Gaál Sándor, a ciklotron és a protongyorsító elméletének úttörője, aki tudományos munkásságával jelentős lépéseket tett a részecskefizika területén. Felfedezései nem csupán a fizika tudományágát formálták át, hanem hozzájárultak a modern technológia fejlő

Bödök Zsigmond (1957-2010), korunk emlékezetes csillagásza, a Nobel-díjas magyarok (2005) című elismert könyvében a következőket fogalmazza meg: "A Mengyelejev-féle periódusos rendszer 103-as rendszámú eleme a lawrenciumnévvel bír, amelyet az 1939-ben Nobel-díjat nyert amerikai tudós, Ernest O. Lawrence tiszteletére kaptunk, aki a ciklotron feltalálásáért felelős. Különösen sajnálatos, hogy még az 1997-ben megjelent Magyar Nagylexikon 5. kötetének 'ciklotron' címszava alatt sincs egyetlen említés sem arról, hogy a részecskegyorsítás e formájának elméleti alapjait az erdélyi származású Gaál Sándor már korábban kidolgozta."

Ez a munka hét kiadást ért meg. Gaál tehát Bödök szerint is a potenciális Nobel-díjasok közé tartozik!

140 évvel ezelőtt, 1885. október 4-én látta meg a napvilágot Gogánváralján (Maros megye) Gaál Sándor, hadmérnök és fizikai szakíró, akinek öröksége számos szempontból figyelemre méltó, ám sokan talán nem ismerik. Munkássága során számos területen ő volt az első, így joggal merül fel, hogy a Nobel-díj is méltán illette volna. Gaál Sándor 1908-ban diplomázott a bécsi Hadmérnöki Akadémián, ezt követően pedig hivatásos katonatisztként kezdett dolgozni. Az első világháború után Déván egy műszaki vállalat társtulajdonosává vált, ahol innovatív ötleteivel hozzájárult a fejlődéshez. A második világháború után Alsócsernátonban telepedett le, majd 1949-től Sepsiszentgyörgyön a helyi ipari vállalat mérnökeként tevékenykedett, emellett pedig a fiatalokat is tanította. Gaál Sándor élete és munkássága példaértékű, és érdemes róla megemlékezni.

A két világháború közötti időszakban Angliában, Franciaországban és Németországban folytatott tanulmányútja során lehetősége nyílt arra, hogy alaposan megismerje a korabeli modern fizika szakirodalmát.

1927-ben a Die Naturwissenschaften nevű tudományos folyóiratban publikált tanulmányában azzal a hipotézissel indított, hogy a Lorentz-transzformáció független a relativitáselvtől, és három, az okság elvét képviselő formális axiómából egyszerűen levezethető. A kutatási témáját később továbbfejlesztette, azonban A Lorentz-csoport alaprendszerei című jelentős műve azóta sem került kiadásra.

1929-ben elsőként foglalkozott a kaszkádgyorsítók működési elvének kidolgozásával, ami alapvetően megegyezik a ciklotron elvével. Ezzel a felfedezésével megelőzte az amerikai Lawrence-t, aki később fizikai Nobel-díjat nyert a ciklotron fejlesztéséért.

1929-ben Gaál írta első cikkét, amelynek címe Die Kaskadenröhre. Ein Beitrag zum Problem der Atomkernzerstrümmerung (A kaszkádcső. Hozzájárulás az atommagroncsolás problémájához) volt. A Zeitschrift für Physik c. folyóirat iktatta a dolgozatot 1929. május 6-i időponttal, majd egy hónappal később visszaküldték a szerzőnek azzal, hogy a témát már 1928-ban Rolf Widerøe (Wideröe) megoldotta. A szerkesztőség azonban tévedett. Widerøe nem a ciklotron, hanem a lineáris gyorsító elvét ismerte fel, tehát Gaál dolgozata elsődleges!

Gaál tanulmánya az 1950-es években Teofil T. Vescannak, a Bolyai Tudományegyetem professzorának kezébe került, aki egy publikációjában közölte, hogy Gaál a ciklotron elvét Lawrence előtt ismerte fel. Szerepe azonban mindmáig olyannyira ismeretlen maradt, hogy a szakirodalom és a lexikonok zöme Lawrence-t tartja a ciklotron felfedezőjének.

Az első protongyorsító elméletét a világon először kidolgozó tudósok között emelkedik ki a nevük: Cockcroft és Walton. Az ő munkájukért 1951-ben Nobel-díjat kaptak, elismerve ezzel az atomfizika területén végzett kiemelkedő hozzájárulásukat. Később, 1960-ban, egy innovatív forgódugattyús készülék szabadalmát jegyeztette be Bauer Gusztávval közösen, így tovább gazdagítva a tudományos világot.

Kéziratos hagyatéka részben a Sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeumban, részben pedig a csernátoni falumúzeumban található. Ezen értékes gyűjtemények gondozását Szőcs Huba László (1933-2019) nagybányai főiskolai tanár végezte. Huba László 1990-ben Magyarországra költözött, ahol először a székesfehérvári Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Számítógép-technikai Intézetében oktatott, később pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának egyetemi docense lett, szintén Székesfehérváron.

Gaál Sándor Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1972. július 28-án, és itt az ideje, hogy újra felfedezzük örökségét! Bödök szavaival élve, csak bízhatunk abban, hogy az erdélyi tudós fennmaradt munkássága végre teljes körű feldolgozást kap, és méltó helyét foglalhatja el a magyar tudomány történetében. Reménykedjünk abban, hogy ez a nap egyszer elérkezik!