Furcsa számháború: Hol helyezkedik el Magyarország valójában az Európai Unió rangsorában?

Az elmúlt hónapokban sokat változtak az uniós fejlettségi rangsorok számai. Mennyire maradtunk le a lengyelektől? Tényleg nem fogyasztunk többet, mint a bolgárok? Mélyebbre ásva a témában kiderülnek a válaszok, de emellett az is, hogy a megértést az uniós statisztikai hivatal "technikai problémái" és módszertani megoldásai nehezítik.

Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban találkozhatunk a magyar gazdaság fejlettségi mutatóival kapcsolatos hírekkel. Különösen az egy főre jutó GDP és a háztartások fogyasztásának alakulása került a figyelem középpontjába. A 2023-as adatokra vonatkozóan a tavalyi év során számos frissített szám látott napvilágot, legutóbb az Eurostat december közepi jelentése alapján. A legújabb statisztikák több meglepetést hoztak magukkal, és rávilágítottak a fontos adatokkal kapcsolatos érdekességekre és anomáliákra.

A magyar gazdaság fejlettségi szintje (az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je) az európai uniós átlag 76,7%-án állt 2023-ban. A régióból jóval megelőz minket Szlovénia (91,8%), Csehország (90,4%) és Litvánia (86,6%), előttünk van a rangsorban Észtország (79,9%), Románia (77,9%) és Lengyelország (77,3%). Mögöttünk van - meglehet, a gyors növekedése miatt már nem sokáig - Horvátország (76,0%), valamint Szlovákia (73,8%), Lettország (70,4%) és a lendületes felzárkózást mutató, de nagyon mélyről érkező Bulgária (63,8%).

Ebbe a fejlettségi sávba süllyedt vissza az EU mediterrán régiója, bár az összképet javítja, hogy a Covid utáni idegenforgalmi helyreállás miatt Spanyolország (90,5%), Portugália (80,5%) és Görögország (69,1%) most épp az unió dinamikusan bővülő térségéhez tartozik.

Mindez "hőtérképen" így néz ki:

A fejlettségi mutatónál is jelentősebb figyelmet kapott a fogyasztási mutató alakulása. Az egy főre jutó fogyasztás terén Magyarország az uniós átlag 70%-án helyezkedik el, ezzel holtversenyben Bulgáriával a legkisebb értéket mutatva. Ezzel szemben Szlovénia 83%-os, Csehország pedig 81%-os adatokat tud felmutatni. (Érdemes megjegyezni, hogy ennél a mutatónál az egész számokra való kerekítés jellemző. Ennek magyarázatával hamarosan visszatérünk.)

Az Eurostat által használt "egyéni fogyasztás" (actual individual consumption, AIC) mutatója a nemzeti számlák rendszerében a háztartások végső fogyasztását tükrözi. Ez a mutató nemcsak a lakosság által vásárolt termékeket foglalja magában, hanem a természetbeni fogyasztást is, ami főként az adónkból finanszírozott szolgáltatásokat jelenti, mint például az egészségügyi és oktatási ellátás. Mivel ez a legkiterjedtebb fogyasztási kategória, az Eurostat gyakran alkalmazza ezt a mutatót a társadalmi jólét szintjének mérésére, hiszen a kutatások szerint a fogyasztás jelentősen befolyásolja az egyének szubjektív jólétérzetét. A mutató vásárlóerő-paritáson számolt értéke figyelembe veszi az egyes országok árszintjét, így előfordulhat, hogy egy alacsonyabb pénzügyi ráfordítás ellenére a lakosság életszínvonala nem rosszabb. Ezért a kedvezőbb árak mellett a lakosok esetleg több szolgáltatást vagy terméket tudnak megvásárolni.

A magyar fogyasztási adatok szembetűnően alacsonyabbak, mint amit a viszonylag mérsékelt fejlettségi szint (GDP/fő) indokolna. Ez arra utal, hogy a magyar háztartások a gazdasági lehetőségekhez képest is meglepően alacsony szinten költekeznek.

