A költségvetési forrásokkal megtámogatott tőkealapok egyesítése során a nemzeti oligarchák profitáltak a legnagyobb mértékben.
Bár logikus lépésnek tűnik, mégsem oldja meg a kormányhoz közeli üzleti csoportok további megerősödését, hogy Nagy Márton az állami százmilliárdokból táplált kockázati tőkealapokat egy kalap alá helyezte.
A Szafi Products Kft. eddig 1405 tonna tápiókát használt fel vegán élelmiszereinek előállításához, hozzájárulva ezzel az egészséges életmód népszerűsítéséhez. A cég egyediségét azonban nem csupán ez a figyelemre méltó mennyiség adja, hanem az is, hogy az állam 174 millió forinttal támogatta az ártalmatlan élelmiszerek előállítását. Egy 2024 végén közzétett cégbejegyzés szerint ekkora tőke és annak hozamai érdekében az MFB Vállalati, Beruházási és Tranzakciós Magántőkealap zálogjogot jegyzett be a vállalkozás üzletrészeire. Az MFB-csoport már 2020 óta részesedéssel bír a cégben, és a friss bejegyzés a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által végrehajtott átszervezés következményeként jött létre, amely során az állami tőkealapok feletti ellenőrzést egy kézbe vonták össze. Ennek eredményeként alakult meg 2023-ban a Nemzeti Tőkeholding, amelynek azóta már külön alapkezelője is működik, a Focus Ventures néven. Ez az alapkezelő közvetlenül átvette az MFB kockázati tőke-befektetéseit, amelyek már érettebb fázisban vannak, és mögöttük értékelhető teljesítmény áll. A portfóliójuk sokszínű, hiszen technológiai cégek, napelemgyártók, halpiaci vállalatok és papírgyárak mellett olyan szereplők is megtalálhatóak, mint például a Bankmonitor.
Vérbeli, piaci alapon dolgozó kockázatitőke-befektetők sem vitatják, hogy az állami holding felállítása időszerű volt, "bár része annak a koncentrációs hullámnak, amellyel Nagy Márton sorra maga alá gyűri a gazdasági élet szféráit" - jelzi egyikük. "Korábban sokféle alapot helyeztek ki sokféle alapkezelőhöz, amelyek nem feltétlenül működtek hatékonyan, viszont annál drágábban" - érvel a koncentráció mellett egy szakember. A holding adatai szerint eddigi kétéves fennállásuk alatt az alapok átlagos "kihasználtsága" 49 százalékról 70-re ugrott. A holdinggal együtt dolgozó magántulajdonú alapkezelők immár nem kérhetnek másfél százaléknál többet az állami részvételű alapok menedzseléséért (eddig akár 2-5 százalékot is kaszáltak). Így legalább azon nem nyerészkedhetnek, ha a kockázati tőkének szánt közpénzt tétlenül, kockázatmentesen hevertetik. Visszaélni azonban nemcsak a díjszabással, hanem a befektetési struktúrával is lehetett. A Covid idején válságkezelésre létrehozott, egyenként több tízmilliárdos krízisoldó magántőkealapokról nemegyszer az derült ki, hogy a befektetéseik kormánykegyencek (Mészáros Lőrinc, Tiborcz István) egyéni ambícióit szolgálták. Igazi magyar abszurditás, hogy a "magántőkealap" nálunk nem egy normális befektetési típus megnevezése, hanem a mutyi szimbólumává vált.
A fent említett problémákon utólag nehéz - vagy talán egyáltalán nem is kíván - változtatni a Nemzeti Tőkeholding. A jövő viszont lehetőséget adna arra, hogy átláthatóbbá váljon a működése. Jelenlegi jelek szerint azonban nem mutatkozik komoly elhatározás arra, hogy ezt megvalósítsák.
