Aranyosi Péter: A jelenlegi tendencia az, hogy elnyomjuk a másként gondolkodókat.

A múlt héten lapunkban beszámoltunk arról, hogy az MTVA visszavonja Aranyosi Péter Karinthy-gyűrűjét, méghozzá gyűlöletkeltésre hivatkozva. Bár a humorista konkrét megnyilatkozásait nem idézték szó szerint, valószínű, hogy egy májusi interjúban elhangzott kijelentései váltották ki a vitát. A Partizán műsorában Aranyosi "dakotákként" utalt a romákra, és megjegyezte, hogy a miskolci moziban mindenki tudta róluk, hogy "tetvesek". Gulyás Márton, a műsorvezető, később nyilvánosan bocsánatot kért az elhangzottakért, jelezve, hogy nem helyesli a humorista szavait.

A napokban a Roma Podcast - Cigány Podcast Youtube-csatornán jelent meg interjú Aranyosi Péterrel, amiben a botrányt és annak körülményeit fejtegették a műsorvezetővel. A humorista a beszélgetés alkalmával elmondta, hogy a Partizánban annyit kértek tőle, hogy egy órát bohóckodjon, szórakoztassa a közönséget a 24 órás adás közben, két politológus száraz tényanyaga között.

Amikor az ember beszél, és a humor szikráját keresi, néha váratlan irányokba téved. Ezek a vadhajtások, mint egy szőrszál az ételben, általában nem bukkannak fel egy sima, rendezett előadás során, mondjuk egy önálló est keretein belül. De ha élő adásban vagyunk, ezek a kis kisiklások sajnos ott maradnak a levegőben, mint egy elfelejtett poén. Egyszerű, mint a faék: a humor születése egy élő műsorban tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

Példának azt hozta fel, hogy családi összejöveteleken is gyakran újra felhangzanak bizonyos történetek, amiknek az anyaga az évek során cizellálódik.

Ez a folyamat egy átlagos embernél hónapok vagy akár évek alatt formálódik, míg egy humorista, akinek az agya kifejezetten erre a feladatra van hangolva, mindezt csupán tíz másodperc alatt képes megvalósítani.

Mint elmondta, az adás során Gulyás Márton érdeklődött tőle, hogy mikor találkozott először a Csillagok háborújával. Erre válaszul egy emlékezetes élményét osztotta meg.

42 évvel ezelőtt láttam a Petőfi Moziban. Kérdezte, kik ültek ott. Ott a dakoták ültek azért. Kérem szépen, ez egy konkrét élményem volt. Természetesen szerencsétlenül vágtam be, ez a vadhajtás. Ezért én elnézést kértem és bocsánatot kértem. És az, hogy ebből a politika csinált egy nagy balhét, ahhoz viszont nekem már semmi közöm, bocsánat.

Az interjú során Aranyosi kifejtette, hogy nem tudja pontosan besorolni magát liberális vagy baloldali kategóriákba; úgy érzi, bárki ráaggathatja a saját véleményét. Ugyanakkor elismerte, hogy nem áll közel hozzá azokhoz az eseményekhez, amelyek az országban zajlanak, és véleménye szerint ez az ügy is a jelenlegi válságjelenségek egyik megnyilvánulása.

Ha már egy humoristába áll bele a politika, ott már nagyon nagy baj van. Az én hibám az, és ezt drága ősz mesterem el is mondta, hogy úgy mentem be ebbe a műsorba, hogy nem vettem észre, hogy itt háború van.

A műsorvezető megjegyezte a humoristának, hogy a botrányt kiváltó, cigányokra utaló poénjait hallva olyan érzése támadt, mintha azok kicsit szurkálódó megjegyzések lennének. Úgy véli, hogy ezek mögött ott rejlik egy régi sérelem, miszerint Aranyosit valaha bántották a cigányok. Az érintett azonban határozottan cáfolta ezt a feltételezést. Elmondta, hogy gyerekkorában volt egy roma barátja, akivel soha nem volt semmi gondja, később pedig történelemtanárként is foglalkozott cigány gyerekek oktatásával.

Amikor megkérdezték tőle, honnan tudja, vagy ki mesélte neki régen, hogy azok, akik a mozi első sorában ültek, mind tetvesek voltak, a humorista mosolyogva válaszolt: „Hát, mindenki így volt ezzel! Gyerekkoromban olyan félelmetes tetűinváziók tomboltak az országban, hogy az már mesébe illő!" Azt is hozzáfűzte, hogy ez egy olyan tény, amit egy gyenge viccel próbált meg színesebbé tenni.

Olyan dolgot kérnek számon rajtam, hogy píszí, politikai korrektség. Egy humoristának a munkaköri leírásában az nincs benne, hogy én nekem politikailag korrektnek kell lenni. Egy politikusnak egy igen, egy államtitkárnak igen, egy polgármesternek igen. De hát egy humoristának pont ez a lényege, hogy mindig a humor, az tulajdonképpen egy jóindulatú normasértés. Ezért vannak cigány viccek, zsidó viccek, szőke nős viccek. Most akkor minden buta nő, vagy minden szőke nő sértődjön meg azon, hogy őt lebutázták?

- fogalmazta meg a kérdését.

Minden ilyen vicc egyfajta szellőztetés, egy kedves, ámde szabálytalan kiszólás. Mindig van benne egy kis túlzás, egy csipetnyi általánosítás. A zsidó ravaszsága, a szőke nő naivitása – ezek mind-mind a poénok alapjául szolgálnak. Egy humoristától, akármilyen háttérrel is rendelkezik, elvárjuk, hogy ezeket a kliséket ne csak elkerülje, hanem merjen játszani velük. Hiszen végül is, ezért választottam ezt a pályát. Ha minden történetem a valóság pontos tükre lenne, az emberek inkább a zsebkendőjük után nyúlnának, mintsem nevetnének. Mert a valóság néha túlságosan komor ahhoz, hogy könnyedén tudjuk venni.

Gulyás Márton felelősségét érintően Aranyosi Péter megosztotta, hogy a történtek után felhívta a műsorvezetőt. Az illető azt válaszolta: "Ez az én hibám, hiszen 24 órás élő adásban dolgoztam, rengeteget fáradoztam, és ha ez a gondolat átfutott volna az agyamon, akkor két mondattal elintéztem volna az egészet."

A beszélgetés alkalmával a humorista arról is beszámolt, hogyan szembesült azzal, hogy megfosztják a Karinthy-gyűrűtől.

Egy e-mailt kaptam a magyar rádió elnökétől, vagy most már nem tudom, hogy hívják, MTVA-tól. Annak egyébként a legfontosabb mondata a vége, annak az egész levélnek, ami arról szólt, hogy minden művész nézze meg, mit csinál. Az utolsó mondat egy fenyegetés benne, hogy mindenkibe bele tudunk állni. Mindenkit meg tudunk támadni, tulajdonképpen mindenki fogja be a pofáját.

A kérdésre, hogy milyen hatással volt rá az elismerés visszavonása, így nyilatkozott: pályafutása alatt a legnagyobb nevekkel dolgozott együtt, és hozzájárulhatott a munkájukhoz, amelyet semmi és senki nem vehet el tőle.

Hatéves korom óta Rádiókabaré rajongó vagyok, pontosan tudták, hogy miért tették ezt meg. Ez a legegyszerűbb fenyegetés. A mostani irány az az, hogy elhallgattassuk a másképpen gondolkodókat, és összetörjük a tükröket. Én egy tükör vagyok. De tök mindegy, hogy görbe tükör vagyok, vagy egyenes tükör, én egy tükör vagyok, én azért látom ezt a történetet, hogy mi folyik ebben az országban és merre haladunk. Én mindenkinek azt javaslom, aki megnéz egy szót, vagy egy kivágott manipulált félmondatot bármelyik műsoromból vagy interjúmból, hogy egyben nézze meg ezeket a műsorokat, és akkor utána mondja azt, amit mond

- zárta le a műsort, kifejezve ezzel a gondolatait:

Milyen különös, hogy egy rajongóm hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Karinthy-gyűrű átadásakor éppen azt a viccet mondtam el a Márványteremben, amiért mindenki, még az elnök úr is, lelkesen tapsolt. Azt hiszem, ennél szebb élet ironikus fordulatot nehezen találni.