Apám leült mellém, és halkan megjegyezte: „KGB ügynök vagyok. Te is szeretnél csatlakozni hozzám?”
Egy rendkívüli sajtótájékoztatót rendezett az FBI 1980 márciusában, amelyre a világ figyelme irányult. Ekkor mutatták be a közönségnek egy 45 éves férfit, aki a KGB leleplezett kémje volt, és akit kettős ügynökként beszerveztek. A férfi különös körülmények között jelent meg: egy üveg mögé ültették, így csupán a sziluettje volt látható, míg hangját torzították. Egy órán keresztül válaszolt a feltett kérdésekre, mesélve izgalmas történetéről erőteljes kelet-európai akcentussal. Ezzel a látványos akcióval az FBI célja az volt, hogy az amerikai közönséget felvilágosítsa a szovjet hírszerzés módszereiről, de ennél is fontosabb volt, hogy szimbolikusan megalázzák a nem sokkal korábban Afganisztánba bevonult kommunista hatalmat, ezzel is hangsúlyozva az Egyesült Államok elkötelezettségét a szabadság mellett.
A KGB-ügynök férfi a "legendája", vagyis a fedőtörténete szerint német volt, Rudolph Albert Herrmann-nak hívták. A második világháborúban náci katona volt, majd Kelet-Németországból Nyugatra menekült. Éveket élt Kanadában, onnan vándorolt be Amerikába, és szabadúszó fotóriporterként kezdett dolgozni New York City környékén.
Valójában cseh származású volt, és neve Dalibor Valoušek. A KGB már egyetemi évei alatt, 1955-ben toborozta Prágában, majd Kelet-Németországba irányította, hogy felkészítse egy hosszú távú nyugati küldetésre, amely keretében német identitással fog élni. A képzés során szoros kapcsolat alakult ki közte és a némettanára között, így végül házasokként vágtak neki közös kalandjuknak.
Úgynevezett illegálisok lettek, így hívták azokat a KGB-kémeket, akik nem diplomáciai fedésben, követségi munkatársként vagy hasonló posztokon dolgoztak, hanem teljesen titokban, álnéven, nem szovjet állampolgárként. Így meg tudtak oldani olyan feladatokat is, amiket a megfigyelt, az elhárítás által ismert KGB-sek nem, de nagyobb kockázatot is vállaltak, mert nem védte őket diplomáciai mentesség. Akit elkaptak, azt akár ki is végezhették, mint Richard Sorgét.
Herrmannék 1957 tavaszán érkeztek meg újszülött fiukkal, Peterrel Nyugat-Németországba, majd öt évvel később, 1962-ben Kanadába költöztek. Új otthonukban, a kanadai CBC tévé székháza közelében, megnyitották saját német élelmiszerboltjukat, amely különösen népszerű lett a helyi német közösség körében. Az üzlet nem csupán a finom ételek miatt vonzotta a vásárlókat, hanem Rudi színes háborús történetei is sokak figyelmét felkeltették, amelyek állítólag a náci időszakra nyúltak vissza. A CBC munkatársai is szívesen látogatták a boltot, és Rudi hamarosan az új barátai révén a tévé hangtechnikusa lett. Szabadidejében a filmezés iránti szenvedélye is kibontakozott. 1963-ban a család bővült egy újabb gyermekkel, majd 1967-ben boldogan tették meg a lépést, hogy kanadai állampolgárok legyenek.
