Bödőcs és a Pannon Frankenstein kalandja Egy nyári estén, amikor a nap utolsó sugarai a Balaton vízére hullottak, Bödőcs a megszokott humorával és éleslátásával egy különös történet középpontjába került. A pannon vidéken, ahol a szőlőtőkéket a dombok köz

Az egészségügy megújításának 10 pontos, 10 ezer milliárdos programja

Bírom Bödőcs Tibort. Akkor kezdtem ismét figyelni az úgynevezett magyar humorra, amikor felbukkant a színen. Pontosabban, amikor elkezdett látványosan felfelé kilógni a hazai kínálatból. A stand up comedy korábban egyáltalán nem érdekelt - hozzáteszem, amit Bödőcs csinál, az mindösszesen az említett magyar humor legjobb hagyományainak a következménye és folytatása, nem kell egyéb márkajelzéseket ráaggatni. Nem véletlen vele kapcsolatban a hofizás.

Pontosan látszott, hogy mi az, ami kiemeli a mezőnyből. Az egyik legfontosabb tényező a hitelesség volt. Olyan srác, aki faluból érkezett a városba, és nem próbálja eljátszani a megvárosiasodott figura szerepét. Nem akar nagyvárosi manírokkal próbálkozni, de nem is a falusi gyerek álarcát öltögeti magára, hiszen már rég nem az. Inkább önmagát adja, aki egyszerre városi és falusi, és mesterien képes bemutatni a két világ, a két életforma és a két élethelyzet közötti viszonyt, mindezt okos és humoros módon.

A másik lényeges elem a stílus és a beszédmód: mint a legzseniálisabb komikusoknál, azonnal észreveszed, hogy ki beszél, hiszen minden egyes megszólalásuk egyedi. Pont akkor érkezik a poén, amikor a legkevésbé számítasz rá; a vicces mozdulatok, a parodizáló hanglejtés, a tájszólás, mind-mind tökéletesen időzítve. Minden apró részlet a helyén van, és ez adja meg a varázsát a fellépésüknek.

A harmadik az arányérzék: ami a témaválasztást illeti, Bödőcsnél egyfelől ott a falusi kislátószög, a kocsma, a kisbolt, a figurák, a család mindennapjaiból elkapott pillanatok, a magánélet, a gyereknevelés, másfelől pedig a politika, a közélet, a közérzet. És van a Bödőcs-féle arányérzéknek másik vetülete is, az erre és arra is kiosztott pofonok. Ezeknek az arányát természetesen nem lehet patikamérlegen kiporciózni, jönnie kell magától. És jött is. Nyilvánvalóan bőven több saller a hatalomnak, mégis csak ők vannak felül, ők hozzák a döntéseket, belőlük látszik több, satöbbi, de jár a másik oldalnak is, hiszen a magyar közéletet elnézve, hogy is mondjam, humorhoz szükséges alapanyagot az elmúlt tizenöt év hazai ellenzéke is szolgáltatott.

És ekkor elérkezik a várva várt "de".

Most éppen Bödőcs legújabb videóját nézem, és hát, mit mondjak, igazi szatirikus mestermű! Olyan, mintha Szovjet-orosz tudósok egyfajta futurisztikus kísérlet keretein belül próbálnának összehozni egy okos, de abszurd láncreakciót. A gravitációval dacoló turulmadár, az entrópia által uralt alaptörvények, és a cseppfolyós nemzettudat mind-mind hozzájárulnak ahhoz a különös atmoszférához, amit Bödőcs teremt. Az egész egy emberkísérlet, amelynek célja, hogy a "rendesen működő" magyar embert létrehozzák. Az első fázisban ez az úgynevezett rendes magyar egy üvöltöző, zavaros elképzelésekkel teli figura, aki Semjén Zsoltitól szeretne gyereket, és azt kéri, hogy Bese atya "szoptassa meg" – ezt a részt kifejezetten méltatlan lépésnek érzem a Bödőcs-féle humor szempontjából. A második fázisban, néhány nap elteltével, már egy Gulyás Gergelyre ijesztően hasonlító kormányszóvivő bukkan fel, aki arrogánsan igyekszik elterelni a figyelmet az újságírói kérdésekről. Ez a videó szinte egy tükör, amelyben a társadalmi és politikai valóságunk abszurditása tükröződik vissza, mindezt Bödőcs jellegzetes stílusában, ami egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató!

