Újra élet áramlik a baji szellemlaktanyába.
"Belépés csak saját felelősségre! Magánterület!" – figyelmeztetnek a sárgára festett táblák, míg egy masszív biciklizáras sorompó zárja el az utat, őrizve a letűnt tábor emlékét. Ahogy ügyesen kikerüljük a sorompót, egy újabb védelmi vonal fogad minket. Két BTR páncélozott harcjármű és egy régi katonai Zil bújik meg a falak árnyékában, mintha csöndben figyelnének minket. Az elrettentés hatását csak fokozza a rájuk ragasztott figyelmeztetés: "A járművekre felmászni tilos! Ez nem játszótér!"
A rácsos kapu szilárdan áll a helyén, lánccal erősítették meg. Néhány földszinti ablak deszkázva van, talán a hajléktalanok elől védik a csupasz falakat. Felfedezünk egy másik bejáratot is, amelyet kifeszítettek; nem vesztegetjük az időt kopogtatásra. Térdig érő szeméthalmon átgázolva lépünk be a körletbe. A folyosók olyanok, mint egy szürreális film díszletei, a szobákból beszűrődő napfény szikrázik, ám egyetlen ajtó sincs a helyén – mind a földön hevernek. Az elmúlt évek nyomai, mázsányi hulladékkal jelölték meg azokat a helyeket, ahova az emberek behúzódtak.
A villanyvezetékek felettébb lehangoló módon, céltalanul lógnak, miközben egy elfűrészelt gázcsonk is ott hever az út szélén. Az elhagyott épületek falain a színes graffitik káprázatos kavalkádja hirdeti a régmúlt életét. Olyan érzés, mintha egy elfeledett dzsungelben kalandoznánk, ahol minden lépést gondosan meg kell tervezni; a sportcipőnk alatt rejtőző üvegszilánkok csikorogva figyelmeztetnek a veszélyre. Egyetlen meggondolatlan lépés is végzetes következményekkel járhat: megbotlani, vagy beletenyerelni kockázatos játék, amit jobb elkerülni.
- Azóta senki sem járt itt - mondja József, aki alig két évtizede költözött Bajóra, és akinek az asztalosműhelye egykor a laktanya része volt. Az épület szépen felújítva áll, de a mellette lévő régi falak üresen tátonganak. Néha csak hajléktalanok vagy fiatal bandák bukkannak fel, a rendőrök pedig rendszeresen megfordulnak a környéken. - Ez a műhely valaha a szovjet katonák börtöne volt. Amikor nekiláttunk a felújításnak, még láthatóak voltak a cellák nyomai. Az udvaron pedig egy büntetőgödör is található. A szomszéd mutatta meg nekem, ide zárták a vétkes katonákat a parancsnokok. Nem voltak túlságosan kíméletesek, az ember éppen csak állva elfért benne, az oldalfalai meg betonozva voltak. Én inkább lefedtem, mert nem tűnt kellemes helynek ott időzni.
Felesége, Helga viszont itt született. És ezért is a szovjeteknek lehet hálás.
- Anyukám mindig felemlegeti, hogy amikor velem volt terhes és eljött a szülés ideje, elindultak a kórházba Tatára. Na akkor segítettek először a szovjetek, egy nagy katonai teherautóval vitték be - idézte fel az asszony.
Körülbelül három éves volt, amikor egy allergiás roham hirtelen rátört, és az anyukája kétségbeesetten sietett vele a kórházba gyalog. Ekkor egy kedves rendőr megállt az autójával, és felajánlotta, hogy elfuvarozza őket, így gyorsabban elérhették a segítséget.
- Az önkormányzat régóta szeretne túladni a bázison, hirdetik is évek óta. Érdeklődő az sok volt - veszi vissza a szót József. - Láttunk itt csoportokat, még egy parlamenti párt képviselőjét is. Biztos lett volna valami céljuk vele. Ám vevő végül nem akadt, sokallták a közel százmilliós vételárat. Pedig olyan jó volna, ha nem így állna, mert ez tényleg riasztó.
A négy impozáns ingatlant egy neves ingatlaniroda 97 millió forintos áron hirdeti. A Blikk kérdéseire Loggó József, a Duna House kiemelkedő értékesítője elmondta, hogy nemrégiben egy érdeklődő lépett kapcsolatba velük, és már túljutottak a vételi megállapodás szakaszán. Az eredeti ár csökkent, azonban a konkrét összegről sajnos nem oszthat meg részleteket.
Mikor köszöntött be a jobb sors az egykori laktanyára, az még rejtély. A hely története régóta összefonódik egy régi ügyféllel, aki most új lehetőségeket keres. Biztosan sor kerül majd állagmegóvási munkálatokra és tereprendezésre, hiszen az épületek védelméről is gondoskodni fognak, talán az alsó ablakokat is bedeszkázzák. Az új tulajdonos szándékai között azonban a befektetés is szerepel, hiszen a létesítmények láthatóan megélték a maguk idejét, de a statikusok vizsgálatai alapján a falak stabilak, repedések nélkül, így a felújítás lehetősége adott. Korábban összközműves volt a terület, most viszont a különböző rendszerek le vannak választva, de minden visszaköthető, beleértve a távhőszolgáltatást is. A fő falak állapota meglepően kedvező, és jól látható, hogy a szovjet korszak nyomait hordozzák. A magyarok által hozzáépített szárny viszont már eltér az eredeti koncepciótól, így az a múlt és a jelen érdekes találkozásának színhelyévé vált.
