Rogán Antalnak és Gulyás Gergelynek azért kellett felelősségeket átadnia a kormányzati munkában, hogy hatékonyabban tudják koordinálni a feladatokat és biztosítani a zökkenőmentes működést. E lépés lehetővé tette számukra, hogy a prioritásaikra koncentrál

Lantos Csaba energiaügyi miniszter kifejtette, hogy az orosz energiaembargó évente körülbelül 2 milliárd euróval növelné az ország energiaszámláját. Ezt a megállapítást tette az uniós REPowerEU-terv kapcsán, amikor arról érdeklődtünk, vajon célzott támadásnak tartja-e a magyar energiaellátás szempontjából a javaslatot. Az Energiaügyi Minisztérium feladatai jelentősen kiterjedtek, így az energiaügy mellett most már a vízügyek és a digitalizáció is a tárca hatáskörébe tartozik. A miniszter az átalakítások mögötti okokról, az új kihívásokról és a jövőbeni tervekről is részletesen beszélt az Indexnek.

Bármikor beszélgetünk Lantos Csaba energiaügyi miniszterrel, mindig az ellátásbiztonság és a rezsicsökkentés a legfőbb napirendi pontok, de legutóbbi interjúnk óta átrendeződött a kormányzati struktúra: Orbán Viktor kormányfő jelentős átalakításokat hajtott végre, és számos új feladat - a vízügyektől a digitalizációig - az Energiaügyi Minisztériumhoz került. A tárca tehát már nemcsak energiapolitikai, hanem informatikai és technológiai kérdésekben is kulcsszerepet játszik, és az egyik legnagyobb állami fejlesztés, a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) is hozzájuk tartozik.

Ezért a mai interjúrészletben Lantos Csaba lesz a középpontban, akit alaposan megismerhetünk.

Orbán Viktor miniszterelnök február végén jelentősen átszabta a kormány működését. Rogán Antal és Gulyás Gergely minisztériumától is számos feladat más minisztériumokhoz került. Pontosan hogyan érintette ez az átszervezés az ön tárcáját?

A döntés hátterében nem állnak előzmények nélküli események, hiszen tavaly augusztus 1-jén jelentős változások történtek a feladatkörünkben: területi egységeinkhez csatlakozott az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Ezzel a vízgazdálkodás eddig soha nem látott egységes irányítás alá került. A feladatok nem csupán technikai jellegűek, hanem komoly kihívások elé is állítanak bennünket. Tavaly szeptemberben például a közelmúlt második legnagyobb árhulláma érkezett, amely igazi tűzpróbát jelentett számunkra, míg jelenleg az aszály miatt szükséges beavatkoznunk. A víz már nem csupán egy egyszerű természeti erőforrás, hanem egy rendkívül érzékeny, kockázatos terület, amelyet a mennyisége és minősége szempontjából is felelősségteljesen kell kezelnünk.

Az év kezdete új kihívásokat és lehetőségeket hozott, hiszen az infokommunikáció és a digitalizáció területe is a minisztériumunk felügyelete alá került. Első pillantásra talán szokatlanul hangzik ez a lépés, de valójában rendkívül logikus: az energiaügy, vízügy és környezetvédelem mellett a digitális infrastruktúra is elengedhetetlen a modern állam hatékony működéséhez. A politikai háttér is fontos szerepet játszik ebben: mivel közelednek a választások, Gulyás Gergely és Rogán Antal minisztereknek elsősorban a politikai aktivitásaikra kell összpontosítaniuk.

Pontosan milyen feladatokat vett át a tárca?

Az energetikai infokommunikációval korábban is helyettes államtitkársági szinten foglalkoztunk, most ezeket az ügyeket ágazati lehatárolás nélkül visszük tovább. A két terület kapcsolata egyébként szoros, csak a példa kedvéért hadd utaljak arra, hogy nem is egy informatikai világcég tervezi a mesterséges intelligencia alkalmazásával megnövekvő áramigényét atomerőművekkel kiszolgálni. Magyarország számos tényezőt vizsgálva Európa előtt jár a digitalizációban, pl. az infrastruktúra kiépítettségében vagy a szélessáv használatában is magabiztosan előzzük az uniós átlagot. Ez jórészt az elmúlt időszakban nagy sikerrel futó Szupergyors Internet Programnak köszönhető. A kedvező tapasztalatokon felbátorodva újabb pályázati lehetőséget indítunk a korszerű vidéki lefedettség növelése érdekében.

A szabályozási területet érintő állami irányítás keretein belül a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) és a Digitális Magyarország Ügynökség (DMÜ) is a mi hatáskörünk alá került, mindkettő teljes mértékben állami tulajdonban van. A DMÜ-hez tartozó informatikai cégek sokszínű spektrumot ölelnek fel: egyesek szoftverfejlesztéssel foglalkoznak, míg mások infokommunikációs szolgáltatásokat nyújtanak, vagy éppen különböző rendszereket üzemeltetnek. Az állami IT-szektor jelentős része immár az Energiaügyi Minisztérium irányítása alatt áll. Fontos megjegyezni, hogy vannak kivételek: a NAV és az Államkincstár digitális rendszereinek működtetése továbbra is a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik, míg az egészségügyi informatikai rendszerek a Belügyminisztérium keretein belül működnek.

A kormányzat kiemelt prioritásként kezeli a Digitális Állampolgárság Programot (DÁP), amely a legfontosabb fejlesztések közé tartozik. Jelenlegi állapotáról mit lehet tudni?

Ez a program a legújabb korszakunk egyik mérföldköve, amely elkalauzol minket a 21. század digitális világába. Jelenleg több mint 4,8 millió magyar állampolgár élvezi a digitális kapcsolatok előnyeit, ami azt jelenti, hogy az állampolgárok közel fele - beleértve az időseket és a fiatalokat is - már képes online ügyintézésre. Ez a fejlődés óriási könnyebbségeket hoz, hiszen egyre kevesebb ügy miatt kell személyesen felkeresni a kormányhivatalokat vagy a kormányablakokat. A biztonságos azonosítás két platformon valósul meg: az Ügyfélkapu+ asztali számítógépeken, valamint a DÁP - digitális állampolgárság alkalmazás mobiltelefonos verziójában érhető el.

Milyen biztosítékok állnak rendelkezésünkre annak érdekében, hogy ezek a rendszerek valóban biztonságosak legyenek?

Az első lépés, amely megnyitja előttünk az ajtót, nem más, mint a személyazonosítás. Régebben ezt a folyamatot személyesen kellett végrehajtani a kormányablakban, de manapság már a digitális térben is kényelmesen és hitelesen azonosíthatjuk magunkat. Ehhez csupán annyira van szükség, hogy egy okostelefon kamerájával lefotózzuk a személyi igazolványunkat, és készítsünk egy önarcképet, azaz szelfit. A rendszerünk pedig a legmodernebb technológiák segítségével, mint például a képfelismerés és a nyilvántartási adatok összevetése, ellenőrzi és azonosítja a felhasználót. Ez a módszer a kétfaktoros hitelesítés, amely jelenleg az egyik legmegbízhatóbb és legbiztonságosabb megoldás a világon.

Ez a hitelesítési mód megfelel a legszigorúbb biztonsági követelményeknek, ahol a személyes azonosítási folyamatot egy állami ügyintéző hagyja jóvá vagy utasítja el a háttérben. Egyre több állami szolgáltatás válik elérhetővé ezen az úton. Például, ha egy rendőr közúti ellenőrzés során kérdezi az igazolványt, már nem szükséges elővenni a fizikai jogosítványt – elegendő, ha a telefonon futó alkalmazást mutatjuk meg. Hasonlóan, a kormányablakokban is lehetőség van így ügyet intézni, így elkerülhető a számos papír és okirat bemutatása.

Mi motiválta, hogy éppen önhöz jutottak el ezek a területek?