Az okokkal már alaposan foglalkoztunk, most csupán két lényeges tényezőt emelünk ki:

A témát szorosabban követő, jó memóriájú olvasóinknak a fenti számok akár furcsák is lehetnek, hiszen több ponton érdemi változásokat jelentek a korábban ismert adatokhoz képest. Hogy csak két példát említsünk:

Ezek a különös jelenségek mögött érdekes okok húzódnak, amelyeket érdemes alaposabban megvizsgálni. Fontos tudni, hogy az Eurostat adatbázisának mélyebb rétegeiben találhatóak az egy főre jutó fogyasztási és GDP adatok, méghozzá két különböző helyen. Az egyik hely a "nemzeti számlák" szegmense, amely az "na10" kódnéven érhető el, míg a másik az árstatisztikai modul, amely a "prc" megjelölést viseli.

Ha mindkét részt folyamatosan figyeltük a tavalyi év során, akkor egészen zavarba ejtő dolgokat láthattunk:

Aki ezeket az adatokat használni szeretné (például a Portfolio, amikor az olvasóit meg akarja ismertetni velük), döntenie kell, hogy melyik adatot használja. Mit tegyünk például akkor, amikor az "na10" adat frissül, de a másik nem? Logikus feltételezés lenne, hogy mivel ez a legújabb adat, ráadásul egy tizedesjegyig mutatja a számot, ez pontosabb, érdemes róla beszámolni. A 2023-as adatok tapasztalatai és az Eurostat kérdéseinkre küldött válasza alapján azonban nem is tévedhetnénk nagyobbat.

Amikor az Eurostatnál érdeklődtünk az egy főre jutó GDP-adatok eltéréseiről a két adatbázis között, az uniós intézmény válaszában technikai problémára utalt, és elnézést kért az okozott kellemetlenségért.

Valóban érdekes, hogy a két táblázatban azonos adatokat találunk, csupán annyi eltéréssel, hogy az egyik tizedesjegyig, míg a másik egész számra van kerekítve. De vajon milyen számról van szó? Az Eurostat által közzétett "na10" adatbázis adatai átkerültek a "prc" statisztikába. Egyszerűbben fogalmazva: míg az év második felében a magyar egy főre jutó GDP folyamatosan változott, és a 75-76%-os tartományban mozgott, decemberben végül egy lépésben visszaállították a korábban már látott 77%-ra (pontosabban 77,3%-ra). Így a "na10" adatbázisban tapasztalt ingadozások utólagos vizsgálata sokkal inkább tűnik felesleges felhajtásnak.

Ez alapján jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon érdemes-e figyelembe venni az egy főre jutó GDP folyamatosan frissülő adatait, vagy célszerűbb inkább kivárni a következő év decemberét, amíg az Eurostat összehangolja a két eltérő adatbázis eredményeit.

Annak, aki még nem veszítette el teljesen a fonalat, mondunk egy még zavarba ejtőbb dolgot. Az egy főre jutó fogyasztásnál ez az utólagos összesimulás nem történt meg. Vagyis miközben az Eurostat a decemberi közleményében kihirdette a 70-70%-os döntetlent a magyar és a bolgár fogyasztási szintben (és a mögötte lévő "prc" adatbázisban valóban ezt látjuk), addig a "na10" adatbázisban továbbra is 3 százalékpontos különbség van a magyar fogyasztási szint javára (65,1% vs 68,1%).

A rejtély megfejtésében Oblath Gábor nyújtott számunkra értékes segítséget. A téma szakértőjeként a Portfolio-nak kifejtette, hogy a nemzeti számlás statisztika lényegében megbízhatatlan, mivel a vásárlóerő-paritásos kiigazítást a teljes GDP-árszintre alapozza, nem pedig a releváns fogyasztói árszintre. Ennek következtében a két adat közötti eltérés megmarad, amit a módszertani eltérések indokolnak. Ez a helyzet rendkívül frusztráló az Eurostat számára, hiszen két különböző módszertannal készítik el azt az adatot, amely látszólag azonos információt közvetít. Ráadásul az egyik módszer (a nemzeti számlás) gyakorlatilag használhatatlan, mivel alapjaiban véve gyengébb a másikhoz képest.

Összefoglalás és tanulság helyett mutatjuk a fogyasztási térképet, ami a jelenlegi tudásunk szerint a legpontosabb: