A románok ravasz módon csapdába ejtették a magyar forradalom hősét.

Vasvári Pál, a "márciusi ifjak" egyik vezéralakja 176 éve, 1849. július 13-án vesztette életét. A fiatal férfit 22 éves korában érte a halál, rövid élete azonban igencsak eseménydúsan telt - írja a Rubicon.

Fejér Pál, aki 1826-ban látta meg a napvilágot, 1837-ben a nagykárolyi gimnázium diákjaként kezdte meg tanulmányait. Ott olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy gróf Károlyi József is észrevette tehetségét, és házitanítói állást ajánlott neki. A Károlyi család anyagi támogatásának hála, Pál később Budapestre utazhatott, ahol bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott az egyetemen.

Egyetemi tanulmányai során kezdett el írni, és álnéven több különböző lapban is publikált. Esszék, eposzok és számos egyéb műfaj terén is kipróbálta magát. A tehetséges fiatal író előtt fényes jövő állt, ám az 1848-as forradalom viharában sorsa váratlan fordulatot vett.

Vasvári Pál 1844 óta a politizáló egyetemi ifjúság kiemelkedő személyisége volt, aki 1847-48 fordulóján kapcsolatba lépett Petőfi Sándorral és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal. E kivételes elhivatottsággal bíró fiatalember a párizsi és bécsi események hatására kulcsszerepet játszott Irinyi József 12 pontjának véglegesítésében, valamint a március 15-i pesti forradalom megszervezésében. Aznap Vasvári több helyszínen is beszédekkel lelkesítette a tömeget, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság a következő napokban megőrizze nyugalmát, és a forradalom véres események nélkül zajlott le.

Ezután a Belügyminisztériumban, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást, nyugalmas munkáját azonban otthagyta, amikor Jellasics horvát bán támadást indított Magyarország ellen. A lánglelkű férfi az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd részt vett a pákozdi csatában, ahol a magyarok legyőzték Jellasics túlerőben lévő seregét.

Vasvári neve ezzel a halálraítéltek listájára került, azonban nem sokkal később újra a harctérre lépett. Ezúttal Nagyvárad és Nagyszalonta vidékén indított toborzást, majd a II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával, Bem hátvédjeként, a fellázadt románok ellen harcolt.

1849 júliusában Vasvári Pál és önkéntesei a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen indultak, akik Havasnagyfalu közelében, a Funtinel nevű fennsíkon egy csapdát állítottak fel. A magyar csapatok sajnos besétáltak ebbe a kelepcébe, és a július 13-án lezajlott ütközet során 400 honvéd életét vesztette, köztük Vasvári Pál, a szabadcsapat vezére is.

Vasvári holttestét - akárcsak a másik jelentős "márciusi ifjú", Petőfi Sándor földi maradványait - soha nem találták meg. Azonban hősi emléke továbbra is él és inspirál bennünket a mai napig.

Magyarország gazdag és változatos története tele van hősies áldozatokkal, sorsfordító csatákkal, árulásokkal és merényletekkel. Múltunk legemlékezetesebb eseményei gyakran felülmúlják a legizgalmasabb filmes narratívákat is, és lapunk számos ilyen történetet cikkek formájában tárt olvasóink elé. Íme néhány figyelemre méltó írásunk ezek közül: