Kis teknősöcskék indultak felfedezőútra, óvjuk őket! | Sokszínű táj

A tojásrakás időszakában a vizektől több száz méteres vagy akár néhány kilométeres távolságban is találkozhatunk velük.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egy figyelemfelkeltő üzenetet osztott meg a Facebookon.

A védett mocsári teknősök (Emys orbicularis) többsége augusztusban, szeptemberben kel ki a tojásból és azonnal a víz felé igyekszik. Azonban, ha az idő szeptemberben hamar hűvösre fordul vagy az anya túl későn rakta le a tojásokat, akkor a kicsik áttelelnek és csak a kellően meleg tavaszi napsugarak hatására bújnak elő a tojásból már áprilisban.

A kis állatok ösztönösen érzik, merre kell haladniuk, ám a hosszú és veszélyes út sokuk számára tragikusan véget ér, különösen, ha forgalmas autó- vagy kerékpárút kereszteződik az útjukban. Túlélési esélyeiket jelentősen növelhetjük, ha ilyenkor segítünk nekik átkelni a legközelebbi természetes vízhez. Különösen a teknősök esetében fontos ez, hiszen fészekrakó helyeik akár több száz méterre, vagy akár egy-két kilométerre is találhatóak attól a vízforrástól, ahol az anya teknős él.

A tojásrakás időszakában nem meglepő, ha egy teknős határozott léptekkel távolodik a víztől, vagy éppen olyan helyen bukkannak rá, ahol a víz egyáltalán nem található. Ezek a hüllők a tojásaik lerakásához olyan területeket keresnek, amelyek mérsékelten borítottak növényzettel, laza talajúak, és védettek a víz alá kerüléstől, jellemzően magasabban fekvő helyek. Ezért, amikor a mocsári teknősök védelméről beszélünk, fontos, hogy ne csupán a vízi élőhelyek megóvására összpontosítsunk, hanem a tojásrakó helyek megőrzése és védelme is kiemelt szerepet kapjon.

A májustól júliusig terjedő tojásrakás időszakában a vizektől több száz méteres vagy akár néhány kilométeres távolságban is találkozhatunk velük.

Amennyiben úton áthaladó teknőssel találkozunk, álljunk meg, és segítsük át az úttest túloldalára, figyelve arra, hogy csak abba az irányba vigyük, amerre ő maga is igyekezett.

A felnőtt teknősök visszavitele a vízhez nemcsak felesleges, hanem kifejezetten megnehezíti a dolgukat is, hiszen ezzel újra kell kezdeniük a már jól megkezdett útjukat. A mocsári teknős (Emys orbicularis) különösen figyelemre méltó hazánkban, hiszen – akárcsak a többi kétéltű és hüllő – védett fajnak számít. Természetvédelmi értéke 50 ezer forint, ami jól mutatja, hogy milyen fontos a megóvása és a természetes élőhelyének fenntartása.

A mocsári teknősök védelmében 2024-ben egy jelentős, 400 millió forintos fejlesztési projekt indult, amely az Interreg program keretein belül valósul meg a magyar-szlovák határvidéken. A Felső-kiskunsági pusztán található 112 bombatölcsér által kialakított tavacska tökéletes élőhelyet biztosít a mocsári teknősök és más védett állatfajok számára. Hazánk egyedülálló őshonos teknőse azonban súlyos fenyegetést jelent az invazív fajok terjedése miatt, ami tovább növeli a védelmi intézkedések sürgősségét.