"Emberi érzelmek szabadjára engedett viharzása" - elképesztő magasságokba tör.

Az elmúlt évtizedekben nem akadt olyan év végi összeállítás, amelyben ne említették volna meg a Brit-szigetek szokását, a karácsonyi futballfordulót. Ha az idei versenynaptárat nézzük, akkor december 26-án az angolok minden szinten játszanak, de teljes fordulót bonyolítanak le a skót és a walesi élvonalban, az olasz másodosztályban, sőt, öt meccset a belga élvonal is bevállal karácsony másnapján. Volt idő, amikor a magyar futball sem tétlenkedett, 1911-ben például a Corinthian-vándordíjért folytatott meccsre került sor december 25-én. Egy olyan csatára, amely a hatalmas botrányáról maradt emlékezetes.

A Corinthian örökös vándordíj egy különleges, értékes ezüst serleg, amely a londoni Corinthian Football Club 1904-es budapesti látogatásának tiszteletére készült. Ezt az emlékezetes ajándékot a Magyar Athletikai Club kapta, majd később a Magyar Labdarúgó Szövetségnek került átadásra. Azóta, 1907 óta, ez a serleg örökös vándordíjként szolgál, amelyért évente amatőr labdarúgó csapataink izgalmas mérkőzéseket vívnak.

Valóban, a világ egyik legismertebb amatőr labdarúgócsapata, a Corinthian FC volt az, aki megálmodta ezt az eseményt. 1904 júniusában a Tipográfia vendégeként Magyarországra látogattak, és emlékezetes mérkőzéseken arattak diadalokat az MTK, a BTC és a MAC csapataival szemben.

Egy év elteltével egy különleges emlékserleget juttatott el a Magyar Atlétikai Klubnak, hogy azt az amatőr csapatok számára örökös vándordíjként felhasználhassák.

Az első hat kiírásból ötöt az FTC zsebelt be, aztán jött az első világháború, ami miatt 1913 és 1921 között a torna feledésbe merült. Amikor végre újraéledt, a helyzet kényszerűen megváltozott: az 1926 őszén bevezetett profizmus következtében a legjobb játékosok már nem vehettek részt rajta. Ekkor olyan csapatok emelkedtek ki, mint a Dunakeszi Magyarság vagy a Tokodi ÜSC. 1940-től a Magyar Labdarúgó Szövetség a Magyar Kupával egyesítette a sorozatot, így a legjobb amatőr résztvevőé lett a vándorserleg. 1944 nyarán a Kolozsvári AC zárta le ezt a fejezetet, mint az utolsó győztes.

A mi mesénk valóban egy különleges karácsonyi mérkőzéshez kötődik: 1911. december 25-én a 33-as FC és az Újpesti Torna Egyesület egy megismételt találkozón mérte össze tudását - körülbelül ezer lelkes szurkoló szeme láttára - a Millenáris szívében.

"A mérkőzés sportbeli tartalma különös figyelemreméltót nem nyújtott, ellenben a mérkőzés közben történt botrányos jelenetek hosszú időre emlékezetessé tették az 1911-dik esztendő fináléját alkotó küzdelmet.

A mérkőzés feszültsége közepette a játékosok olyan brutális megnyilvánulásai kerültek a figyelem középpontjába, amelyek minden korábbi esetet felülmúltak, és valóban elrettentő módon tanúskodtak a kontrollálatlan szenvedélyek kitöréséről. Az UTE néhány sportolójának példa nélküli és botrányos viselkedése szolgáltatja az alapját ennek a botránykrónikának.

A Budapesti Hírlap 1911. december 27-i kiadásában megjelent összefoglalóban az alábbiakat említette.

Az újság beszámolója alapján az újpestiek őszi győzelmi sorozata után egy váratlanul sima vereség minden pozitív érzést kiirtott a játékosokból, "és a legalacsonyabb emberi indulatok fékevesztett kitörését idézte elő."

A mérkőzés végül 5-0-ás eredménnyel zárult, és a második félidőben a helyzet drámaian felerősödött. A 33-as csapat már 4-0-ra vezetett, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a súlyos vereség elkerülése szinte lehetetlennek tűnt.

"Az első áldozat Watkins volt, akinek az UTE Szabó nevű játékosa, oly erővel csapott az arcába, hogy menten elborította a vér. A harctér igazi sebesültje azonban Weisz Frigyes, aki egy a magyar futballsportban talán egyedül álló orvtámadásnak esett áldozatul. Az ötödik gól után a labdával kezében a félvonal felé gyanútlanul sétáló játékost az UTE Kohn nevű hátvédje oldalról megtámadva úgy hasba rúgta, hogy az eszméletlenül összeesett, s a mentőknek kellett a pályáról elszállítani. A támadás a játékon kívül történvén, olyan jellegű, hogy tulajdonképpen túlhaladja már a sportbeli elbírálás keretét, és a kriminalitás mezejére csap át. A mérkőzés után a helyszínen tartott rendőri vizsgálat is, úgy látszik, erre az eredményre vezetett, mert a rendőrség Kohnt elő akarta állítani."