Jonas Salk, aki a gyerekbénulás elleni vakcina kifejlesztésével érdemelte ki a Nobel-díjat, egyszer azt mondta: „A jól végzett munka jutalma a lehetőség, hogy még többet tegyünk.” Ezt a gondolatot teljes mértékben magaménak érzem a jelenlegi helyzetemben. Számomra ez nem csupán egy újabb feladat, hanem egy megtisztelő szolgálat. Ahogy azt korábban is említettem, nem ez az egyetlen új kihívás, ami ebben a kormányzati ciklusban hozzánk került. Ezeket a feladatokat alázattal igyekszem tovább vinni. Azoktól a területektől, amelyeket Rogán miniszter úr irányítása alatt alakítottak ki, egy jól szervezett és céltudatos csapat munkájára támaszkodom. A struktúrált munka és a hatékony módszerek már megvannak, így nekem arra kell fókuszálnom, hogy ezt a meglévő alapot tovább erősítsem. Számítok a kulcsemberek elhivatottságára, akik eddig is kiválóan végezték feladatukat. Nincs szükség radikális változtatásokra; a közös cél érdekében folytatni fogjuk az eddig megkezdett utat.

Ön szerint milyen tanulságok vonhatók le eddig az energiaválságból?

A legújabb fejlemény a REPowerEU uniós jogszabálytervezet körül forog, amely komoly következményekkel járhat Magyarország számára. Jelenleg az Európai Bizottság kezdeményezésénél tartunk, és a háromoldalú jogalkotási folyamatnak még át kell még haladnia két másik uniós fórumon. Ez a helyzet valóban új kihívásokat jelent Magyarország számára, és nemcsak ránk, hanem a szlovákokra is hatással van. Brüsszel régóta próbálja megtalálni a módját a rezsicsökkentés korlátozásának, de ilyen drasztikus és célzott támadással még sosem néztünk szembe az energiapiac terén.

Ön szerint ez valóban támadás? Miniszter úr, ugye most viccel, hogy az a szándék, hogy az orosz energiafüggőséget uniós szinten csökkenteni kell, az támadás lenne?

Nem, egyáltalán nem így vélem. Ezt a tapasztalatot csak így lehet igazán átélni.

A dokumentumban világosan kifejtik, hogy az EU célja az orosz energiafüggőség tovább csökkentése. Miért is lenne ez problémás?

A vélemények szerint az a céljuk, hogy minden olyan "csapot" elzárjanak, amely lehetővé teszi a pénz áramlását Oroszország felé az energiahordozókért cserébe. Ezen a ponton érdemes egy pillanatra megállni és alaposabban megvizsgálni a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unióba jelenleg két fő csatornán érkezik orosz gáz. Korábban öt jelentős csővezeték szállította az energiahordozót Oroszországból az EU területére, de mára csupán egy maradt aktív: a Török Áramlat, amely a Fekete-tenger alatt fut, és Törökországot, Bulgáriát, valamint Szerbiát érintve jut el Magyarországra. Ez az útvonal az orosz földgáz legfőbb beérkezési forrása. A másik lehetőség a cseppfolyósított földgáz (LNG), amelyet hajóval exportálnak Oroszországból. Idén három jelentős nyugat-európai ország, Belgium, Franciaország és Spanyolország, továbbra is vásárolt ebből az orosz LNG-ből.

Tavaly az LNG formájában vásárolt orosz földgáz mennyisége meghaladta a vezetékes gázimportot. Ez azt jelenti, hogy bár a gáz szállítási módja és útvonala eltérő, a pénzügyi források továbbra is Oroszországba áramlanak. Az Európai Unió orosz gázimportja drámai mértékben csökkent: míg korábban az uniós gázfogyasztás 45%-a Oroszországból származott, mára ez az arány 5-10% körüli szintre esett vissza. Ez a függőség valóban jelentős csökkenésen ment keresztül, de felmerül a kérdés: mindez milyen áron valósult meg?

Az uniós javaslat fő célja, hogy megakadályozza a tagállamokat abban, hogy új, azonnali gázbeszerzési megállapodásokat kössenek Oroszországgal.

Ez a helyzet komoly kihívást jelent, mivel ha a piacon kedvezőbb áron lenne elérhető az orosz gáz, eddig lehetőségünk volt ezt kihasználni. A jövőben azonban elveszítjük ezt a lehetőséget, ami a mozgásterünk drasztikus csökkenését eredményezi, és egyben elzárja előlünk az egyik legolcsóbb energiaforrást. Ennek következményeként a gáz beszerzése drágábbá válik számunkra. Más forrásokból kell pótolnunk a hiányt, ami valószínűleg magasabb árakat fog eredményezni.

