"Merkel önéletrajzi kötetét barátságtalan kritikák fogják kísérni, mivel benne a megbánás és az önreflexió szinte teljesen hiányzik."

A volt kancellár 16 éven át vezette a berlini kormányt, de összességében nem hagyott olyan mély nyomot Németország életében, mint több elődje. Kérdőjelek maradtak utána, akár Oroszországot, akár Ukrajna NATO-tagságát, akár a tömeges migrációt tekintjük.

A 70. születésnapját ünneplő Merkel önéletrajzi könyvét, amely a 'Szabadság' címet viseli, közösen írta Beate Baumannal, aki politikai pályafutásának kezdetétől fogva a legszorosabb munkatársa és bizalmasa volt. Baumann, akit sokan 'Kobrakirálynőként' emlegetnek, híres volt arról, hogy minden lehetséges módon megóvta Merkel személyes tekintélyét és integritását, akár parancsoló hangnemben is, noha soha nem töltött be kormányzati pozíciót.

Az egyik vélemény szerint az emlékirat emlékeztet Édith Piaf 'Nem bánok semmit' (1960) című örökzöld slágerére, melyet a maga idejében az életmű összefoglalásának tekintettek. Ugyanakkor Merkel esetében nem lehet számítani a 16 éves kancellári munka koherens elemzésére. A könyv angol kiadója, Pan Macmillan szerint a mű két alapvető részre hasítható, "2x35 év a két német államban - a Német Demokratikus Köztársaságban, és az az újraegyesített Németországban".

Távozása óta a politikus szinte önkéntes száműzetésbe vonult, és csak ritkán kommentálta a világban beállt drámai fordulatokat, noha azok előzményeiben ő is szerepet játszott. Az előzetes recenziók szerint a 700 oldalas mű nem tartogat falrengető titkokat, intimitásokat, meglepő politikai ínyencségeket vagy leleplezéseket, és legkevésbé az önbírálatot. (Az igazsághoz tartozik, hogy a politikai flagelláció, az önkorbácsolás más politikusoknak sem szokása a memoárokban, hanem átengedik ezt a feladatot a független életrajzíróknak és a kritikusoknak.)

Merkel hosszasan felidézi az NDK-ban eltöltött gyermekkorát, majd néhány olyan jelentősebb személyiségre koncentrál, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Gerhard Schröder, Barack Obama vagy Ferenc pápa.

Nehezen lehet kétségbe vonni, hogy a kancellár távozása óta Németország egyre inkább a zűrzavar és a bizonytalanság jeleit mutatja, amelyek közül több Merkel hosszú éveire nyúlik vissza. Például nem sikerült megvalósítani azt a reményt, hogy az ország továbbra is a technológiai fejlődés élvonalában maradjon, vagy hogy Trump autoriter Amerikájával szemben a globális szabadság eszményének világítótoronyává váljon.

A polgárjogi aktivisták éles kritikával illették, amiért nem élt a kormányzati hatalmával a női jogok védelmében, sem nemzeti, sem nemzetközi szinten. Angela Merkel, született Angela Dorothea Kasner, valóban nem tette a nők jogait és társadalmi helyzetük javítását a politikai prioritásai közé, csupán annyira, ahogyan azt egy átlagos férfi politikustól is elvárnánk.

"Ahogy Obama sem jelentette a rasszizmus végét az Egyesült Államokban, úgy Merkel sem vetett véget a strukturális szexizmusnak" - állapítja meg róla Anne Wizorek berlini online aktivista.

Merkel életrajzában kiemeli, hogy Gerhard Schröder, a szociáldemokrata párt vezetője, soha nem engedett volna meg magának olyan stílust egy férfival szemben, mint amilyet 2005-ben, a választási kampány során Merkellel szemben alkalmazott. Ez a megjegyzés rávilágít arra, hogy a politikai diskurzusban a nemek közötti eltérések és a hatalmi dinamika milyen jelentős szerepet játszanak.

Merkel nem hordozta női kampányok zászlaját - amit mellesleg a legtöbb vezetővé előlépett női politikus sem tesz -, hanem azt képviselte, hogy a köztársaság bármely polgárának kijár az esélyek egyenlősége és az érvényesülés lehetősége.

