő alatt talán csupán öt negatív megjegyzést kaptak, "de viszont megszámlálhatatlan kedves szót". Mi is tanúi voltunk, ahogy az emberek kiléptek a kapuik elé, integettek, néhányan süteményekkel és pogácsákkal kedveskedtek, míg az autósok dudálva és villogva jelezték támogatásukat.
Biharkeresztesen csatlakoztunk a zömmel középkorú résztvevőkből álló, több száz fős menethez, amely már-már ünnepi hangulatot árasztott. Magyar Péter viccesen megjegyezte, hogy „csak a végére érkeztek, amikor már biztos, hogy sikerrel zárul a dolog”. Egy helyi pár jókedvűen kínálta saját készítésű pálinkáját egy hatalmas üvegből, ami azonnal felkeltette a körülöttünk állók érdeklődését. „Reggel ötkor keltem, három tepsi pogácsát sütöttem, és azután jöttem” - mesélte egy berettyóújfalui hölgy, aki a barátnőjével érkezett a rendezvényre. Amikor megkérdeztük, hogyan tervezik a hazautat, csak nevetve válaszolt: „Ártándra rendeltem a férjemet a kocsival”. Ott zárul ugyanis a magyarországi szakasz, és a várakozás már most is érezhető volt a levegőben.
"Ki az, aki finanszírozza ezt a gulyáslevest?" - érdeklődtünk a bogrács mellett álló, hatalmas termetű férfitól, aki a lehető legnagyobb kedvességgel kínálta a főztjét. "Ki más, mint mi!" - válaszolta meglepődve. "De ki ez a 'mi'? A helyi Tisza sziget?" - faggattuk tovább, kíváncsiságunkat nem tudva palástolni. "Részben igen, a Tisza sziget is benne van a buliban, de Biharkeresztesen, ahol kevesebb mint négyezer ember él, legalább hetvenen gyűltünk össze egy nap alatt, hogy megszervezzük ezt az eseményt. Pénzt dobtunk össze, volt, aki a bevásárlást vállalta, mások főztek, sütöttek, míg megint mások a sörpadokat hozták és a sátrakat építették" - mesélte, amikor hirtelen egy hatalmas esőfelhő érkezett, és a sátrak gyorsan hasznosnak bizonyultak.
"A kormánnyal szembeni elégedetlenség óriási, és a remény is egyre nő, hogy végre valaki véget vet a gyűlölködésnek. Ezért természetes, hogy nem sajnáljuk a pénzünket és az időnket" - osztotta meg véleményét az egykori rendőr. Az őt körülvevő közösséget még az sem riasztja el, hogy a helyi politika nem feltétlenül az ő nézeteikkel szimpatizál.
Persze a helyi kezdeményezéseket központilag is segítették, volt hangosítás, a szükséges rendezvénybiztosítás, orvos, mentő, helyenként teherautóról osztogattak vizet. A tiszás médium, a Kontoll stábja meglehetős nagy erőkkel közvetítette az eseményt, hol drónról, hol golfautóról forgatva. A Tisza szerint mintegy 15 fős központi szervező stábbal oldották meg az egész utat.