Tehát Magyarország továbbra is elkötelezetten áll az orosz energiaforrások mellett?

Jelenleg egy 15 éves, hosszú távú gázszerződést tartunk fenn Oroszországgal, amelyet 2021-ben kötöttünk, és évi 4,5 milliárd köbméter gáz szállítására vonatkozik. Ezt a megállapodást az MVM egyik leányvállalata kötötte a Gazprommal. Bár sokan próbálkoznak az árformulával kapcsolatos találgatásokkal, eddig senkinek sem sikerült pontosan kitalálnia a részleteket. Úgy vélem, hogy ilyen mennyiségű gázt, ilyen kedvező áron, gyakorlatilag "házhoz szállítva" más forrásból nem tudnánk beszerezni. Ez a megállapodás alapvető fontosságú az ellátásbiztonságunk szempontjából. Tavaly a teljes fogyasztásunk 8,5 milliárd köbméter volt, és ebből a szerződés révén 4,5 milliárd köbméternyi gáz biztosított - kedvező áron.

Az orosz fél érvelése egyértelmű: a szerződés egészen 2036-ig érvényes, így a hátralévő időszakra is kötelező lenne a kifizetés. Ezt a helyzetet az Európai Uniónak is jeleztük: amennyiben ilyen jogszabályt alkotnak, vállalniuk kell annak következményeit is. Ugyanis a kialakuló jogi vita valószínűleg az oroszok javára dől el, míg az EU ezt vis maior helyzetnek minősítené. Azonban ez ellentmond az alapelvnek, miszerint az energiaellátás a nemzeti hatáskörbe tartozik, és a helyzetet úgy manipulálják, hogy minden tagállam vétójogát kiiktassák.

De mégis, hogyan válhat ez a korlátozás a napirend részévé?

Addig kutatták a kiskaput, míg végül rátaláltak. A hírek szerint ez nem szankció, hanem kereskedelempolitikai intézkedés. Így már nem szükséges egyhangú döntés, elegendő a minősített többség. Ez pedig egyértelmű visszaélés, amely semmibe veszi az uniós játékszabályokat. Olyan szintű támadás ez, amire nehéz megfelelő szavakat találni. A kőolaj ügyében is hasonló a helyzet. De van itt egy furcsaság: az orosz kőolaj jelentős része Dél-Ázsiába, főleg Indiába kerül, ahol finomítják, majd dízel vagy benzin formájában jut el európai kikötőkön keresztül Nyugat-Európába. Aztán ezt mondják: "ez már nem orosz". Itt jön a tipikus képmutatás; ez a szemfényvesztés. A nap végén ezeket a termékeket ugyanúgy Nyugat-Európában fogyasztják el, és a bevétel közvetve ugyanúgy az oroszokhoz kerül. Ebből is világosan látszik, hogy ez a hozzáállás nem más, mint üres, de rendkívül drága képmutatás.

Ha ránézünk az energiaválságra, akkor az egyik egyértelmű tanulság az, hogy Magyarország jelentősen kiszolgáltatott Oroszországnak. Ebből nem kéne inkább más tanulságokat leszűrni, mint azt, hogy ismét Brüsszel a hibás? Főleg úgy, hogy a nemzeti kormány a szuverenitási kérdéseket hangsúlyozza.