Egy Zöld-párti képviselőnő bírálatának kereszttüzébe került, aki szerint nem a nőiességét érvényesíti a politikai döntéshozatal során. Alice Schwarzer, az EMMA című feminista magazin főszerkesztője azt nyilatkozta: "Merkel tudatosan ügyelt arra, hogy női identitása ne legyen politikai tevékenységének középpontjában. Ő inkább a lány és a bajtárs tökéletes elegyét képviseli."

Az egyik legmaradandóbb megjegyzés, ami a politikai pályafutását övezte, az volt, hogy Merkel stílusának alapvető elemei a klasszikus háromgombos blézerek, amelyek szinte egyenruhaként kísérték őt, valamint a balti borostyánból készült, elengedhetetlen nyaklánc, amely mindig hangsúlyozta egyedi megjelenését.

A férfitáborból viszont azt volt a vád ellene, hogy ő a CDU 'férfigyilkosa', mert alattomosan megbuktatta Helmut Kohlt, a párt ikonikus vezetőjét és a német egység megteremtőjét. Emellett egy női klikkre támaszkodik és irtja a párt férfi politikusait. (Emlékeztetőül: Merkel nevezte ki német védelmi miniszternek Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság jelenlegi elnökét is.)

Merkel több ízben is kritikák kereszttüzébe került, mivel Németország egyre inkább függővé vált az orosz gázellátástól és a kínai kereskedelemtől. A Krím jogellenes orosz annektálása, valamint a német ipar kínai piacra való támaszkodása figyelmeztető jelekként szolgáltak, de ezek ellenére a helyzet nem változott érdemben.

A bírálók véleménye szerint a német határok szélesre tárása az illegális menekültek beáramlása előtt (Willkommenskultur) súlyos belbiztonsági kihívásokat teremtett, és hozzájárult a szélsőjobboldali AfD megerősödéséhez, amire korábban kevesen számítottak. Ez a tendencia a német pártrendszer egyik legégetőbb problémájává vált, szemben az elmúlt öt évtized szövetségi politikájának stabil és kiszámítható kereteivel.

Sokan úgy vélik, hogy Merkel vezetése alatt Németország nem kapott világos jövőképet, és hogy nem sikerült megvalósítania a szükséges reformokat, amelyek bemutathatták volna a szövetségi köztársaság hosszú távú potenciálját. Ennek eredményeként az ország most egy olyan szerkezeti válsággal néz szembe, amellyel korábban még sosem találkozott. Mindeközben továbbra is megőrzi helyét Európa legnagyobb, és a világ negyedik legjelentősebb gazdaságaként.

Merkel védelmében fontos megemlíteni, hogy az ukrajnai háború váratlanul óriási terheket rótt a német gazdaságra. Ezen terhek közé tartozik a védelmi kiadások drámai növekedése, amelyet Merkel kormányzása alatt még sikerült viszonylag alacsonyan tartani, ezzel pedig Donald Trump folyamatos kritikáinak célpontjává vált. Csak idén februárban, a hidegháború óta először, Németország teljesítette a NATO által előírt 2%-os GDP-arányos hozzájárulást, ami 100 milliárd eurós többletkiadást jelentett.

A válságtünetek forrásai között említést nyer a kancellár határozata is, amely az atomenergia fokozatos kivezetését célozta. Ez a lépés súlyosan érintette az ország energetikai önállóságát, és szinte lehetőséget teremtett az orosz befolyás növekedésének, amely vonzó, de kockázatos alternatívaként jelentkezett.

A kompromisszumteremtés nagymesterének tartott kancellár 'bő szoknyája alatt' sikerült sok átmeneti konfliktus elsimítania, de távozásával a ruhadarab alól előkerültek a rejtett nagyobb kérdések. A merkeli politikát most már saját konzervatív pártjában is bírálják, de ő maga nem mutatja a különösebb megbánás vagy utólagos önrevízió jeleit.

"Merkelt szerte a világon hatékony politikusnak és biztonságos alapzatnak tartották" - mondja Marcel Dirsus, a Kieli Egyetem Biztonságpolitikai Intézetének munkatársa, de "a hatalomból való kilépése óta sok német már kritikusan szemléli az örökségét. Vagy azért, mert politikája végső soron kudarcot vallott, vagy azért, mert úgy vélik, hogy tétlensége előkészítette Németország számos jelenlegi problémáját".

