Koreai származású volt, de a megmaradás érdekében japán identitásra kellett áttérnie.
Rosa Kwon Easton „A fehér eperfa” című regénye egy lenyűgöző romantikus történelmi elmélyülés, amely az identitás, a kitartás, a hovatartozás és a túlélés kérdéseit járja körül. A fiktív, mégis személyes elemekkel átszőtt cselekmény a japán megszállás idején Koreában és a második világháború előtti Japánban bontakozik ki. A könyv friss magyar fordításban, az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot nemrégiben, lehetőséget adva a hazai olvasók számára, hogy felfedezzék ezt a gazdag, érzelmekkel teli történetet.
A történet 1928-ban, egy apró koreai faluban kezdődik, itt él családjával a kiskamasz Mijong, aki inkább tanulni szeretne, mintsem egy előre elrendelt házasságot. Amikor nővérét, Bobét Kiotóban adják férjhez, a kislány megkapja a lehetőséget, hogy testvérével tartson, "megszökve" a hagyományos elvárások elől. A szabadság ígérete Japánban azonban hamar szertefoszlik: Mijongnak szembesülnie kell a koreaiak elleni rasszizmussal és a nélkülözéssel is.
A szerelem varázsa, majd egy kisbaba érkezése világította meg az életét, ám az egyre közelgő háború sötét árnyéka nehezedik a fiatal anya vállára, aki kénytelen nehéz döntéseket hozni.
A koreai gyökerekkel rendelkező szerző, aki gyermekkora óta az Egyesült Államokban él, első könyvében több mint egy évtizednyi kutatás gyümölcsét tárja elénk. A kötet lapjain Mijong felnőtté válásának, identitásának alakulásának és gyökereihez való visszatérésének történetét követhetjük nyomon.
- annak formálódása, elrejtése, a kompromisszumkötés, végül a "hazatalálás". Az elnyomás frusztrációja végig rezonál a történetben: Easton finoman, mégis súlyosan ábrázolja a lány a japán társadalomba való beolvadásának fájdalmát, annak kettősségét.
A kolonializmus és a rasszizmus motívumai kiemelkedően fontosak a regényben: Japánban a koreaiakat másodrendű állampolgárokként kezelik, gyakran elzárják őket a munkalehetőségektől, a lakhatás jogától, és az alapvető emberi tisztelet is sok esetben elmarad.
A kötet természetesen nem csupán az elnyomás tematikájára összpontosít, hiszen a szabadság és az ellenállás elemei is hangsúlyosan jelen vannak benne. Ezek a szálak nemcsak Mijong autonómiáját erősítik, hanem egyre komplexebb karakterré formálják őt. A történet érzelmi középpontját Mijong és gyermeke közötti kapcsolat képezi, amely az anyaság kettős természetét tükrözi: egyszerre ad erőt és jelent korlátokat a nő számára. Ezen kapcsolatok dinamikája a regény második felének fő mozgatórugójává válik.
Easton prózája lírai, mégis közérthető, bár sok benne a koreai és a japán kifejezés, amelyekre csak a szövegkörnyezetből jövünk rá. A részletgazdag, üzenetekkel és szóképekkel teli, finom, mégis mély szöveg dialógusai legtöbbször gördülékenyek, igaz, sokszor ismétlődnek, ami kissé lassúvá teszi a történet folyását. Szerencsére nem annyira lassúvá, hogy a regény feleslegesen elnyújtottnak érződjön.