Szerintem a kormányzati álláspont helyes: nem politikai-ideológiai alapon kell megítélni alapvetően földrajzi-fizikai adottságokon alapuló szakmai kérdéseket. Az üzleti életben is az a józan tanács, hogy ne csak egy szállítóra építsük a beszerzést, hanem diverzifikáljunk. De az is igaz, hogy ezt mi már meg is tettük. Vásárolunk amerikai, azeri, török gázt is. Kereskedői oldalról nézve egyszerű a képlet: onnan vesszük, ahol a legolcsóbb. Az amerikai gáz természetesen LNG formájában érkezik. A kérdés az, hogy hol vesszük át, milyen útvonalon jön. De ezek kereskedelmi ügyek. Csakhogy ha az amerikai forrás megszűnik, vissza lehet térni az oroszhoz. De ha az oroszt tiltják be, azonos feltételekkel nem lesz mivel helyettesíteni. Persze le lehet váltani az orosz forrást - csak sokkal drágábbra. És ez a lényeg. Mi kiszámoltuk: az orosz energiaembargó évente körülbelül 2 milliárd euróval növelné meg az ország energiaszámláját. Ezt valakinek ki kell majd fizetnie.

Mire gondolsz pontosan?

Három alternatíva áll előttünk: az első a rezsivédelmi intézkedések feladását jelentené, de elfogadhatatlan számunkra, hogy a magyar lakosság vállára rakjuk a többletterheket. Ha a vállalatokra hárítanánk ezeket a költségeket, az tovább súlyosbíthatná versenyképességüket. Az állami kifizetések sem jelentenek megoldást, hiszen ez rontaná a költségvetési helyzetünket, és a 2 milliárd eurós teher még a fizetési mérlegünket is negatívan befolyásolná. Olyan helyzetbe kerültünk, amelyből nehéz a kiút. Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez egy tudatos politikai támadás. Az energetikai szektoron keresztül próbálnak minket gyengíteni, ez már nem csupán szakpolitikai vita, hanem egy komoly hatalmi összecsapás.

Ha elfogadjuk azt, amit most kifejtettél, akkor is felmerül a kérdés: vajon éppen ezért nem lenne célszerű csökkenteni az orosz függőséget? Hiszen így elkerülhetnénk, hogy a magyar kormány zsarolhatóvá váljon ezzel a helyzettel.

Azon fáradozunk, hogy valami igazán különlegeset hozzunk létre...

Hogyan változott a háború óta az orosz energiafüggőségünk?

Engedje meg, hogy befejezzem a gondolataimat. Tehát, ha a jogi környezet megváltozik - ami egyáltalán nem kizárt -, akkor képesek leszünk más forrásból is biztosítani az ország energiaellátását. Azonban ezt csak magasabb áron tudnánk megtenni. Senki sem fog olcsóbb gázt kínálni számunkra csupán azért, mert "jó magaviseletet tanúsítunk". Az lenne az igazán korrekt, ha az EU azt mondaná: rendben van, a politikai célom az, hogy Oroszország ne kapjon bevételt, de mivel ez extra költségekkel jár a számodra, ezért ezt én fedezem. De ilyen jellegű ajánlatot még nem hallottunk. Sőt, épp ellenkezőleg: mi kértük, hogy viseljék ezeket a többletköltségeket. A válasz pedig az volt: szó sem lehet róla. Jelenleg itt tartunk.

A Paks II. atomerőmű várhatóan orosz technológia és orosz fűtőanyag felhasználásával fog üzemelni. Ennek ellenére a hatóságok igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy a projekt célja az orosz függőség csökkentése.

Paks I. üzemidő-hosszabbítása jelenleg folyamatban van, és ha a projekt sikeresen megvalósul, a négy meglévő blokk 2052 és 2057 között továbbra is üzemelhet. Jelenleg ez az egyetlen stabil alaperőművünk, mivel a Mátrai Erőmű már jelentős elöregedésen ment keresztül. Ez a helyzet negyven évnyi lemaradás következménye. Emellett három új gázturbinás erőművet is építünk, és a Jedlik Ányos Energetikai Program keretében támogatjuk a földhő-kihasználást, valamint a biogáz előállítását. Ezek az intézkedések hozzájárulnak az importfüggőség csökkentéséhez, de hosszú távon a földgáz továbbra is megmarad az energiamix alapvető elemének.

Tehát igen, teszünk lépéseket az energiaszuverenitás növelése érdekében, de a realitás az, hogy a zöld átmenet sikeréhez is nélkülözhetetlen a földgáz. És ha tudunk olcsóbban behozni gázt, akkor megtesszük, még ha van is hosszú távú szerződésünk. Egyébként a jelenlegi EU-bizottsági javaslat alapján lehet, hogy 2028. január 1-től már nem létezik ez a szerződés. Ez kifejezetten káros lenne.

