Megérkezett a legújabb rangsor: bemutatkozik a világ tíz legnagyobb harci ereje!
Idén ismét közzétette a Global Firepower (GFP) a világ országainak haderő-értékelését, amely különféle mutatók alapján rangsorolja az államokat. Az idei lista legfigyelemreméltóbb változása, hogy Kína teljes mértékben felzárkózott Oroszországhoz; az orosz szárazföldi harcjármű-állomány jelentős csökkenése figyelhető meg. A rangsor azonban nem mentes a kritikától, mivel nem veszi figyelembe azokat a nehezen quantifikálható tényezőket, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek egy konfliktus kimenetele szempontjából. Ilyenek például a technológiai fejlettség, a katonai személyzet képzettsége, vagy a parancsnoki struktúra hatékonysága. Ennek ellenére a GFP új összesítése érdekes betekintést nyújt a globális haderőviszonyokba, érdemes tehát átfutni rajta.
Idén újra frissítette a Global Firepower a világ országait katonai erő alapján rangsoroló GFP Indexét. A legfrissebb listán a top 10-ben két figyelemre méltó változás is történt:
Kína teljesen felzárkózott Oroszországhoz, gyakorlatilag holtversenyben vannak a második helyért 0.0788-as értékeléssel.
A változások hátterében elsősorban az ukrajnai háború következményei állnak, hiszen a Globális Fegyverkezési Program (GFP) összegzése szerint az orosz harckocsik száma a konfliktus során körülbelül a harmadára csökkent. Ezen kívül Franciaország megerősítette pozícióját, és átvette Japán korábbi 7. helyét, amely most a 8. helyre került.
A Global Firepower (GFP) rangsora alapján a világ tíz legnagyobb katonai hatalma a következő országokból áll:
Magyarország haderejének ütőképessége a GFP (Global Firepower) értékelés alapján a 55. helyre csökkent, ami azt jelenti, hogy jelenleg Angola és az Egyesült Arab Emírségek között helyezkedik el a rangsorban.
A lista készítői szerint a régiónkban Csehország és Románia kiemelkedőbb helyet foglal el.
Érdemes megjegyezni, hogy a GFP értékelése szerint a Magyar Honvédség a szerb és osztrák haderőknél is ütőképesebb.
Fontos leszögezni, hogy a GFP listája a haderőfejlesztési program vívmányait csak a beszerzett számosság tekintetében tükrözi, az új technikai eszközök technológiai színvonalát nem veszik latba a szerkesztők.
A GFP listája nem tekinthető komoly szakmai dokumentumnak, mivel számos olyan tényezőt figyelmen kívül hagy, amelyek kulcsszerepet játszhatnak egy háború kimenetelében. Ilyen például a technológiai fejlődés szintje, a katonai személyzet képzettsége, a parancsnoki struktúra hatékonysága, és emellett a stratégiai fegyverek kérdése is elmarad a figyelem középpontjából.
A GFP listáján egy rozsdás kínai Kalasnyikovokkal felszerelt közép-afrikai milícia egyenértékű egy amerikai Delta Force alakulattal, egy rozoga T-55-ös egyenértékű egy szupermodern Leopard 2A8-assal - a valóságban ez értelemszerűen egyáltalán nincs így. Nem taglalja a GFP a haditechnikai eszközök összfegyvernemi alkalmazásának hatékonyságát sem.
A GFP listájának alapvető célja, hogy számszerűsíthető tényezőket – mint például a hadseregek létszáma, a harci járművek mennyisége vagy az országok területe – összehasonlíthatóvá tegyen. Fontos megjegyezni, hogy ez nem arról szól, hogy megjósolja, mi történne, ha a listán szereplő országok háborúba lépnének egymással. Vegyünk egy szemléletes példát: a katonai erővel nem rendelkező Izland a 135. helyen áll, míg a folyamatos háborús készültségben lévő és külföldi támogatással bíró Koszovó a 141. helyet foglalja el a rangsorban. Ez jól mutatja, hogy a lista nem csupán a háborús helyzetekre vonatkozik, hanem a tényleges katonai kapacitásokra és azok mérhető aspektusaira összpontosít.
Így tehát a GFP értékelése nem több, mint egyszerű érdekesség, játék a számokkal, adatokkal, ennek tudatában érdemes szemlézni a frissen közzétett Firepower-indexet is.
