A gyermektelenségi adó története az 1950-es és a 2020-as években érdekes párhuzamokat mutat. Az 1950-es években sok országban, köztük Magyarországon, a gyermektelenség büntetése nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos kérdés volt. A demo

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio egyedi véleményei kerülnek bemutatásra. Az itt található cikkek a szerzők saját nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül képviselik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretne hozzájárulni a diskurzushoz, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A publikált cikkeket itt találja meg.

A gyermektelenek adójáról szóló 8/1953. (II. 8.) Minisztertanácsi rendelet a következő felütéssel indított: "Az anyák és gyermekek védelmének fokozása, anyagi és egészségügyi helyzetének megjavítása, a többgyermekes családok támogatása érdekében az állam jelentős anyagi kötelezettségeket vállal. Méltányos, hogy e kötelezettségekben nagyobb arányban vegyenek részt a gyermektelen családok, a nőtlenek és hajadonok, akiket nem terhelnek a gyermek nevelésével kapcsolatos költségek." Az adó alanyai főszabályként azon 20-50 éves férfiak és 20-45 éves nők voltak, akiknek volt keresete/jövedelme, de nem volt vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeke. Az adó mértéke az adóalap 4 százalékát tette ki.

Ugorva a jelenlegi helyzetre, a kormány végső célja az, hogy a két- vagy többgyermekes nők életük végéig mentesüljenek a szja alól, míg az egygyermekes nők esetében ez a mentesség 30 éves korig érvényesül majd. A kormányfő megjegyezte, hogy ezzel a lépéssel "nagyon közel kerülünk ahhoz, hogy a jövőben elmondhassuk: rövid távon sincs hátrányban az, aki gyermeket nevel, mint az, aki nem vállal gyermeket" (Kossuth Rádió, 2025. március 14.).

A KSH által közzétett adatokra alapozva, a következő becsléseket végeztem el. A 2022-es népszámlálási adatok arányait figyelembe véve a nők különböző korcsoportjainak foglalkoztatotti létszámát a gyermekek számának figyelembevételével osztom el: 0, 1, 2, 3, és 4 vagy annál több gyermekes foglalkoztatottakra. A 2024-es évre vonatkozó uniszex korosztályos átlagkereseteket a férfiak és nők között elérhető foglalkoztatotti létszámokból származtatom, figyelembe véve a férfi és női nemzetgazdasági átlagkeresetek közötti arányt. Érdemes megjegyezni, hogy míg a foglalkoztatotti statisztika teljes körű, a kereseti statisztika csupán a teljes munkaidőben dolgozókra vonatkozik. Ez a különbség azonban minimális jelentőséggel bír, mivel 2024-ben a foglalkoztatottak mindössze 5%-a dolgozott részmunkaidőben. Az így kapott foglalkoztatotti létszámok és átlagkeresetek alapján kiszámítom a keresettömegeket, majd ezekből a személyi jövedelemadó (SZJA) tömegeket is meghatározom. A konkrét számadatokat az 1. táblázat tartalmazza, ahol a KSH-adatok kékkel kiemelve láthatók.

A kedvezményezettek lehetséges teljes körét a zöld és narancs színű számok jelzik, amelyek a havi bevételkiesést tükrözik a 2024-es évre vonatkozóan. A 30 év alatti gyermekes anyákra vonatkozóan (pirossal kiemelve) a becslések körüli bizonytalanság némiképp nagyobb, és ennek három fő oka van. Először is, 2023-tól kezdődően a született gyermekek után már létezett adóelengedés, de ez az érintett csoportnak csupán egy szűk részét érinti, ami felülbecslést eredményezhet. Másodszor, az adóelengedés a nemzetgazdasági átlagkereset szintjéig érvényesült, és mivel a 30 év alatti munkavállalók inkább az átlag alatt keresnek, ez is alacsonyabb relevanciát kölcsönöz a számításoknak, ami alulbecsléshez vezethet. Harmadszor, a rendelkezésre álló kereseti adatok a 20-29 éves korosztályra vonatkoznak, nem pedig a 25-29 évesekre, így a kalkuláció valószínűleg alacsonyabb kereseti adatokat használ, ami szintén alulbecsléshez vezet. Összességében tehát egy tényező a felülbecslést, míg kettő az alulbecslést valószínűsíti. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy ezek az összegek messze elmaradnak a többi kategória által mutatott értékektől, így a végső következtetésekre gyakorolt hatásuk minimális.

A kormány bejelentette, hogy először a háromgyermekes családok mentesülnek a személyi jövedelemadó alól, mindez pedig már idén októberben életbe lép. A 30 év alatti, egygyermekes szülők esetében 2026. januártól megszűnnek a keresethez és a gyermek életkorához kapcsolódó korlátozások. A kétgyermekes családok esetében a kedvezmény bevezetése fokozatosan történik: 2026. januártól a 40 év alatti szülők számára már nem lesz adófizetési kötelezettségük, ezt követően pedig évente 10 évvel emelik a korhatárt, egészen 2029-ig, amikor is végleg eltűnik a korhatár. Ezek az intézkedések, valamint az 1. táblázatban található eredmények figyelembevételével megrajzolható a kieső bevételek alakulása. Általánosan, de különösen a jelenlegi inflációs környezetben, célszerű ezt nem nominális értékekben, hanem a költségvetés bevételi arányában vizsgálni (ezzel feltételezve a keresettömegek költségvetési bevételhez viszonyított arányának stabilitását). Mivel a kieső bevételeket a 2024-es foglalkoztatási és kereseti adatok alapján számoltam ki, az elemzés alapját a 2024-es költségvetés tervezett bevételi főösszege, azaz 38 240 milliárd forint képezi (1. ábra).

Az intézkedések végső eredményeként a becsült szja-kiesés mértéke rendkívül aggasztó, hiszen a költségvetés bevételeinek 2,83%-át teszi ki! Ez a szám 2024-es viszonyok között 1080 milliárd forintot jelent, ami figyelemre méltó összeg.

A statisztikák szerint a kétgyermekes családok teszik ki a megfigyelt esetek 70%-át, míg a háromgyermekesek aránya a negyedét képviseli. Ez alapján megállapítható, hogy az egygyermekes családok aránya rendkívül alacsony.

Az állam pénzügyi forrásai nem önállóak, hanem az adófizetők hozzájárulásán alapulnak, legyenek azok magánszemélyek vagy vállalatok. Amikor az állam támogatást kíván nyújtani valakinek, szükségszerűen másoktól kell elvonnia valamilyen mértékben. Más szóval, egy zárt gazdasági környezetben a következő két állítás gazdaságilag ugyanazt a tartalmat hordozza: "A-csoport számára SZJA-kedvezményt biztosítok" és "B-csoportra plusz adót rók ki". A lényegi eltérés csupán a megfogalmazásban rejlik. A rákosista módszer a korszak szellemének megfelelően a nem kívánatos csoportokat célozta meg (direkt adóztatás), míg a jelenlegi megközelítés - szintén a korszellem tükrében - a "pozitív diszkrimináció" ellentmondásos fogalmát alkalmazza, ezzel a kedvezményezettek kiemelésére törekszik (indirekt adóztatás).

Egy nyitott rendszerben persze szóba jöhet a külföldi jövedelemtulajdonosoktól történő forrásbevonás, de ez értelemszerűen csak átmeneti megoldás, az adósságot ugyanis vissza kell fizetni. Tehát kiadáscsökkentés híján a rezidens magánszemélyeknek és vállalatoknak kell az szja-elengedést állni. Amennyiben a vállalatok kapnák nyakukba a terhet, lesznek eszközeik ennek továbbhárítására:

A kedvezményezett magánszemély természetesen a többletvásárlások révén több áfát és jövedéki adót is befizet, így a pénzeső egy része visszafolyik az államkasszába – persze csak abban az esetben, ha a pluszforrást belföldön költik el.

Az előzőek alapján, valamint a kormányzati kommunikáció üzenetei nyomán, amelyek azt sugallják, hogy a gyermeket nevelő nők valós előnyökhöz jutnak, logikusan az következik, hogy a kedvezményekből nem részesülő magánszemélyeknek kell majd vállalniuk a végső terheket. Ha számszerűsítjük ezt a helyzetet, tegyük fel, hogy a plusz költségeket teljes mértékben azoknak kell állniuk, akik nem élvezik a kedvezményeket. Az 1. táblázatban szereplő piros és zöld értékek összege alapján a havi 90 milliárd forintos személyi jövedelemadó-engedmény a szja-alanyok összes keresettömegére, ami 2270 milliárd forint, vetítve 4 százalékos arányt jelent. Ez a többletterhelés tehát pontosan megegyezik a Rákosi-korszak gyermektelenségi adójának 4 százalékos mértékével.

Az egyes paraméterek közötti eltérések figyelembevételével természetesen lehetőség nyílik az összehasonlítás további finomítására. Az 1953-as rendelet például 20 éves korig biztosított felmentést a gyermektelenségi adó alól, míg a mostani javaslat a fiatalok szja-mentességén alapulva 25 éves korig terjed, azonban ezt nem teljes mértékben biztosítja, csak az átlagkeresetig. Ezen kívül, míg a korábbi szabályozásnak volt egy felső életkori határa (45, illetve 50 év), a tervezett új rendszerben ilyen korlátozás nem szerepel. Ezáltal az előző szabályozás enyhébb a korhatár szempontjából, míg az új javaslat szigorúbb a rákosisták esetében. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a jelenlegi rendszer különbséget tesz az apák és anyák között, ami azt jelenti, hogy valójában nem csupán egy gyermektelenségi adóról van szó, hanem inkább egy nemszülési adóról.

Fontos megemlíteni, hogy e rövid írás kifejezetten az szja-elengedésből levezethető többletteherre fókuszált, tehát a gyermekvállalással összefüggő falusi csok, vidéki otthonfelújítási program, csok plusz elengedés, munkáshitel-elengedés, jelzáloghitel-elengedés, diákhitel-elengedés, családi adókedvezmény, anyasági támogatás, étkezési támogatás, csed, gyed, gyes, gyet, nők40 (40 év jogosultsági idő szerezhető 32 év keresőtevékenységgel) stb. tételek finanszírozási terheit nem vette figyelembe. Mindazonáltal mindebből nem nehéz belátni, hogy a kormányfő szerint a kereset 4 százalékát messze meghaladó átcsoportosításra van szükség ahhoz, hogy a gyermeket vállalók és nem vállalók helyzete kiegyenlítődjön. Már csak egy költői kérdés maradt: megoldódik-e a probléma azzal, ha a nélkülözők jövedelme a hónapról-hónapra élőkével félúton találkozik?

1957. január 1-jén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fontos lépést tett, amikor eltörölte a gyermektelenek adóját, ezzel is támogatva a családokat és a gyermekvállalást.