Hogyan állnak a napelemek telepítéséhez szükséges hálózatfejlesztési projektek?

A hálózat korábbi felépítése – itt nálunk és világszerte is – úgy alakult, hogy néhány nagyobb erőmű termelte meg az áramot, amelyet nagyfeszültségen szállítottak el hosszú távolságokra, így minimalizálva az energiaveszteséget. A végső felhasználás során, amikor az áram eljutott a háztartásokhoz, letranszformálták, és a lakásokban 230 vagy 400 volt állt rendelkezésre, a beépített fázisok számától függően. Ez a rendszer egyirányú és átlátható volt. Azonban megérkezett az energiademokrácia: jelenleg már több mint 300 ezer kiserőmű működik Magyarországon. Csak a háztartási méretű napelemek száma érte el ezt a szintet tavasszal, de a nagyobb ipari szereplők is egyre inkább saját erőművek létrehozásába fognak.

A mennyiségek előrejelzése és a tervezhetőség hiánya komoly problémát jelenthet. A hálózat ilyen körülmények között könnyen túlterhelődhet, ami egyes területeken túlfeszültséget okozhat. Ez pedig súlyos következményekkel járhat: a vezetékek megsérülhetnek, a transzformátorok felrobbanhatnak, és a kábelek is tönkremehetnek – ahogyan azt sokan saját tapasztalataikból is tudják. A kisfeszültségű hálózat, amely a 10 vagy 22 kilovoltos szakaszokat foglalja magában, 66 ezer transzformátor segítségével látja el az országot energiával. Ezek a rendszerek azonban nem állnak készen arra, hogy egyszerre nagy mennyiségű, szórtan érkező energiát kezeljenek. Figyelmeztető példák a közelmúltból a Balkánon tapasztalt, több országot érintő áramszünet, az idei áprilisi ibériai blackout, valamint legutóbb Csehország, ahol egy fél napra megszűnt a villamosenergia ellátás. A fejlesztés tehát elengedhetetlen, ha el akarjuk kerülni, hogy az energiaátmenet káoszba torkolljon.

A magyar villamosenergia-hálózat problémái mögött több tényező húzódik meg. Először is, a megújuló energiaforrások, mint például a nap- és szélenergia, folyamatosan növekvő aránya kihívások elé állítja a hálózatot, mivel ezek az energiaforrások ingadozó termelést eredményeznek. Ezen kívül a hálózat elöregedett infrastruktúrája és a karbantartás hiánya is hozzájárul a megbízhatatlansághoz. Emellett a fogyasztási csúcsok és a terhelés egyenlőtlen eloszlása, valamint a nem megfelelő tárolási lehetőségek is problémát jelentenek. Végül, a nemzetközi energetikai piacok változása és a politikai döntések is befolyásolják a hazai hálózat működését, ami további kihívások elé állítja az energiaszolgáltatókat.

Jelenleg Magyarországon több mint 310 ezer erőmű üzemel, köztük számos háztartási méretű kiserőmű (HMKE) is található. Ezek között vannak olyan rendszerek, amelyek visszaváltó védelemmel rendelkeznek – jellemzően ipari létesítmények tetején, de akár otthonokban is –, amelyek nem képesek energiát visszatáplálni a hálózatba. Bár ezek a megoldások nem terhelik túl a villamosenergia-rendszert, az arányuk viszonylag alacsony. A fő kihívást az jelenti, hogy a tervezhetőség csökken, ami megnehezíti a termelés és a fogyasztás közötti elengedhetetlen egyensúly fenntartását.

Hogyan tudnánk hatékonyan megbirkózni ezzel a szituációval?

Ahhoz, hogy a rendszer folyamatosan és megbízhatóan működjön, elengedhetetlen, hogy pontosan ismerjük az áram be- és kiáramlását a transzformátorokból - jelenleg ez még nem áll rendelkezésünkre elegendő részletességgel. Ezért egy átfogó fejlesztési programra van szükség, amelynek része az átvezetékezés is. Egy transzformátorból átlagosan 2,5 áramkör indul, és ahol jelentős számú napelem, nagy teljesítményű hőszivattyúk, split klímák, illetve elektromos autótöltők találhatóak, ott az áramkörök terhelése könnyen felborulhat. Jelenleg Magyarországon már több mint 80 ezer teljesen elektromos autó közlekedik, és ezek töltése komoly kihívást jelent a hálózat számára, nem csupán az ipari, hanem a lakossági felhasználás terén is. Az új típusú fogyasztók váratlan megjelenése tovább bonyolítja az energiarendszer működtetését, ami globális szinten is kihívást jelent a megújuló energiaforrások elterjedése kapcsán. A hálózatot ehhez igazítani szükséges - ezt az Európai Unió is felismerte, és a Green Deal keretein belül az infrastruktúra fejlesztését sürgeti. Tavaly a magyar áramtermelés 25%-a napelemekből származott, amivel világszinten élen jártunk, és ezzel párhuzamosan csökkentettük az importfüggőségünket is.

Ennek milyen ára van?

A napelemes energiaforrások bővülése nemcsak pozitív hozadékkal jár, hanem komoly kihívásokkal is szembesíti a rendszert. A napfényes órák alatt előállított áram mennyisége gyakran meghaladja a keresletet, ami túltermelést eredményezhet. Ilyen helyzetben előfordulhat, hogy az árak akár negatív értékre is csökkennek, ami azt jelenti, hogy az erőművek kénytelenek pénzügyi kompenzációt nyújtani a felhasználóknak, hogy átvegyék az általuk termelt áramot. 2025 első felében a hazai energiarendszer soha nem látott csúcsokat ért el: januárban az áramfogyasztás 7600 megawatt fölé emelkedett, míg húsvét hétfőn egy drámai csökkenés következtében 2400 megawatt alá süllyedt. Ezek az extrém értékek még a hétköznapokban is jelentős ingadozásokat mutatnak, ami arra figyelmeztet, hogy a megújuló energiaforrások integrálása a hagyományos rendszerbe komoly tervezést és alkalmazkodást igényel.

Az energiatárolási kapacitások kiépítése elengedhetetlen a fenntartható energiafelhasználás szempontjából. Célunk olyan innovatív akkumulátorok és energiatároló megoldások telepítése, amelyek lehetővé teszik a napközben keletkező felesleges áram hatékony tárolását, hogy aztán este vagy éjszaka is felhasználhassuk. Ezáltal csökkenthetjük a termelési csúcsok okozta ingadozásokat, és optimalizálhatjuk a rendszer működését. 2023 végén körülbelül 22 megawattnyi akkumulátoros tároló kapacitással rendelkezett a rendszer, de az idei nyárra már ötszörös növekedést értünk el. Ezen kívül 180 milliárd forintnyi pályázati támogatással segítettük a családok és vállalkozások fejlesztéseit, így várhatóan jövőre elérjük az 500 megawattos kapacitást.

A nyugati világ folyamatosan az elektrifikáció irányába mozdul el, és ennek hatásait már most is tapasztalhatjuk: a kínálati piac egyre szűkebb lett. De mit is jelent ez Magyarország szempontjából?

A jövőnkről alkotott víziónk világosan az elektrifikáció fokozódásáról szól. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb mértékben támaszkodunk az áramra. Ezzel kapcsolatban kedvező adataink is vannak. Az elmúlt évtizedben, a háborút megelőző időszakban, az éves áramfogyasztás átlagosan másfél százalékkal nőtt. Most azonban arra számítunk, hogy ez a növekedés évi három százalékra emelkedik – tehát gyakorlatilag megduplázódik. Érdekes módon ez párhuzamosan zajlik az önfogyasztás növekedésével is, különösen azoknál a háztartásoknál és vállalkozásoknál, amelyek napelemes rendszerekkel állítják elő a szükséges áram egy részét. Az áramigények emelkedése nálunk is kézzelfogható, és ez a tendencia más fejlett országokban is megfigyelhető.

