A kormány bejelentette, hogy egy jelentős és történelmi megállapodás küszöbén állunk Szlovákiával.
A nagymarosi erőmű megépítésére vonatkozó tervek véglegesen elvetésre kerültek – jelentette be Lantos Csaba energiaügyi miniszter egy exkluzív háttérbeszélgetés keretében az Indexnek. A magyar kormány és a szlovák fél a közeljövőben egy elvi megállapodás aláírására készül, amely lezárná a több évtizedes vitát a Duna menti erőművek kapcsán, és új alapokra helyezné a két ország közötti energiakapcsolatokat. Ezzel a hosszú ideje húzódó jogi és környezeti problémák új fejezetébe lépünk: a felek a Duna vízjárásának rendezéséről folytatnak tárgyalásokat. Információink szerint a megállapodás négy fő pontban fogalmazódik meg.
A Bős-Nagymarosi vízlépcső egy ambiciózus projekt, amely a Duna magyar és szlovák szakaszán került volna megvalósításra. Ennek a vízlépcsőrendszernek a fő céljai között szerepelt az energiatermelés, a hajózási lehetőségek bővítése, az árvízvédelem erősítése, valamint a környező területek átfogó rendezése. A rendszer két jelentős duzzasztóművet foglalt volna magába, Dunacsúnynál és Dunakilitinél, továbbá egy hosszú üzemvízcsatornát is, amely a Csallóközön keresztül futott volna, középpontjában a bősi vízerőművel. Az eredeti koncepció alapján a lánc másik végén, Nagymarosnál is terveztek egy vízlépcsőt, amely a rendszer teljes értékét és funkcionalitását még inkább növelte volna.
A vízlépcsőrendszer megvalósítása két szakaszban lett volna esedékes: a bősi erőművet 1986-ban terveztek megépíteni, míg a nagymarosi létesítmény átadását 1990-re időzítették. Azonban a projekt sosem valósult meg az eredeti elképzelések szerint. 1989-ben a magyar kormány, a környezetvédelmi aktivisták és a helyi lakosság ellenállása következtében, leállította a munkálatokat a magyar területen. Később, 1992 májusában pedig hivatalosan is felmondta a Csehszlovákiával kötött együttműködést.
A vitás helyzet kapcsán a felek a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak, amely 1997-ben hozott határozatot az ügyben. A bíróság döntése mindkét érintett országot felelőssé tette, és kötelezte őket arra, hogy államközi szerződés keretében oldják meg a problémát. Azóta azonban ez nem valósult meg. A bős-nagymarosi ügy így a bíróság történetének leghosszabb ideje nyitva maradt vitájává vált. Magyarország hivatalos álláspontja eddig az volt – ezt a hágai eljárás során is hangsúlyozta –, hogy nem vesz részt a bősi erőmű által előállított áram hasznosításában, mivel annak működése a Duna jogellenes elterelésén alapul.
A vízlépcsőrendszer koncepciója nem csupán a szocializmus időszakában fogalmazódott meg, hanem már a XX. század harmincas éveiben is felvetődött az a gondolat, hogy a Duna szabályozását összekapcsolhatnák a hajózási fejlesztésekkel és vízi erőművek létesítésével. 1956-ban a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa (KGST) hivatalos határozatot hozott a Duna Pozsonytól a Fekete-tengerig terjedő szakaszának átfogó kihasználásáról, amelybe az energiatermelés is beletartozott. A konkrét terveket az 1950-es évek végén Mosonyi Emil professzor és csapata a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozta ki. Az elképzelés azóta számos módosításon ment keresztül, figyelembe véve a gazdasági, környezetvédelmi, hidrobiológiai, valamint politikai tényezőket is.