A memoárban megjelenő tanács, amely Ferenc pápától származik, jól tükrözi Merkel politikai megközelítését. "Hajolj, hajlíts, de vigyázz, hogy el ne törjön!" - figyelmeztette az egyházfő, amikor a Donald Trumppal való viszonyáról esett szó. Ebben az időszakban Merkel aggasztotta, hogy az Egyesült Államok készül kilépni a párizsi klímaegyezményből, így mindent megpróbált, hogy megtalálja a megfelelő ellenlépést, többek között a pápa tanácsát is kérve.

Merkel utólag elismeri, hogy végül nem tudott mit kezdeni az amerikai elnök személyiségével, és igyekezett túlélni a mandátumát, amelyet - szerinte - egy ingatlanfejlesztő logikája határozott meg. Mint felidézi: "Két különböző szinten beszéltünk. Trump az érzelmi oldalon, én a tények oldalán. Amikor észrevette, hogy hevesen tiltakozom, hirtelen véget vetett a tirádáinak, és témát váltott. Egyszerűen csak a kedvében akart járni annak, akivel beszélgetett."

Mégis, a klímaegyezmény amerikai faképnél hagyása a német taktikázás ellenére is megtörtént.

Angela Merkel úgy véli, hogy illúzió lenne azt gondolni, hogy Ukrajna tagjelölti státusza elegendő védelmet nyújtana Vlagyimir Putyin agresszív szándékaival szemben. Az orosz elnököt olyan személyként írja le, aki mindig készen áll a büntetés kiszabására, és akit egyáltalán nem érdekelnek a demokratikus intézmények. Ezért nem támogatta azt az amerikai nyomást, amely Ukrajna gyorsabb integrációját sürgette az atlanti szövetségbe. Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, a mai napig Merkel politikai döntéseit okolja országának védtelenségéért.

A volt kancellár emlékei szerint a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón tett ígéret Ukrajna jövőbeli NATO-tagságáról provokációnak számított Putyin számára. Az orosz vezető ezt lényegében egy hadüzenetként értelmezte, és kifejezte, hogy "Nem marad örökké kancellár. Amikor eljön az idő, Ukrajna és Grúzia NATO-tagokká válnak, és én mindent meg fogok tenni, hogy ez ne valósuljon meg."

Fontos megjegyezni, hogy az áprilisi NATO-csúcsot követően szinte azonnal érkezett az orosz figyelmeztetés, amely megelőzte a Moszkva által augusztusban indított háborút Grúziával. A konfliktus következményeként Grúzia elveszítette az irányítást Abházia és Dél-Oszétia területei felett.

Putyin, aki 2022-ben megkezdte Ukrajna elleni átfogó invázióját, többször hangoztatta, hogy lépéseit a NATO terjeszkedésére adott reakcióként értelmezi, amely az orosz határok közelében zajlik.

"Elgondolkodtató, hogy abban az időszakban, egy krízishelyzet közepette, elképzelhető lett volna-e, hogy a NATO-tagállamok katonai erővel - fegyverekkel és egységekkel - reagálnak és beavatkoznak? Vajon lehetséges lett volna, hogy kancellárként ilyen felhatalmazást kérjek a német Bundestagtól a Bundeswehr számára, és még támogatást is kapjak a döntéshez?" - tette fel a kérdést a volt kancellár, aki nyilvánvalóan tudja, hogy a válasz nemleges.

Érdekes tény, hogy Angela Merkel, a német kormány vezetője, Moszkvában különleges állami tiszteletben részesült, mindössze fél évvel az ukrajnai invázió előtt. Az esemény körüli fényűzés és ünnepélyesség jól tükrözte a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat abban az időszakban.

A könyv és Merkel politikai öröksége decemberben új dimenziókat nyer, hiszen a volt kancellár egy vitapódiumon is részt vesz a kölni könyvvásáron. Ezen kívül Barack Obama társaságában lép fel Washingtonban, ahol az önéletrajzának amerikai premierje zajlik. Izgalmas események várnak ránk, amelyek valószínűleg újraélesztik a közéleti diskurzust.