Hárman osztoztak az ágyban: egy fiatal lány, egy tapasztalt férfi, és a titokzatos titkosszolgálat, melynek árnyai mindent átszőttek körülöttük. Az éjszaka csendje tele volt feszültséggel, és a levegőben ott lebegett a titkok súlya, miközben mindhárman kü

Egy olyan kapcsolat, amelyet nem csupán a féltékenység, hanem a társadalmi rendszer is darabokra zúzott. Jenny Erpenbeck Kairosz című műve – amely most debütál magyar nyelven a Park Kiadónál – nem csupán egy kudarcra ítélt szerelem elmesélése, hanem Kelet-Németország felbomlásának személyes krónikája is. Miközben odakint a falak leomlanak, a belső világot továbbra is jelentések, gyanakvás és kontroll határozza meg. Az állam nemcsak az utcákon, hanem szinte a hálószobákban is jelen volt, aláásva ezzel az intimitást és a szabadságot.

Néha egyetlen pillanat elegendő ahhoz, hogy egy korszak magánüggyé váljon, és néha éppen egy ilyen magánügy képes hitelesen megjeleníteni egy egész időszakot. Jenny Erpenbeck „Kairos” című regénye egy elveszett szerelem történetén keresztül idézi fel a Kelet-Németországot, amelyet nem a politikai ideológiák, hanem az emberek mindennapi életének természetes ritmusa formált. Ez a világ azonban egyetlen történelmi fordulattal eltűnt a térképről. De hová tűnnek az emberek, ha a valóságuk egyszer csak darabokra hullik?

Jenny Erpenbeck 1967-ben látta meg a napvilágot Kelet-Németországban, mindössze hat évvel a berlini fal felépítése után. Sokak számára egy szürke, unalmas gyermekkor képe bontakozna ki ebben az áporodott környezetben, azonban Erpenbeck emlékezete más történetet mesél. Új regényében, a Kairoszban, Fodor Zsuzsanna kiváló fordításában, megpróbálja életre kelteni ennek a múltbeli világnak minden árnyalatát, illatát és repedezett részletét – mindent, ami egykor az élet teljességét adta.

A Kairosz, a szerencsés pillanatok görög istenének neve alatt induló történet napjainkban bontakozik ki. A főszereplő, egy Katharina nevű német nő, két hatalmas kartondobozt kap az elhunyt, nála jóval idősebb író, Hans örökségeként. Ezek a dobozok szakszerű, szinte bürokratikus precizitással rögzítik a két ember szerelmi kapcsolatának részleteit Kelet-Németország utolsó éveiből. Míg egy másik író talán elmerülne a történelmi kontextus súlyában, Erpenbeck inkább a véletlenek és a sors kérdéseire irányítja a figyelmet: hogyan formálhatják a látszólag apró események az életünket, és milyen hatással van a múlt a jelenre?

Mennyire különleges lehetett az a pillanat, amikor tizenkilenc éves lányként először találkozott Hansszal? Valószínűleg tele volt érzelmekkel és várakozással, hiszen egy ilyen találkozás sok mindent megváltoztathat az ember életében.

- kérdezi magától Katharina. A kérdés mögött az a gondolat húzódik meg: mennyiben múlik az élet a lehetőségek megragadásán - akár egy buszra való felszállásról, akár egy csók pillanatáról van szó?

A történet 1986 nyarán, egy esős délutánon bontakozik ki. Hans, a középkorú, házas férfi, éppen a Magyar Kulturális Központ felé tart, hogy beszerezzen egy kötetet John Lukácstól, a magyar gyökerekkel rendelkező filozófustól. A buszon, ahol a cseppek a tetőn táncolnak, találkozik Katharinával, az állami könyvkiadó lelkes tanoncával. Az eső elől a vasúti sínek alá húzódnak, ahol egy csésze kávé mellett nosztalgikus gyermekmondókákat idéznek fel, miközben a világ körülöttük elmosódik. Bár az útjaik elválnak, az érzés, amit egymás iránt táplálnak, elég erős ahhoz, hogy ne tudjanak elszakadni. Végül, a sors különös játékaként, Hans otthonába tartanak együtt, ahol a találkozásuk új lehetőségeket rejt magában.

Hans nős, van egy fia, és Katharina apja lehetne. Katharina a keleti blokk gyermeke, annak struktúrái és ideológiai nevelése közepette nőtt fel. Hans a háború előtt született Rigában, és Posenben nőtt fel; apja professzor volt, aki a megszállt Kelet "németesítéséért" felelt.

Erpenbeck nem csupán allegóriává silányítja ezt a kapcsolatot; inkább életet lehel a múltba. A történet egy laza, lebegő, jelen idejű prózanyelven bontakozik ki, amely gyakran összefonja Katharina és Hans gondolatait. Párbeszédeik olyan hosszú, tagolatlan mondatokban áramlanak, mintha a kapcsolatuk egyetlen, folyamatos lélegzetvételként létezne.

A Park Kiadó által megjelentetett regény különleges érzékenységgel tárja elénk az intimitás és a történelem összefonódását, ahol a személyes élmények és a nagyvilág eseményei egy közös síkra találkoznak. A történetben egy párhuzamos világ is megbújik, amelyhez csupán a megfelelő engedély birtokában lehet hozzáférni. Amikor Katharina Kölnbe látogat nagymamájához, szembesül a hajléktalanság, a fogyasztói kultúra és a szexualitás piacosításának zűrzavarával, ami mélyen megrázza. Ezt követően megkönnyebbülten tér vissza a jól ismert Keletre, ahol a múlt és a jelen harmóniája vár rá.

Amikor a megosztottság végre eltűnik, Katharina kis, zárt világa fokozatosan feloldódik a Nyugat hatalmas, szabadabb, de ugyanakkor kaotikus valóságában. Három hét telik el, mire átsétál a falon tátongó résen - és ezt is csak Hans unszolására teszi. A történelmi pillanatot azonban beárnyékolja a magánélet zűrzavara: a szerelem vége már nem a szenvedély fűtötte, hanem inkább egy adminisztratív procedúra - megfigyelés, jelentés, kihallgatás.

Míg odakint forradalom zajlik, közös életük lassan, hangtalanul szétesik.

Nem arról van szó, hogy Erpenbeck mentegetné az autoriter rendszert. A regény zárásakor Katharina egy olyan titokra bukkan Hans múltjában, amely alapjaiban rengeti meg önmagáról alkotott képét és politikai elköteleződését. A szerző nem állítja, hogy a világ mentes lett volna a bűntől, ugyanakkor nem is vitatja, hogy valós életformák, sorsok és kapcsolatok születtek ebben a közegben. Ezek a tapasztalatok pedig éppen olyannyira érvényesek, mint bármely más.

A Kairosz nem csupán nosztalgiát idéz elő a múltban, hanem élő valóságot alkot a jelen számára. Olyan időszakban, amikor a történelem még nem zárult le, és az emberi élet tele volt bizonytalansággal, a véletlenek játéka uralkodott - éppen akkor jelent meg Kairos. Jenny Erpenbeck regénye nem csupán egy sorsra ítélt szerelem története, hanem egy egész korszak végső napjainak mélyreható lenyomata. A szerző mesterien teszi érzékletessé a történelem alakulását, miközben sem a múlt rendszerét, sem az emberi gyengeségeket nem mentegeti.