A ügy egyik legújabb fejlemény, hogy a kormány 2024 márciusában Czepek Gábort, az Energiaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárát nevezte ki kormánybiztosnak a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért. Kiemelt feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének rendezésére, és kompromisszumos megoldást keressen az évtizedek óta húzódó vitában. A kormányhatározat szerint ő képviseli a magyar álláspontot a jövőbeli energetikai, környezetvédelmi és nemzetközi jogi egyeztetéseken is.
Július elején az Új Szó számolt be arról, hogy a Duna Charta, amely az egykori Duna Körből alakult civil szervezet, határozottan elutasította Czepek Gábor kormánybiztos javaslatát. A javaslat lényege az volt, hogy Szlovákia a Bősön előállított áram egy részének átadásával kompenzálná a Duna vizének jogtalan elterelését. A Duna Charta állásfoglalása hangsúlyozza, hogy a bősi vízlépcső műszaki állapota jelentősen romlott az utóbbi időben, és a szervezet szerint az erőmű kapacitása is csökkent. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a létesítmény éves átlagteljesítménye a korábbi 320 megawattról 280 megawattra csökkent.
A Duna Charta elnöke szerint nem kérdés, hogy Magyarországnak a stratégiai jelentőségű vízre nagyobb szüksége van, mint az olcsón vásárolható villamos energiára. "Magyarország állandósult aszály sújtotta terület, nekünk nem áramra, hanem vízre van szükségünk" - fogalmazott Bárdos Deák Péter. Álláspontja szerint a szlovák féllel nem az áramvétel lehetőségéről, hanem arról kellene tárgyalni, hogy legalább a Duna vízhozamának felét visszatereljék az eredeti mederbe.
Az évi 30 köbkilométernyi jogtalanul elterelt víz hiánya súlyosan érinti a folyót és a Kisalföld vízháztartását. Az áram nem helyettesítheti a vizet; nem lehet árammal öntözni vagy rehabilitálni a tájat. A szigetközi és csallóközi közösségek, valamint a mezőgazdaság számára a víz létfontosságú, nem pedig az áram vagy a gátak. Ezt hangsúlyozza a civil szervezet legfrissebb állásfoglalása. A dunacsúni mederzáró duzzasztóművön keresztül több víz áramlását a Duna régi medrébe, és így a mellékágakhoz is, szlovák természetvédő szervezetek is támogatják. Ugyanakkor ellenezték a magyar oldalon felvetett új fenékküszöbök és keresztgátak építésének terveit, mivel ezek tovább csökkentenék a folyó áramlását, ami újabb ökológiai problémákhoz vezethet.
A Bős-Nagymarosi vízlépcső ügye továbbra is heves politikai viták kereszttüzében áll. Magyarország álláspontja szerint a szlovák fél jogtalanul irányította a Duna vizét a bősi erőmű csatornájába, miután 1989-ben a magyar kormány, a környezetvédők és civil szervezetek nyomására leállította az építkezéseket a magyar oldalon. Az Antall-kormány ekkor lényegében visszalépett a korábban kötött szerződés teljesítésétől, amit a csehszlovák fél nem fogadott el, és 1992-ben egyoldalúan folytatta az erőmű működését. Most azonban az Orbán-kormány új irányvonalat képvisel: a legfrissebb hírek szerint készség mutatkozik arra, hogy áramot vásároljanak a bősi erőműből, ezzel gyakorlatilag elismerve a szlovák fél eddigi vízhasználati gyakorlatát.
E háttérinformációk figyelembevételével fogadtuk el az Energiaügyi Minisztérium pénteken tartandó háttérbeszélgetésére szóló meghívót. Az esemény főszereplője Lantos Csaba energiaügyi miniszter lesz, aki a témával kapcsolatos fontos kérdésekről fog beszélgetni.
Pénteken a szigetközi települések 31 polgármestere találkozott Lantos Csaba energiaügyi miniszterrel és Czepek Gáborral, aki a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felelős kormánybiztos. A megbeszélés után a miniszter az Indexnek nyilatkozva kiemelte, hogy "már közel járunk a megállapodáshoz a szlovák féllel". Lantos Csaba emlékeztetett arra is, hogy a bős-nagymarosi szerződés jogi státusza továbbra is különleges, ami jelentős hatással van a jelenlegi egyeztetések jogi kereteire.
Lantos Csaba véleménye szerint érdemes a múltba tekinteni ahhoz, hogy megértsük a történetet: az 1977-es államközi szerződés nyomán kezdődtek meg a vízlépcsőrendszer építkezései, és 1984-re megalakult a Duna Kör, amelyből később a rendszerváltást előkészítő egyik legjelentősebb civil mozgalom fejlődött ki. 1988-ban már országos demonstrációk és élőláncok formájában fejezték ki ellenállásukat a beruházás ellen. A tárcavezetőnek személyes kapcsolata is van ezzel a történettel, hiszen 1984-től aktívan részt vett a Duna Kör munkájában. "Szellemileg is képviselem ezt a gondolatot, de elérkezik az idő a megbékélésre és a hosszas viták lezárására. Fontos, hogy békésen tudjunk együttműködni a szlovákokkal" - hangsúlyozta.
1992-ben a szlovák fél egyoldalúan áthelyezte a Duna folyását, amelyre Magyarország válaszul a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult. Az ítélet végül mindkét országot felelősségre vonta: a bíróság megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit, mivel nem valósította meg a nagymarosi erőmű építését, míg Szlovákia is jogsértést követett el a Duna medrének önkényes módosításával. Lantos Csaba véleménye szerint azonban a bírósági döntés nem hozott valódi megoldást a lényegi kérdésekre.
Majd hozzátette: a helyzet kedvező alakulásához az is hozzájárult, hogy időközben a két ország földgáz-, kőolaj- és villamosenergia-piaca jelentős mértékben integrálódott, ahogy más területeken is láthatóak előrelépések. "Ezek az együttműködések segítik azt is, hogy most végre létrejöhessen a megállapodás" - tette hozzá, majd így folytatta: "sok minden történt azóta, és a két miniszterelnök között kialakult személyes jó viszony is hozzájárult ahhoz, hogy most esély nyíljon a megállapodásra."
A miniszter hangsúlyozta, hogy a felek már korábban is sikeresen megállapodtak a vízmegosztás kérdésében, ami azóta is, immár harminc éve, zökkenőmentesen működik. Ennek a megállapodásnak köszönhetően valósult meg az a fenékküszöb is, amely lehetővé tette az Öreg-Duna vízszintjének növelését, így elkerülve a Szigetköz térségében bekövetkező ökológiai katasztrófa kockázatát. "A vízmegállapodás lehetővé tette, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a Szigetközben" - mondta. Ugyanakkor megemlítette, hogy az elmúlt három évtized során kétszer próbálkoztak már átfogóbb megállapodásokkal, de ezek sajnos mindeddig nem bizonyultak sikeresnek.
Most azonban „ebben a kérdésben egyetérthetünk: a múltat véglegesen lezárjuk” - hangsúlyozta Lantos Csaba, utalva arra, hogy a felek egy történelmi megegyezés küszöbén állnak. A miniszter kifejtette, hogy mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szlovák fél elismeri: a magyar kormány sikeresen megakadályozta a nagymarosi létesítmény megépítését.
A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a fő célunk a jelenlegi helyzethez képest több víz biztosítása. Ez a megállapodás nemcsak a gyakorlati szempontok miatt van jelentőséggel, hanem ökológiai értelemben is kulcsfontosságú. Lantos Csaba azt is elmondta, hogy a bősi erőmű nem kerül közös tulajdonba, tehát Magyarország nem válik résztulajdonossá, de ennek ellenére villamos energiát fog szerezni. A tárgyalások jelenlegi helyzete szerint a végső megállapodásról a két ország parlamentjei fognak dönteni.