A lap a cikk végén hozzátette, hogy bár elterjedtek olyan hírek, miszerint Weisz Frigyes válságos állapotban van, a center "a hasán szenvedett rúgást rövidesen kiheveri."

A Pesti Hírlap ugyanazon a napon azt írta, "a bíró - a felelősséget a további játékért nem akarván viselni -, a mérkőzést 5 perccel befejezés előtt lefújta."

A Pesti Napló mindössze egy rövid bekezdésben összegzett mindent, ami a történésekkel kapcsolatos:

A futball mérkőzésének sajnálatos balesete történt. A Millenáris versenypályán, a játék hevében Kohn Aladár, egyetemi hallgató, véletlenül hasba rúgta Weisz Frigyes Ganz-gyári gyakornokot. A fiatalember az ütéstől azonnal összeesett, és elvesztette az eszméletét. A mentők gyorsan a helyszínre érkeztek, és a sérültet a Marcibányi tér 4. szám alatti otthonába szállították.

Egy másik kiadvány, Az Újság, közvetítette az Újpesti Torna Egyesület nyilatkozatát, amelyben a vezetőség kifejezte, hogy "a játékosok által tanúsított elfogadhatatlan durvaságot határozottan elítéljük, és a saját hatáskörünkben a lehető legszigorúbb intézkedéseket fogjuk tenni."

Javasolni fogja a sürgősen összehívandó rendkívüli választmányi ülésen, hogy Szabó játékjogának ideiglenes felfüggesztésével sújtsa, Kohnt pedig zárja ki az egylet kebeléből.

A Pesti Hírlap 1912. január 10-én már beszámolt a fegyelmi bizottság ülésének eseményeiről.

"A MLSZ fegyelmi bizottsága kedd esti ülésén Kóser A. Edwin elnöklése által ítélkezett a karácsonyi "33" FC-UTE. mérkőzésen előfordult footballbotrány hősei felett. A két UTE-játékos közül Kohn Aladárt 1913. június 30-áig, Szabó Antalt pedig 1912. október hó 1-éig eltiltotta a játéktól. A szigorú, de jogos ítélet bizonyára nagy feltűnést fog kelteni footballkörökben" - írták.

A jegyzőkönyvből az is kiderült, hogy Kohn büntetésének kiszabásánál azt vette figyelembe a fegyelmi bizottság, hogy "játékon kívül, egy olyan játékost, aki őt arra közvetlenül nem ingerelte, szándékosan és oly módon rúgott meg, amellyel az illetőt egész életére tönkretehette volna, ezzel szemben azonban enyhítő körülménynek tudta be, hogy eddigi footballműködésében kifogásra soha okot nem adott, és a játék menete által okozott felhevülés ítélőképességét befolyásolhatta."

Négy nappal később a Nemzeti Sport már arról írt, hogy a vétkesek ellentámadásba mentek át, Kohn ugyanis azzal érvelt, azért rúgta hasba Weiszt, mert gúnyolódott.

Vagy ahogyan gyakran mondják: felhúzta az ellenfeleit. Ha ez tényleg így van, akkor Weiszt is felelősségre kell vonni, hiszen a felhúzás kétségtelenül a legundorítóbb praktikák közé tartozik.

Az MLSZ-nek már régóta kiváló figyelemmel kellett volna lennie erre a garázda szokásra, ami olyan gyakran kényszeríti a szegény kigúnyoltakat a bosszúra.

Az eltiltás végül nem lett másfél év hosszúságú, 1912 szeptemberében a magyar szövetség kegyelemből elengedte Kohn büntetésének hátralevő részét.

Ami Weisz Frigyest illeti, komoly karrier előtt állt, az 1891-ben született labdarúgó játszott a Budai Testgyakorlók Körénél, a 33 FC-ben, szerepelt a Frankfurter FussballVerein Amititia, illetve a SpVgg Fürth csapataiban is - utóbbival 1913-1914-ben országos bajnoki címet nyert. Ha hinni lehet a korabeli, nem mindig pontos statisztikáknak, akkor 14 meccsen 17 gólt szerzett.

A válogatottba is meghívást nyert, azonban amikor a magyar csapat 1914. november 8-án Bécsben játszotta le mérkőzését, és Konrád Kálmán, valamint Bodnár Sándor góljaival 2-1-re diadalmaskodott, Weisst a nemrégiben kézhez kapott behívójával a frontra vezényelték.

Az ő történetében kétségkívül felfedezhető egyfajta futballista tragikum, hiszen éppen az a leküzdhetetlen akadály állt elé, amely a legnagyobb álma, hogy végre bemutatkozhasson a nemzeti csapatban.

- írta 1914. november 16-án a Sporthírlap.

Több lehetőséget sem a futball, sem az élet nem tartogatott számára. 1915. május 20-án, a galíciai Lutków melletti harctéren, őrvezetőként hunyt el.