Váczi Zoltán váratlanul a kocsi elé lépett.

A hatgyermekes családba született Váczi elmondása szerint a gyermekkorában őt ért egészen durva atrocitások vezettek oda, hogy alkoholista lett. A szülei rendszeresen kegyetlen módon bántalmazták, hol azért, mert valóban rossz fát tett a tűzre, hol csak mondvacsinált okokból.

- Annyi verést kaptam, hogy az száz gyereknek is sok lenne. Volt olyan, hogy amikor nem akartam hazamenni az esti focizásból a grundról, apám és a bátyám, Béla lejöttek értem, aztán felrugdostak a harmadik emeletre, ahol laktunk. Majd apám a fürdőkádba fektetett, és a vasalózsinórral ötven ütést számolt rám. Ha sírni mertem, akkor még többet. Sokszor előfordult, hogy újságpapírra kellett feküdnöm, nehogy összevérezzem az ágyat - mesélte rezzenéstelen arccal Váczi, aki egy ponton annyira megelégelte a szenvedést, hogy öngyilkosságra vetemedett, autó elé ugrott, de szerencséjére életben maradt, és tehetséges labdarúgó vált belőle. A kemény gyermekkor miatt azonban a pályán, és azon kívül is agresszív lett. Elmondása szerint nem bírja elviselni az embereket azóta se.

- Két énem volt. Az egyik, az a Váczi Zoli, aki ha felment a pályára, ott igazán önmaga lehetett. A másik pedig az, akinek innia kellett ahhoz, hogy elviselje ezt a világot. Az alkohol számomra tulajdonképpen egy stresszoldás volt. Én még a grundon tanultam focizni, és azért csináltam az egészet, hogy élvezzem. De később kellett valami ahhoz, hogy stressz nélkül tudjak kimenni több tízezer ember elé egy telt házas stadionba. Hogy el tudjam viselni azt a feszültséget, hogy ki tudjam zárni a fejemből a tömeget. Azért nyúltam az alkoholhoz, hogy kibírjam a 90 percet, az edzések előtt meg azért kellett meginnom 2-3 decit, hogy tudjak koncentrálni - fejtegette Váczi.

Békéscsaba akkori vezetőedzője, Pásztor József nem tudta igazán megérteni őt, míg később a Vasasnál Illovszky Rudolf mellett egy teljesen másfajta kapcsolat alakult ki, akit Váczi apjaként tisztelt. Amikor Angyalföldre igazolt, elhatározta, hogy véget vet a alkoholfogyasztásnak, ezzel új fejezetet nyitva az életében.

- Rudi bácsi értett a játékosok nyelvén, képes volt leereszkedni hozzánk. Bízott bennem, és a leszokásom után ő segített túllendülni a nehéz időszakon. Később, amíg ő élt, és ott volt, addig nem bántottak, de amikor meghalt, rögtön el is küldtek - idézte fel a korábbi középpályás, akiről köztudott volt, hogy a meccsek előtt, alatt, után erősen dohányzott is.

A ma már 58 éves Váczi Zoltán boldogan, és teljesen tisztán él a párjával, aki lelki támaszt nyújt neki. A régi csapattársakkal olykor összejár, de csak addig, amíg elő nem kerülnek a piásüvegek. Egyáltalán nem fél a visszaeséstől, mert nem is gondol az italra, a szagától is rosszul van. Viszont a volt feleségével, és ma már felnőtt lányával nem sikerült rendeznie a kapcsolatát.