Czepek Gábor kormánybiztos a háttérbeszélgetés során kifejtette véleményét, miszerint a konfliktus gyökerei egészen 1992-ig nyúlnak vissza, amikor a szlovák fél egyoldalúan megváltoztatta a Duna medrét. "Azóta, már több mint harminc éve nem történt számottevő előrelépés az ügyben" - hangsúlyozta. Az elmúlt évtizedekben Magyarország lényegében a szlovák fél döntéseitől függött.
Azzal pedig, hogy Magyarország elérte, nem kell megépítenie a nagymarosi erőművet, az is biztossá vált, hogy a bősi erőmű csúcserőműként fog tovább működni. Czepek szerint ebben a helyzetben az Európai Unió nem képviselt olyan álláspontot, amely segíthetett volna a helyzet megoldásában. Közben továbbra is hatályban van az 1977-es államközi szerződés, amely előírta a nagymarosi vízerőmű megépítését - ezért a mostani megállapodás nem más, mint ennek a szerződésnek a módosítása.
Ehhez társul a vízmegosztás újrarendezése és egy hosszú távú áramvásárlási megállapodás. A jelenlegi tárgyalási állás szerint - tehát ebben egyelőre reménykedik a magyar fél - sikerülhet elérni, hogy a Magyarországra irányított vízmennyiség 10 százalékkal növekedjen - tudtuk meg a mai egyeztetésen.
A megállapodás részeként Magyarország évente kedvező áron vásárolhat áramot a szlovák féltől. A tervek szerint az így érkező áram mennyisége elegendő lenne Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom vármegye teljes éves lakossági áramfogyasztásának fedezésére. "És nem kell hozzájárulnunk a bősi erőmű felújításához, mert nem leszünk tulajdonosok" - hangsúlyozta a miniszter. Ez a konstrukció az Energiaügyi Miniszter szerint előnyös, hosszú távon biztosíthat stabil, olcsó energiát anélkül, hogy Magyarország részt venne a létesítmény fenntartási költségeiben.
A politikai folyamat még nem zárult le - figyelmeztetett a tárcavezető. Kiemelte, hogy először is „be kell futni azt a pályát”, amely magában foglalja a térség polgármestereivel való egyeztetést a döntésekről, ugyanakkor elengedhetetlen a helyi közösségek támogatása is. "A zöld szervezetek véleménye fontos, de a leglényegesebb visszajelzést az itt élők nyújtják" - tette hozzá a kormánybiztos. A kormány álláspontja szerint, pártállástól függetlenül, érezhető a helyi lakosság támogatása, főként azért, mert az új megállapodás nem fenyegeti az ökológiai egyensúlyt. Sőt, az elmúlt évtizedek vízmegosztási tapasztalatai alapján a Szigetköz vízellátásának helyzete is kedvezően alakulhat.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a felek között olyan megállapodás körvonalazódik, mely szerint Szlovákia elismeri, hogy a nagymarosi erőmű és a hozzá kapcsolódó duzzasztó nem valósul meg. Ezzel szemben Magyarország elfogadja a szlovák oldalon már megvalósult projekteket. Mivel a Szigetköz vízellátása jelenleg kielégítő, várható, hogy egy olyan megállapodás születik, amely alapján Magyarország több vízhez jut Szlovákiától. Továbbá a magyar fél nem kíván részesedést a bősi létesítményekben, hanem inkább egy 25 éves időtartamra szóló szerződés keretében szeretne kedvező feltételekkel áramot vásárolni Szlovákiától.
Nemrégiben lehetőségünk volt interjút készíteni Lantos Csaba energiaügyi miniszterrel, amelyet az alábbi linken érhetnek el. Az Energiaügyi Minisztérium hatásköre jelentős mértékben bővült: az energiaszektor mellett most már a vízügyek és a digitalizáció is a tárca felügyelete alá tartozik. A miniszter az Indexnek adott interjújában részletesen kifejtette az átalakítások hátterét, az új feladatköröket és a jövőbeli terveket.
