A lakótelepen a kóbor macskák jelenléte feszültséget generál az ott élők között.

A lakótelepi mindennapokat egyre inkább megkeseríti egy évek óta húzódó, de mostanra tarthatatlanná vált probléma: a kóbor macskák kontrollálatlan jelenléte. A helyiek tapasztalatai szerint ez már nem pusztán kellemetlenség, hanem valós közegészségügyi és közösségi konfliktusokat okozó helyzet.

Az állatok iránti elköteleződés és a felelős állattartás között határozott különbség húzódik - és úgy tűnik, sokan még mindig nem veszik észre ezt. Sok ember jó szándékkal helyez ételt a kóbor macskák elé, ám ez a gesztus, bármennyire is jónak tűnik, nem megoldás, hanem a probléma fenntartásának egyik legfőbb tényezője.

A kóbor macskák által kiváltott problémák egyre inkább felnagyítják magukat, és a helyzet egyre súlyosabbá válik.

Az állatok gyakran nem részesülnek a szükséges oltásokban, és az ivartalanításuk is elmarad. Ennek következtében a populációk folyamatosan gyarapodnak, sokszor olyan egyedekkel, akik betegen vagy legyengülten jönnek a világra. Ez a helyzet lehetővé teszi, hogy különböző fertőzések terjedjenek el, ami tovább súlyosbítja az állatok és az ökoszisztéma egészségügyi állapotát.

A pápai Igal lakótelepen élők tapasztalatai szerint ezek az állatok a lépcsőházakba is bejutnak - ahova egyesek még be is engedik őket -, és ott hagyják ürüléküket, terjesztik a bolhát, kullancsot. Egy rendszeresen védett kutya gazdája a Pápán hallottam csoportban például beszámolt róla, hogy a kutyájából is bolhát kellett kiszednie, amely vélhetően utcai macskától származott - a következmény pedig: nagymosás, fertőtlenítés, bosszúság.

Az utcai etetések gyakran arról szólnak, hogy a megmaradt ételt ne dobjuk ki, vagy hogy enyhítsük a lelkiismeret-furdalásunkat. Azonban ez a hozzáállás nem tekinthető valódi állatvédelemnek, hanem sokkal inkább a felelőtlenség jele.

Létezik egy humánus és hatékony megoldás, amelynek neve TNR (Trap-Neuter-Return), magyarul befogás, ivartalanítás és visszaengedés. Ez a megközelítés nem csupán a macskák populációjának hosszú távú csökkentését szolgálja, hanem jelentősen mérsékli a nem kívánt szaporulatot is, ezzel együtt pedig a közegészségügyi kockázatokat is. Az TNR módszer segítségével egy olyan környezetet teremthetünk, ahol a macskák egészségesebbek és a közösségek is biztonságosabbak lehetnek.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a folyamat nem valósulhat meg csupán saját erőből. Szükség van csapdákra, állatorvosi szolgáltatásokra, szállításra, valamint időre és anyagi forrásokra – gyakran olyan erőforrásokra, amelyek a helyi állatvédő szervezetek számára elérhetetlenek. Vannak olyan menhelyek, amelyek csapdákat tudnak biztosítani, illetve olyan állatorvosok, akik kedvezményes ivartalanítási programokat kínálnak. Azonban, ha a közösség továbbra is csak eteti az állatokat, anélkül hogy aktívan lépéseket tenne, ezek a kezdeményezések nem elegendőek a problémák megoldásához.

Nemrégiben Ovádi Péter, az állatvédelmi kormánybiztos, fontos nyilatkozatot tett a téma kapcsán. Kiemelte, hogy a kormány elkötelezett a felelős állattartás és az állatvédelem támogatása mellett. Bejelentette, hogy ősszel egy jelentős, 500 millió forintos program veszi kezdetét, amely az ivartalanítás, oltás és mikrochippelés területén nyújt segítséget.