Feltámasztották a spanyolnátha vírusát, ezzel pedig egy évszázados rejtélyt sikerült megfejteniük a tudósoknak.
Svájc tudósai felfedezték az 1918-as influenzavírus genetikai állományát egy zürichi túlélő betegtől. Ez az évszázados RNS nyomaira bukkant, amely megmutatta, hogy a vírus már a világjárvány kezdetén alkalmazkodni kezdett az emberi szervezethez, és olyan mutációkat hordozott, amelyek növelték a fertőzőképességét és az immunitás elleni ellenállását. A kutatók úttörő módszert fejlesztettek ki a törékeny RNS kinyerésére a megőrzött szövetmintákból, amely lehetővé tette számukra, hogy különleges betekintést nyerjenek az influenzavírusok fejlődésének folyamatába.
Svájci kutatók egy évszázados vírusrejtélyt oldottak meg, miután felfedték az 1918-as influenzavírus genetikai állományát. Ez az archaikus RNS bizonyította, hogy a vírus már a világjárvány hajnalán is alkalmazkodott az emberek immunrendszeréhez, olyan mutációkat felhalmozva, amelyek megnövelték a fertőzőképességét és az immunválasz elleni ellenállását. A tudósok úttörő módon kifejlesztettek egy új technikát, amely lehetővé tette a törékeny RNS kinyerését megőrzött szövetmintákból, így különleges rálátást nyertek az influenzavírusok fejlődési folyamataira – számolt be róla a BMC Biology.
A tanulmány nemcsak az emberiség egyik leghalálosabb járványkitörésének történetét eleveníti fel, hanem fontos ismereteket ad nekünk, hogy jobb stratégiákat alkalmazzunk a jövőbeli világjárványokkal szemben.
A bázeli és a zürichi egyetem kutatói egy orvosi gyűjteményben fellelt vírusmintát elemeztek, hogy feltérképezzék az 1918 és 1920 között végigsöprő influenzajárvány kórokozójának genetikai állományát. A kutatás során kiderült, hogy a vírus már a járvány kitörésének kezdetén elkezdett alkalmazkodni, és új variánsokat alakított ki. Ez a világ egyik legtragikusabb járványaként ismert esemény legalább 20 millió ember halálához vezetett, ám újabb becslések szerint az áldozatok száma akár 100 millióra is rúghatott globálisan. Eddig azonban nem voltak ismertek a vírus mutációinak mechanizmusai és alkalmazkodó képessége.
Egy nemzetközi kutatócsoport most rekonstruálta az influenzavírus első svájci genomját, amihez egy több mint 100 éves vírust használtak. Ezt azóta formalinban konzerválták az UZH Evolúciós Orvostudományi Intézetében. A vírus egy 18 éves zürichi betegtől származott, aki a svájci világjárvány első hulláma alatt halt meg, és 1918 júliusában boncolták.
A svájci influenzavírus genomját összevetették egy német és egy amerikai változattal, és így derült fény arra, hogy a svájci törzs három alapvető mutációval gazdagodott, melyek lehetővé tették számára, hogy alkalmazkodjon az emberi szervezethez. Két ezek közül olyan módosítást tartalmazott, amely megerősítette a vírus ellen a szervezet immunválaszát, különösen egy vírusellenes komponenssel szemben, amely kulcsfontosságú akadályt képez a madárinfluenza-szerű vírusok állatokról emberekre való átkerülésében. A harmadik mutáció pedig a vírus membránjában található fehérjét érintette, ami elősegítette a sejtek receptoraihoz való kötődést, ezzel növelve a vírus fertőzőképességét és ellenállóságát.
A náthát kiváltó adenovírusok, amelyek stabil DNS-sel rendelkeznek, szemben az influenzavírusokkal, amelyek genetikai információjukat RNS formájában tárolják, sokkal gyorsabban bomlanak le. Az ősi RNS csak különleges körülmények között maradhat fenn hosszabb ideig, ezért egy új módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az ősi RNS-fragmensek hatékonyabb kinyerését az ilyen típusú mintákból.
