A honfoglalás új korszaka?

Napnál világosabb ma már, hogy a mindennapjainkat a Föld számtalan helyszínéről érkező, úgynevezett migránsok okozta gondok árnyékolják be. Európa talán minden más tájéknál jobban érintett ebben a jelenségben ez idő tájt, miközben próbálja takargatni, hogy igencsak felforgatják, sokak szerint meg lehetetlenné teszik a normális életünket. Érdemben mégsem történik semmi. Miért vajon? E kérdésre csak egyetlen válasz lehet - persze csak a civil világ tagjaitól -, mégpedig az, hogy a világpolitikai élet éjjel- nappal okoskodó szakértői rendre találnak ilyen-olyan magyarázatokat arra, miért is tűri a Föld népe, pontosabban azoknak a vezetői, hogy gyökeresen felforgassák életüket, s persze országuk lakóinak életét. "Megcsináljuk", mondta a németek messiása, Merkel asszony, aztán nemhogy nem csinált meg semmit, hanem éppen, hogy ott hagyta nemzetét, abban a migráns-slamasztikában, melyben máig ott rekedt. Az ő optimizmusa, miszerint "megcsináljuk", aztán nem csinálták meg, átterjedt az egész kontinensre, gondoljunk csak az olaszok mindennapos küzdelmére, meg az angolokat tőlünk elválasztó tengeri csatornát érintő mindennapos migránsáradatra, avagy a marokkói határon Európába átlépni próbáló, Spanyolországba, Franciaországba és Portugáliába igyekvő "menekültek" áradatára, tehát mindazokra, akik nem tudták "megcsinálni".

Milyen különös, hogy eddig a világ működése úgy tűnt, mintha az országok határai szentek lettek volna, és csak különleges körülmények között engedtek volna át bárkit. Léteztek szabályok, melyek pontosan meghatározták, mikor számít valaki "kivételes esetnek". Emlékezzünk csak például az 1956-os magyar forradalomra, amikor a határvonal átlépése szó szerint életveszélyt jelentett. Természetesen mindig is léteztek és valószínűleg továbbra is lesznek illegális határátlépések, de a mai politikai helyzet drámaian eltér attól, amivel akkor szembesültünk. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az álliberalizmus zűrzavarában, amelybe Európa népeit belerángatták, megjelentek a "kevert népek" dicsőítései, amelyek azt igyekeztek sugallni – és ez máig tart – hogy a népkeveredés csodálatos jelenség. Nos, a várva várt csoda elmaradt, és úgy tűnik, hogy el is fog maradni. Olyan helyzetbe kerültünk, ahol a határaink biztonságáról már nem igazán beszélhetünk, nem is beszélve arról, hogy déli határainkat csupán hatalmas anyagi ráfordítással tudjuk megvédeni. A "kibic" politikai érdekeknek semmi sem drága; a magyarok védjék a határt, míg mások elkerülik a saját határaik védelmére való költést. Védjük a határainkat, de nem feledhetjük el, hogy ezt a ránk kényszerített védelmet, amelyet eddig tisztességgel elláttunk, nekik "köszönhetjük". Hiszen végül is, ők indították el az úgynevezett harmadik...