A szerzetes ügye eljutott az Alkotmánybíróságig, miután beperelte azt a tanítványát, aki zaklatás miatt tett panaszt ellene.

Ez jó példája annak, amiben a most induló Gyerekasztal Munkacsoport hisz: a katolikus egyházon belüli visszaélések szakszerű feldolgozásával az egész társadalomnak lehet segíteni.

Egymást követő, szokatlanul bátor döntések kellettek ahhoz, hogy ez az ügy egyáltalán elinduljon.

A #metoo mozgalom elindítását követően, alig két héttel, Pion István egy rendkívül személyes írást tett közzé az akkoriban még működő zoom.hu-n, amely mára már eltűnt, csak az archívumok őriznek belőle emlékeket. Az írásban részletesen beszámolt arról, hogy egyházi iskolájának tanára, egy szerzetes, meghívta őt a szobájába. A történet bizarr fordulata, hogy a férfi meztelenül heverészett az ágyon, majd arra kérte a fiatal tanítványát, hogy kezdje el masszírozni. Az eset sokkoló betekintést nyújt a hatalom és visszaélés dinamikájába, amely végigkísérte a szerző életét.

A cikk nem vált nagy botrány tárgyává, és a szerzetes kiléte is rejtély maradt. Azonban Dobszay Benedek, a ferences rend akkori vezetője, egy figyelmeztetés nyomán felfigyelt a helyzetre. Valaki megemlítette neki, hogy a szóban forgó személy a Pion ferences iskolába járt. Ez elegendő okot szolgáltatott a tartományfőnök számára, hogy elindítson egy kockázatos vizsgálatot, amely során végig támogatta a bejelentést tevő egykori diákokat.

A harmadik bátor ember nevét nem ismerjük, mert nem akar a nyilvánosság elé állni. Korábbi, részletes cikkünkben Tamásnak hívtuk őt, és anno elmondta az egyházi vizsgálat során, hogy Árpád atya gyakran hívta a szobájába kölcsönös hátmasszásra, és a kiskorú fiú nemi szervét is megérintette.

Az egyházi vizsgálat végén Rómában megállapították, hogy a vádak a klerikus által tanúsított magatartás szempontjából a hatodik parancsolat elleni, kiskorúval elkövetett bűncselekmény körébe tartoznak. A vizsgálat során kiderült, hogy az érintések és masszázs, valamint a serdülőkkel folytatott szexuális tartalmú beszélgetések és pillantások mind hozzájárultak a vádlott elítéléséhez. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a helytelen viselkedések alátámasztására. A határozatban rögzítették, hogy a vádlott elismerte, miszerint "ütögette" a diákokat és masszírozást kért tőlük, hozzátéve, hogy ezek a cselekedetek már nem férnek bele az elfogadható magatartás keretei közé.

A ferences rend globális vezetője 2021-ben közigazgatási eljárás keretében 12 évre eltiltotta Árpád atyát a misézéstől, a hivatalos pozíciók betöltésétől, valamint a kiskorúakkal való kapcsolattartástól. Jelenlegi információim szerint Árpád atya egy vidéki rendházban tartózkodik, miközben továbbra is irányítja az esztergomi Szent Lázár Alapítványt. Érdekes módon a bírósági nyilvántartások alapján az alapítvány 2022-ben és 2023-ban is költségvetési támogatásban részesült. Korábban Árpád atya hangsúlyozta, hogy alapítványa a gyerekek segítésére összpontosít, azonban az eltiltás óta ezt a megfogalmazást elhagyta. A legfrissebb hivatalos beszámolóban az alapítvány szociális tevékenységei célcsoportja a következőképpen van megfogalmazva: "Hátrányos helyzetű, szegénysorsú határon túliak".

A szerzetes az eltiltása után megpróbált elégtételt venni a diákján, és akármilyen abszurdnak hangzik, elsőre úgy tűnt, hogy sikerrel jár. Rágalmazás miatt pert indított Tamás ellen, amit első fokon meg is nyert: Tamásnak az ítélet szerint 700 ezres perköltség mellett 1 millió forint sérelemdíjat kellett volna fizetnie Árpád atyának. Ami nem csak azért figyelemre méltó, mert az egyházi eljárásban is áldozatként kezelt Tamásnak kellett volna jelentős összeget átutalnia az elkövetőként kezelt papnak.

A probléma általános érvényűsége abban rejlik, hogy Tamást olyan kijelentések alapján ítélték el, amelyeket egy bizalmas egyházi vizsgálat keretein belül tett. Ha ez tényleg megtörténhet, a következményeit nehéz elképzelni. Hiszen ha egy áldozat nem képes nyíltan beszélni egy vizsgálat során - legyen az egy iskola vagy munkahely -, mivel attól tart, hogy jogi következményekkel kell szembenéznie, akkor a bántalmazók és szexuális zaklatók szinte nyugodtan hátradőlhetnek. Ilyen körülmények között pedig a hallgatás válik a norma.

Árpád atya egy belső eljárás keretében tett vallomást, amely a bíróság elé került. Ez a lépés különösen ellentmondásos, hiszen a katolikus egyház az utóbbi években folyamatosan hangsúlyozza, hogy várja az áldozatok jelentkezését. A ferences rend vezetői korábban világossá tették, hogy finoman szólva sem örvendenek annak, hogy Árpád atya a bírósághoz fordult, ugyanakkor nem akarták megakadályozni ebben, hiszen az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód mindenkit megillet. Egy másik mélyebb problémát jelent, hogy míg az egyházi eljárás során a különböző vallomások egy viszonylag egyértelmű képet festettek a diákjait zaklató szerzetestanárról, addig a személyiségi jogi perben Tamásnak lényegében azt kellett bizonyítania, hogy igazat mondott, amikor állította: Árpád atya megérintette a nemi szervét. Mivel a bírósági eljárás során más tanú nem volt jelen, ha a bíró nem vesz figyelembe más körülményeket, Tamás helyzete másodfokon sem lesz egyszerű - írtuk az első fokú ítélet után.

A történet eddig ismeretlen volt a közvélemény számára, és én sem rendelkeztem túl sok információval. Aztán, több mint hat évvel Pion cikkének megjelenése után, rábukkantam a hvg.hu rövidhírére, amely így szólt: "Ab: Egyházi szervnek írt bejelentésben nem lehet személyiségi jogot sérteni." Domány András, aki rendszeresen figyelemmel kíséri az alkotmánybírósági határozatokat, természetesen nem ismerhette a panaszolt személy kilétét, mivel az Alkotmánybíróság mindent elkövetett, hogy anonimizálja az ügyet. Azonban számomra azonnal világossá vált, hogy itt bizony Árpád atyáról van szó, mivel a hírben említett szerzetest 12 évre eltiltották a gyerekektől – ilyen esetekből pedig nem sok akad.

A nyilvános határozat alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, és elutasította a keresetet. Árpád atya azonban nem adta fel, és tovább folytatta a harcot a Kúriánál, amely végül megerősítette a jogerős ítéletet, és "precedensképessé nyilvánította" a határozatot. A szerzetes eltökéltsége azonban nem ismert határokat, hiszen indítványa a megfelelő szakmai kezekbe került: Schanda Balázs alkotmánybíró, aki nem csupán az állami egyházjog elismert szakértője, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem korábbi dékánja és az Alkotmányjogi Tanszék vezetője, vette át az ügyet.

Árpád atya alkotmányjogi panaszában felidézi a tényállást, amelynek "rövid lényege" szerint alperes, vagyis Tamás "azt a felperes [vagyis Árpád atya] jóhírnevét sértő valótlan állítást tette, miszerint második osztály második félévében a felperes egy alkalommal félmeztelenül masszírozta őt a kanapéján és valószínűleg ő is felperest, majd ennek során ujjait fentről lefelé húzta az alperes meztelen felsőtestén, majd egyszer csak az ujjait tovább húzta az alperes nadrágban lévő nemi szervén keresztül. Ugyancsak azt állította alperes, hogy a felperes a zuhanyzóban tartózkodó tanulók nemi szervét rendszeresen, szándékosan és célzottan nézegette."

Érdekes tapasztalni, hogy ezeket a mondatokat az Alkotmánybíróság hivatalos oldalán találjuk, mindazonáltal Árpád atyát a jogi fórumok világában sorban elutasították.

A Kúria állásfoglalása szerint, ha a felperes személyét nem sértő, indokolatlan megjegyzések nélkül került sor a bejelentésre, akkor annak megfogalmazása nem minősül az emberi méltóság megsértésének. A kijelentések stílusa sem lehet gyalázkodó, és a bejelentés keretein belül maradva nem lehet megállapítani az alperes jóhírnevének, becsületének vagy emberi méltóságának sérelmét. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy egy hatóság előtt indított eljárás önmagában nem szolgálhat alapul személyiségi jogi per kezdeményezésére. Ilyen helyzetekben nem a vitatott állítások valóságtartalmának vizsgálata a meghatározó, hanem az, hogy az eljárás kezdeményezője valóban az adott eljárás keretein belül tett-e bejelentést, és hogy a megfogalmazott állítások nem voltak-e indokolatlanul bántóak vagy sértőek.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány elemzése világosan fogalmaz: ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer egyik tagja bejelentést tesz, az nem minősül a jó hírnév megsértésének. Ráadásul, akkor sem indítható eljárás, ha később kiderül, hogy a veszélyeztetés gyanúja nem volt megalapozott.

Az Ab öttagú tanácsa hangsúlyozta, hogy az "eljárásmegindító bejelentések vagy feljelentések nem feltétlenül csupán valós tényeket tartalmaznak. Gyakran előfordul, hogy a bejelentés mögött csupán egy tapasztalat vagy információ áll, amely alapján a bejelentő vagy feljelentő jogsértést sejt. Ezen eljárások közös vonása, hogy a hatóságoknak, illetve adott esetben a bíróságoknak kell feltárniuk az igazságot a bejelentés vagy feljelentés alapján. A bejelentőktől nem elvárható, hogy kizárólag bizonyított tényeket hozzanak fel. Így tehát nem ritka, hogy a tényként előadott állítások valójában csak erős gyanúk, feltételezések vagy vélemények."

Nagy szerencse, hogy Tamás folytatta az ügyét a másodfokú bíróságon, mivel ezzel talán elkerülhetővé váltak olyan ítéletek, amelyek első fokon születtek az ügyével kapcsolatban. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy nem csupán egyházi vagy szexuális zaklatási ügyekről van szó. Számos gyermekvédelemben dolgozó szakember, mint például tanárok, védőnők és szociális munkások, kötelezve vannak arra, hogy jelzéseket tegyenek, ami sokukban szorongást kelt. A Hintalovon platformon megjelent írás szerint ritkán zajlik olyan képzés vagy szakmai diskurzus, ahol ne merülne fel a jelzésekkel kapcsolatos rágalmazás problémája. Ráadásul az áldozatokban is folyamatosan ott motoszkál a kérdés, amelyre a fent említett bírósági döntések talán megnyugtató választ adhatnak.

Lux Ágnes gyermekjogi szakértő, aki korábban az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalában és az UNICEF gyermekjogi igazgatójaként dolgozott, kifejtette, hogy „A Kúria és az Alkotmánybíróság jogi érvelése világos és egyértelmű. Megerősíti, hogy a hatóságok vagy bíróságok előtt indított eljárás önmagában nem képez alapot személyiségi jogi per kezdeményezésére, függetlenül attól, hogy az egyházi vagy világi kontextusban történik.” Ez a megállapítás különösen fontos a gyermekjogok védelme szempontjából, mivel hozzájárulhat ahhoz, hogy az áldozatok bátran lépjenek fel a bántalmazás ellen, és ne érezzék magukat kiszolgáltatott helyzetben, amikor jogi vagy egyéb támogatást keresnek. Az ilyen alkotmánybírósági döntések emellett megerősítik a társadalom minden szereplőjében — legyen szó egyházi vagy világi intézményekről — azt a tudatot, hogy Magyarországon a gyermekek bántalmazása elfogadhatatlan, és a védelmük alapvető jog. Ezen túlmenően, a döntés társadalmi üzenete is lényeges, mivel segít megakadályozni a téma tabusítását, relativizálását vagy elhallgatását.

Gyurkó Szilvia, aki 2018 óta foglalkozik gyermekjogi tanácsadóként az egyházon belüli gyermekvédelem helyzetével, mindenképpen megerősítőnek tartja a Kúria és az Ab érvelését. Vagyis azt, hogy "a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer részeként tett jelzés polgári jogi oldalról nem minősülhet a jóhírnévhez való személyiségi jog megsértésének. Az, hogy egyáltalán ez felmerülhet, jól mutatja, hogy az 1997-es bevezetése óta a jelzőrendszer kapcsán még mindig rengeteg a félreértés."