Néhány nappal ezelőtt a humorista bemutatott egy videót a Barbárglamour című műsorából, amelyben a Türk basa (Orbán) és a Szőke Torgyán (Trump) kerülnek a középpontba. A történet úgy kezdődik, hogy a Türk basa, akit korábban Kicsiként emlegettek – de ezt a nevet most már elvették Bödőcstől, amit nem is kell túlmagyarázni –, hosszasan és szórakoztatóan kerül terítékre. A videóban a poénok bőségesen illusztrálják a helyzetet, miközben Magyar Péter is felbukkan, igaz, csupán egy bővített mondat erejéig. Ő annyit mond, hogy "nem Messiás", ami Bödőcs megjegyzése szerint annyit tesz, hogy a gátakon látta, és sajnos nem tud a vízen járni.

Mi ezzel a baj? Ha úgy nézem, semmi. Professzionális munka mind a kettő, a nyerő stiló a helyén, a videók az utolsó részletig kidolgozva, láthatóan sok munka van a produkcióban. Bödőcs közönsége hálás. Megkapja, amit akar. Van is mit parodizálni az Orbán-rendszeren. De még mennyire. A Szőke Torgyán is vicces. Valami baj azonban mégis van, és hogy mi az, azt valahol errefelé keresném. Képzeljünk el egy olyan műsort, melyben a NER ellenzékképének megfelelő figura, egy valóságos woke Frankenstein csetlene-botlana, parodisztikus volna a beszédstílusa, a viselkedése, a tárgyi környezete, a mondanivalója, a témaválasztásai. El tudjuk képzelni, ugye? Egész biztosan azt éreznénk, ez így nem teljesen stimmel. Nem mindenki akarja nemátalakító műtétnek alávetni magát, nem mindenki a háttérhatalom alkalmazottja, nem mindenki latte-avókádót - vagy mit - iszik, nem mindenki a gendersemleges vécén pörög, nem mindenki követeli az életszerűtlen, politikailag korrekt kifejezések használatát, akinek baja van az Orbán-rendszerrel. Nem igaz?

Bödőcs munkásságának legérvényesebb és legszórakoztatóbb pillanataiban az a jó, hogy képesnek mutatkozik az országot a maga árnyaltságában bemutatni. Vagy közös röhögésre felkínálni. Mely szerint az arányérzék, lásd fentebb. Falutól városig, oldaltól oldalig. Nincs ugyanis olyan szeglete a Földnek, ahol csak egyféle hülye van. Ezt szerintem Bödőcs is tudja, sőt, biztos vagyok benne, hiszen erről tanúskodnak a korábbi prezentációi, ám mintha ezt javarészt elfelejtette volna az elmúlt pár évben, valamint azt is, hogy ő maga mitől igazán kivételes. Lásd ugyancsak fentebb.

Teljesen megértem, hogy ma mennyire nehéz a keskeny ösvényen egyensúlyozni. Elég csak körülnézni a kortárs közéleti viszonyok között, hogy lássuk, milyen környezetben élünk. Csak bízni tudok abban, hogy a sztárhumorista társadalmi érzékenysége nem szenvedett maradandó károsodást. Nem is tudom elképzelni, hogy azt gondolja, az a legjobb, ha valamilyen marketingstratégia alapján csak egy irányba halad.

Azt azonban észrevettem, hogy a hazai nyilvánosságnak van egy olyan része, amely kifejezetten a Bödőcs-műsorok nyakkendő-igazgató, szájszélnyalogató stílusára épít, sőt, ezen a vonalon próbálja meg igazolni a produkció értékét. Véleményem szerint ez nem igazán az alkotó érdekeit szolgálja.

A mai magyar valóságot jól meg lehet közelíteni egy szellemes és árnyalt humorral, amely tükröt tart mindenkinek, akit ez érint. Ezt a művészetet hívják Szondi utcának. Bödőcs el-U2-sodásából pedig bízom benne, hogy van lehetőség a visszatérésre.

A szerző egy tapasztalt újságíró, aki az ÖT csapatának elkötelezett tagja.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként jelent meg nálunk. Ha tetszett, ne habozzon megosztani, hozzászólni, vagy ha további hasonló tartalmakra vágyik, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!