A rendszerváltás óta hazánk energiafogyasztása folyamatos csökkenést mutat, mindeközben a bruttó hazai termék (GDP) növekedésnek indult, és az üvegházhatású gázok kibocsátása is jelentős mértékben mérséklődött. Ez valóban figyelemre méltó teljesítmény. A cél továbbra is az, hogy miközben az elektromos áram iránti igény nő, az energiahatékonyság javításával csökkentsük az összes energiafelhasználást. A globális verseny lényege éppen a hatékonyság növelésében rejlik.

Összességében tehát egyetért azzal, hogy a kínálati oldal könnyen terhelhetővé vált?

Igen, de ne keverjük össze az okot és az okozatot. Bár az energiaválságban megtapasztalt árrobbanás hatásait jórészt már kihevertük, Európában - különösen a földgáz esetében - továbbra is jóval drágább az energia, mint más kontinenseken, ami versenyhátrányt okoz. A földgáznak fontos szerepe van, mert biztosítja az ellátást, ha nincs nap- vagy szélerőművi termelés - de jelenleg ez is drágán működik. A magyar kormány kitart a rezsicsökkentés mellett, mert a lakosság nem terhelhető tovább - ennek viszont ára van.. Ezért javasoljuk, hogy a Green Deal után jöjjön egy "New Deal", amely az ipar versenyképességére fókuszál - különben lemaradunk.

Ez viszont arra is utal, hogy Európa továbbra is sebezhető marad a harmadik országokból érkező energiaellátással szemben?

Jelenleg az történik, hogy az orosz gáz helyett alternatív forrásokat keresünk, mint például amerikai vagy arab földgáz és kőolaj. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az egész kontinensnek radikálisan új alapokra kellene helyeznie az energiaellátási rendszerét. A legfőbb tendencia továbbra is az elektromosság használatának növelése, hiszen Európa rendelkezik elegendő áramtermelő kapacitással a túlkínálat miatt. Azonban meg kell jegyezni, hogy ennek a kapacitásnak egy jelentős része még mindig szénalapú erőművekből származik, és a rendszernek számos gyenge pontja van, különösen a hálózatok működésében.

Mondana egy példát?

Észak-Németországban impozáns tengeri szélerőműparkok működnek, azonban Dél-Németországban, különösen Bajorországban és Baden-Württembergben, sürgető szükség van az áramra. Az észak-déli átvitel azonban gyakran nem tudja kielégíteni ezt az igényt. Hasonló helyzet áll fenn Közép-Ausztriában is, ahol a magas feszültségű vezetékhálózaton szűk keresztmetszetek akadályozzák az áram szabad áramlását. Noha az osztrák-magyar határon adott időpontban több áram is érkezhetne hozzánk, ami hozzájárulna az árszintek kiegyenlítéséhez, a távolabbi vezetékszakaszok korlátai miatt ez nem valósul meg.

Ezáltal az elektromos piac teljes mértékben integrálttá válik.

Ez az egyik nagy eredménye az európai együttműködésnek - és egyben az egyik legnagyobb kihívása is. Az elektromos piac mára gyakorlatilag összeér: Írországtól indulva végig a skandinávokon, a baltiakon át (ők idén csatlakoztak az EU-s rendszerhez), Ukrajnán keresztül egészen Törökországig, Dél-Európán, Görögországon, Olaszországon, Spanyolországon, Portugálián át vissza Nagy-Britanniáig. Ez egy hatalmas, egybefüggő rendszer, tele előnyökkel - például a nagyfokú ellátásbiztonsággal. Magyarország ebből is profitál, mivel keresztúton vagyunk, erős vezetékhálózatokkal kötődünk más országokhoz.

Az óriási napenergia-kapacitások hatékony energiatárolási megoldásokkal és rugalmasan szabályozható gázerőművekkel való ötvözése lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük az importfüggőséget, miközben a szélenergia, a geotermikus hő és a biogáz hasznosítása is hozzájárul az önellátás fokozásához. Jó irányba haladunk, és ezért különösen sajnálatos lenne, ha a folyamatos brüsszeli kritikák mindazt a közösen elért eredményt, amit a magyar emberek kemény munkájával valósítottunk meg, megkérdőjeleznék.