Elton John számára a halandóság kérdése igazi belső harcot jelent. Az élete során számos kihívással nézett szembe, de a saját mulandóságának tudata különösen megterhelő számára. Művészi pályafutása során sokszor reflektált az élet múlandóságára, és ez a t

Ugyan azt hihetnénk, az élete nagy részében reflektorfényben élő Elton Johnról már szinte mindent tudunk, erre erősen rácáfolhat a Disney+-on december közepén megjelenő dokumentumfilm, a Never Too Late, amelyben új megvilágításba helyezik az énekes pályafutását.

Elton John, a zeneipar igazi ikonjának számító művész, büszkélkedhet Tony- és Golden Globe-díjakkal, valamint két Oscar- és Emmy-elismeréssel, emellett hat Grammy-díj is díszíti az életművét. Ezáltal ő is azon ritka tehetségek közé tartozik, akik beléphettek az elit EGOT klubba, amelyhez Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjasok tartoznak. E megtiszteltetésben csupán húsz másik művész osztozik vele, köztük olyan nevek, mint Viola Davis, Jennifer Hudson, John Legend, Whoopi Goldberg és Audrey Hepburn. Elton pályafutása több mint öt évtizedre nyúlik vissza, és ezalatt a zeneipar csúcsait és mélységeit is megjárta. 2018-ban azonban bejelentette, hogy elérkezett az idő a visszavonulásra, így utolsó turnéja, a Farewell Yellow Brick Road, 2018-tól 2023-ig tartott, részben a koronavírus-járvány miatt elhalasztott koncertek következtében.

John azzal magyarázta döntését, hogy szeretne több időt tölteni a férjével, David Furnishsel, illetve két gyermekükkel, Zacharyvel és Illészel. A felek már 31 éve alkotnak egy párt, és ha valaki, akkor az énekes párja a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen nehézségei vannak annak az életmódnak, amire a művészek adják a fejüket - John például évi 90-100 koncertet adott, így félő volt, hogy a nagy hajtás közepette egy más emberré fog válni, illetve a zenéhez való hozzáállása is meg fog változni. Hogy a nézők is közelebbről megismerhessék az előadó ezen oldalát, már 1997-ben kiadtak egy dokumentumfilmet Tantrums & Tiaras címmel, ami egy évüket mutatta be, és amelyben John 1995-ös angliai turnéját kísérték végig - emellett egy Rio de Janeiró-i fellépése is látható a produkcióban -, majd 2019-ben érkezett az önéletrajzi ihletésű Rocketman és a memoárja. A december 13-án a Disney+-on megjelenő, Never Too Late című dokumentumfilm viszont az előadó munkásságának egy más aspektusára fog koncentrálni.

A dokumentumfilm, melyet R.J. Cutler és David Furnish rendezett, két emlékezetes teltházas koncert eseményeire épül, amelyek a brit énekes életének fontos mérföldköveit jelentik. Az első fellépés 1975 októberében zajlott a Los Angeles-i Dodger Stadionban, amikor a művész mindössze 28 éves volt. Majdnem fél évszázaddal később, 2022-ben visszatért, hogy bemutassa utolsó fellépését az Egyesült Államokban. A film nemcsak az énekes utolsó észak-amerikai koncertjének hátterét tárja fel, hanem párhuzamba állítja azt karrierjének korai éveivel is. Kiemeli azt a figyelemre méltó ötéves időszakot 1970 és 1975 között, amikor a zenész 13 albumot adott ki, közülük hét a slágerlisták élére került. Ezzel a teljesítménnyel forradalmasította a rock 'n' roll világát és újradefiniálta annak határait.

A produkció ötlete John férjének kreatív szikrájából született, miután 2020-ban találkozott R. J. Cutlerrel, akinek a neve olyan figyelemre méltó dokumentumfilmeket fűződik, mint Billie Eilish és Martha Stewart életéről készült alkotások. Miközben Furnish célja a búcsúturné történelmi és érzelmi jelentőségének rögzítése volt, Cutler arra törekedett, hogy visszarepítse a nézőket az énekes pályafutásának első öt évébe. Különösen fontosnak tartotta ezt, mert a Rolling Stone magazinnak adott 1976-os interjújában a művész először osztotta meg másságával kapcsolatos érzéseit, amelyről korábban nem beszélt - kezdetben biszexuálisnak vallotta magát, majd később egyértelművé tette, hogy homoszexuális. A film részben Alexis Petridis újságíróval folytatott beszélgetéseken alapul, aki segített megírni az önéletrajzi könyvet, valamint John archívumából előkerült több ezer órányi, sosem hallott felvétel is gazdagítja a tartalmat - köztük az énekes Rolling Stone-nak adott interjújának hanganyaga is.

Mások az értékek

A dokumentumfilmet november közepén vetítették le elsőként a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, és némely országban már a mozik is játsszák - a hazaiak nem, de december 13-án megtekinthető lesz a Disney+-on. Ahogy a 77 éves Elton John az eseményen kiemelte, ez élete legjobb időszaka - még annak ellenére is, hogy egy súlyos fertőzés miatt nem lát jól -, majd az elkészült produkció fontosságáról és arról beszélt, milyen értékek számára az igazán fontosak.

