A balatoni borász egy dűlőben minden egyes szőlőt kivágott, mert a termés már túlságosan ellenállhatatlanná vált.

A közösségi média hullámain terjedt el az a poszt és fotó, amelyben egy mátrai borász egy hasonló élményét osztotta meg. A cikk írói azonban úgy döntöttek, hogy a nevét nem hozzák nyilvánosságra...

Körbejárta a közösségi médiát egy Balaton-felvidéki borász képe, amely az egyik legszebb dűlőjéről készült, ahol sajnos az összes szőlőt kivágták. Szívszorító volt látni a kontrasztot: az egy évvel ezelőtti gyönyörűen karbantartott szőlősorok és a mostani, megkopasztott táj között. A változás drámai, és mélyen érinti mindazokat, akik szerették ezt a vidéket és a borászat szépségeit.

A nyilvános posztjában azt írta, olyan mértékű a vadkár, hogy nincs értelme ezen a dűlőn a szőlőtermesztésnek.

Felkerestük a borászt, hogy körbejárjuk a témát, de némi gondolkodás után közölte, hogy nem szeretne a sajtónak nyilatkozni és nem járul hozzá a poszt tartalmának a közléséhez sem...

A Facebook-poszt alatt egy másik borász arról írt hozzászólásában, hogy a Mátrában is hasonló a helyzet.

A mátrai borászat képviseletében megszólaló szakember neve elhallgatását kérte, de a helyzet súlyosságára felhívta a figyelmet: egyik kollégája már feladta a szőlőtermesztést, mivel az utóbbi öt évben a termésének körülbelül 60 százalékát elveszítette.

Az ő dűlőjén egykor a rajnai rizling borongott, amelyből a legkiválóbb fehérborait készítette. Ám ma már alig maradt belőle, hiszen az elmúlt négy évben szüretelésről szó sem volt. A vadállatok, különösen a szarvasok és őzek, lassan a tőkék pusztulásához vezetnek, mivel már nyár közepén teljesen lelegelik a leveleket.

Azt is megjegyezte, hogy szerinte a vadállomány túlszaporodása nem jelent problémát a bérvadászat szempontjából, habár a vendégvadászok hívása a helyi termelőknek komoly gondokat okoz. Kiemelte, hogy rendszeresen dolgozott egy világszerte elismert borászatnál Ausztriában, ahol a vadállomány kezelése jól átgondolt és kiegyensúlyozott. Ott az érdekek harmonikusan találkoznak, még akkor is, ha a terület domborzata és erdőborítottsága jelentősen nagyobb, mint nálunk, sőt, sokszor a szőlőültetvények közvetlen közelében is találhatóak erdők és hegyek.

A vadkárok kezelésére vonatkozóan az 1996. évi LV. törvény, amely a vad védelmét, a vadgazdálkodást és a vadászatra vonatkozó szabályokat tartalmazza, 79. paragrafusában található rendelkezések érvényesek. E jogszabály értelmében a földtulajdonosoknak együttműködve, a vadászatra jogosult szervezettel való egyeztetés alapján kell lépéseket tenniük a vadkár megelőzése és elhárítása érdekében.

A Dél-Bakonyi Vadásztársaság birtokában van a vadászati jog az adott területen. Kérdéseinket eljuttattuk hozzájuk, hogy megtudjuk, tapasztaltak-e hasonló problémákat, mennyire elterjedtek ezek a jelenségek, továbbá milyen módszereket és lehetőségeket alkalmaznak a vadkárok megelőzésére. Amint válaszuk megérkezik, örömmel közzétesszük az információikat.

Célunk, hogy alaposan feltérképezzük ezt a jelenséget, ezért várjuk olyan szőlészek, borászok és termelők jelentkezését szerkesztőségi címünkre, akik tapasztaltak hasonló, különösen súlyos vadkárt, és hajlandóak nyilatkozni nevük feltüntetésével.

Beszámoltunk arról is, hogy egy somogyi faluban őshonos gyümölcsfák váltak áldozatává a szarvasok pusztító tevékenységének. Cikkünkben részleteztük, hogyan tarthatjuk távol a kertünktől ezeket a vadállatokat, valamint arról is írtunk, hogy a gazdák milyen módszereket alkalmaznak a földjeik védelme érdekében a vadak támadásaival szemben.