"Csak a süket nem hallja, hogy ingatlanos machinációk folynak" - nyilatkozta az elbocsátott Bátonyi Péter az állami luxuspaloták elherdálásáról.
Tőkéseink mélyen idegenkednek attól, ami magaskultúra, és ami nem hoz közvetlen anyagi hasznot - nyilatkozik a Lázár János minisztériumából eltávolított művészettörténész. Beszél a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium épületének eladásának jogi aggályairól, a privatizált kastélyok berendezésének sorsáról, a Fertődi Esterházy-kastély felújításának megakadásáról, valamint az Eszterházy-kincsek rejtélyes eltűnéséről.
A Belügyminisztérium épületének eladása körüli problémák több szempontból is aggályosak lehetnek. Először is, felmerül a jogszerűség kérdése: vajon a tranzakció megfelel a vonatkozó jogszabályoknak? Ezen kívül érdemes megvizsgálni, hogy a döntés milyen hatással lesz a közszolgáltatásokra, a rendvédelemre és a közigazgatás működésére. Az épület eladása mögött álló indokok, mint például a gazdasági megtakarítások vagy a modernizációs törekvések, szintén vitatottak lehetnek. Az ilyen lépések hosszú távú következményei, valamint a közvélemény és az érintettek véleménye is kulcsszerepet játszik a helyzet megítélésében.
A magyar államnak elengedhetetlen, hogy mindent megtegyen a történelmi értékkel bíró ingatlanai megőrzéséért, amelyek nem csupán építészeti szempontból figyelemre méltók, hanem szimbolikus jelentőséggel is rendelkeznek. A BM-tömb négy jelentős épület összevonásával jött létre, melyek mindegyike bankszékházként funkcionált legalább egy időszakban. A főépület, amely impozáns kőburkolattal és a Dunára néző panorámával büszkélkedhet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székhelyeként készült, ezáltal az első magyar alapítású bankként kiemelkedő presztízzsel bíró intézmény volt. A belügyi tárca számára ennél méltóbb és reprezentatívabb helyszínt nehéz lett volna találni, hiszen az épület fekvése és építészeti megoldásai egyaránt páratlanok. Érdemes hangsúlyozni, hogy a minisztérium itt jóval hosszabb ideig működött, mint ahogyan azt a bank valaha tette.
Ezeken a méltánylandó elvi szempontokon azonban gyakran átlép az állam. A Budai Várban felépítette a Pénzügyminisztérium régi-új épületét, ám közben összevontak két tárcát, ez a gazdasági minisztérium így már nem fér el ott, ezért jött a mentőötlet, költözzön a belügy.
A Szentháromság téri várbeli épület jelenlegi kibővített állapota sajnos nem elegendő a belügyi ágazat összes dolgozójának és infrastruktúrájának befogadására. A tisztviselők jelentős része - a helyszűke miatt - kénytelen volt a Széchenyi téren maradni, még ha ez csupán átmeneti megoldás is. Ez a helyzet világosan mutatja, hogy itt nem egy alaposan megtervezett államigazgatási átszervezésről van szó, hanem inkább arról, hogy a kényelmes megközelíthetőséggel rendelkező pesti BM-tömböt sürgősen fel kellett szabadítani az új "baráti tulajdonos" számára. A dolgozókat pedig bárhová, ahol csak tudták, áthelyezték, például a korábban Pénzügyminisztériumnak újjáépített, de jóval nehezebben megközelíthető vári helyszínre.
A BM-tömb négy épületének egyik különleges darabja a József Attila utca és a Nádor utca kereszteződésében található egykori Pollack-ház, melyet az építész saját magának tervezett lakó- és bérházként. Ezen épület a nemzeti vagyon fontos részét képezte, hiszen "nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, műemléki védelem alatt álló építményként" volt nyilvántartva. Azonban a védelem megszűnésével, a ház hamarosan eladhatóvá vált, így elveszítette korábbi státuszát.