Nem az számít, hogy hány lemezt adtam el, hanem az, hogy milyen emlékeket hagytam magam után. Azt szeretném, hogy a sírkövemen ez álljon: "Kiváló apa és szerető férj" – ez az, ami igazán fontos számomra.

- tette hozzá.

Az énekes a Rolling Stone magazinnal készült interjú során megosztotta, hogy soha senki nem kérdezte tőle, hogy homoszexuális-e. Kifejtette, hogy nem titkolta el másságát, de mély elkeseredést érzett, mert nem volt biztos abban, hogy talál-e olyan partnert, aki képes megbékélni a hírnevével és a szexualitásával. E beszélgetés számára mérföldkő volt, hiszen először tudott nyíltan beszélni erről a fontos témáról. Furnish hozzátette, hogy bár sokan ismerik Elton John dalait, kevesen tudják, milyen személyes küzdelmek állnak a zenéje mögött. A filmben egyebek mellett szó lesz az énekes kábítószer-függőségéről is, amely olyan súlyos következményekkel járt, hogy 1975-ös, a Los Angeles-i Dodger Stadionban tartott koncertjei előtt majdnem megölte magát. A drogok túlzott használata nemcsak az életét, hanem a kreatív munkáját is megnehezítette, így a dalszerzés folyamata is akadozott. Végül, 1990-re sikerült legyőznie a szenvedélybetegségét.

A zene a lélek megnyugtató ölelése.

A beszámolók szerint a dokumentumfilmben többek között arra térnek ki, hogyan bújt a Reginald Dwight néven született énekes az általa kitalált Elton John karakter mögé, ami magabiztosabbá tette őt. Emellett szó esik boldogtalan, magányos gyermekkoráról, amit az édesanyja és az édesapja részéről elszenvedett bántalmazás miatt élt meg így. Az apjával való viszonya pedig később sem volt túl rózsás, így sosem látta őt élőben fellépni. John kihangsúlyozza, az egyik legnagyobb elhatározása, hogy jobb apja legyen a fiainak, mint amilyen bánásmódot az ő édesapja tanúsított felé. A családi viharok hatására ugyanis visszavonult a saját világába, a zene jelentette számára a vigaszt, és egy közeli barátja sem volt addig, amíg nem találkozott Bernie Taupin dalszerzővel, akivel nagy sikereket értek el együtt. Az előadó szinte minden koncertjén megemlítette őt a színpadon, kihangsúlyozva, nélküle valószínűleg nem állna ott.

A produkció során különleges betekintést nyerhetünk a hanganyagba, amelyben a Rolling Stone magazin 1976-os interjúja hallható az énekessel. Ez a beszélgetés mérföldkőnek számított az életében. Abban az időben már széles körben ismert volt, hogy együtt él menedzserével, John Reiddel, aki sajnos erőszakos magatartást tanúsított vele szemben. Érdekes, hogy a művész korábban soha nem osztotta meg nyilvánosan a szexualitásával kapcsolatos gondolatait. Később feleségül vett egy nőt, akivel 1984 és 1988 között alkottak egy párt, ám őt a filmben sajnos nem említik. A válásukat követően hosszú évek teltek el, mire a művész végre nyíltan homoszexuálisként azonosította magát, feladva a korábbi biszexuális címkét.

A végkimenetelt tekintve, sajnos kudarcba fulladt minden próbálkozás.

A filmben különös figyelmet kap Elton John és John Lennon barátsága, amelyhez egy érdekes anekdota is kapcsolódik. Egy este, miközben közösen zenéltek, a buli kellős közepén egy jelentős mennyiségű kokain is a képbe került. A szórakozás hevében kopogtattak a hotelszobájuk ajtaján, és amikor kinyitották, Andy Warhol állt a küszöbön. Ám a két zenész nem engedte be, mivel attól tartottak, hogy a híres művész Polaroid kamerájával megörökíti a kábítószeres éjszaka eseményeit. John emlékezett egy 1974-es koncertre is, amikor a New York-i Madison Square Gardenben vendégfellépőként hívta meg Elton Johnt. A színpadra lépéskor azonban Lennon annyira ideges volt, hogy az már fizikailag is érezhető volt rajta. Különösen érdekes, hogy a közönség soraiban ott ült Yoko Ono is, akivel Lennon éppen nehéz időszakon ment keresztül a kapcsolatukban. John úgy véli, hogy Elton fellépése segített nekik újra felfedezni a köztük lévő köteléket, és a kapcsolatuk végül egy közös gyermek, Sean születésével zárult le.

A beszámolók alapján a film középpontjában John küzdelme áll saját halandóságának tudatával. Bár mély vágy él benne, hogy fiai megházasodjanak és gyerekeket vállaljanak, tisztában van azzal, hogy az idő múlása elkerülhetetlen. A koncertezéstől való visszavonulása lehetőséget teremtett számára, hogy több időt töltsön a családjával, de ez nem jelenti azt, hogy végleg eltűnt volna a színpadról; egy-egy fellépés alkalmával még mindig megörvendezteti a közönséget. Jelenleg színdarabokhoz ír dalokat, és bár legutóbbi projektje, amely a Jim Bakker feleségéről készült musical volt, komoly anyagi veszteséget szenvedett el - 25 millió dolláros mínuszban zárt -, a következő vállalkozása, Az ördög Pradát visel musical verziója a londoni West Enden, remélhetőleg már sokkal nagyobb sikerrel kecsegtet.