A keresztvizet levette az Európai Számvevőszék az EU helyreállítási alapjáról.

Túl kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy a helyreállítási alap forrásai valóban elérték-e céljukat, és milyen eredményeket hoztak. Az uniós támogatások kifizetése nem a tényleges teljesítményhez, hanem inkább a végrehajtás üteméhez igazodik, miközben sok esetben még az alapfogalmak sem egyértelműek. Az Európai Bizottság ellenőrzési rendszere nem nyújt elegendő védelmet a pénzügyi visszaélésekkel szemben, a tagállamok közötti különbségek pedig megnehezítik az összehasonlítást. A 2026 végére időzített projektdömping fokozza a kockázatokat, és veszélyeztetheti az alap célkitűzéseinek teljesülését - írja az Európai Számvevőszék egy friss, az RRF-ről szóló, nagyon kritikus hangvételű jelentésében.

Az Európai Számvevőszék (ECA) nemrégiben egy részletes jelentést jelentetett meg az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéről (RRF). Ezt az eszközt 2021 februárjában alapították azzal a céllal, hogy reagáljon a koronavírus-világjárvány által okozott gazdasági és társadalmi kihívásokra.

A 650 milliárd eurós program végrehajtásának és teljesítményének elemzése során több lényeges hiányosságra derült fény az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a hatékonyság területén.

A jelentés fő célja, hogy hasznos tanulságokat nyújtson a jövőbeli, teljesítményalapú uniós eszközök – például a 2027 utáni többéves pénzügyi keret – hatékonyabb megtervezéséhez.

Az RRF az EU NextGenerationEU nevű gazdaságélénkítő csomagjának központi eleme. Célja a tagállamok gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése, a válságállóság javítása, valamint a zöld és digitális átmenetek támogatása. Az uniós források folyósítása a tagállami helyreállítási tervekben (RRP) vállalt célok és mérföldkövek teljesítéséhez kötött. A Számvevőszék azonban úgy látja, hogy a hangsúly nem az eredményeken, hanem a végrehajtás előrehaladásán van - így kevés az információ az intézkedések tényleges hatékonyságáról.

Az egyik fő probléma, hogy az RRF-rendelet ugyan hivatkozik a "teljesítményalapúságra", ám nem határozza meg, pontosan mit ért alatta - állítja a Számvevőszék.

Az ECA perspektívájából a teljesítmény fogalma arra utal, hogy az uniós programok mennyire sikeresen valósítják meg kitűzött céljaikat, valamint milyen arányban tükrözik az ár-érték viszonyt. Ugyanakkor a világos definíciók hiánya problémát okoz, hiszen ennek következtében a tagállami tervek gyakran gyenge, nehezen számszerűsíthető vagy kevésbé ambiciózus célkitűzéseket tartalmaznak. Ez pedig nemcsak a programok hatékonyságát kérdőjelezi meg, hanem az összehasonlíthatóságot is jelentősen megnehezíti.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az RRF (Rekonstrukciós és Fejlesztési Alap) előrehaladásának nyomon követésére kialakított közös mutatók (indikátorok) meglehetősen korlátozottak, és gyakran csupán a kimeneti szintű adatokat tükrözik, mint például a felújított iskolák száma. Azonban nem foglalkoznak a tényleges hatásokkal, például az oktatás minőségének javulásával. Továbbá, a közös indikátorok nem képesek teljes mértékben lefedni az RRF hat pillérét, sőt, az egyes tagállamok helyreállítási terveiben található reformok és beruházások 36%-ához nem is társulnak ilyen mutatók.

Véleményük szerint ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi az intézkedések hatékonyságának, valamint az uniós zöld és digitális célokhoz való hozzájárulásuk mérését.

Egy jelentős kihívást jelent, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik pontos adatokkal a ténylegesen felmerült költségekről; csupán becslések és egységköltségek alapján végzi a munkáját. Ez a megközelítés korlátozza annak lehetőségét, hogy objektíven értékeljük, vajon az uniós forrásokat hatékonyan használták-e, vagy mennyire voltak azok ár-érték arányban kielégítőek.

Az ECA éles bírálatot fogalmaz meg az Európai Bizottság ellenőrzési mechanizmusának működésével kapcsolatban. Noha léteznek előzetes és utólagos ellenőrzések, ezek sajnos nem biztosítanak elegendő védelmet az uniós pénzügyi érdekeinek megóvására. Bár a közbeszerzések és az állami támogatások terén tapasztalható némi előrelépés, a számvevőszéki értékelés szerint a helyzet még mindig nem kielégítő.

továbbra is gyakoriak a szabálytalanságok, amelyek pénzügyi hatással is járnak - például nem teljesített mérföldkövek, jogosulatlan kiadások, vagy az uniós források nemzeti kiadásokkal való helyettesítése.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az RRF végrehajtása előrehalad, de a tervekhez képest jelentős csúszásokkal.

A 2024 végéig várható 151 kifizetési kérelemből eddig mindössze 128 érkezett be, ami a tervezett forrásigénylés körülbelül 93%-át tükrözi.

A késedelmek részben külső okokra vezethetők vissza - például az orosz-ukrán háború okozta inflációra és az energiaárak emelkedésére -, részben pedig arra, hogy a tagállamok alábecsülték az egyes beruházások, különösen az innovatív vagy nagy infrastrukturális projektek végrehajtásához szükséges időt.

Az uniós számvevőszék külön felhívja az RRF-rendelet lehetőséget biztosít a helyreállítási tervek módosítására, ha "objektív körülmények" ezt indokolják. Bár több tagállam is élt ezzel a lehetőséggel, ami ugyan megkönnyíti a források lehívását,

De a szükséges intézkedések jelentős részét az utolsó évre ütemezi, ami növeli annak a valószínűségét, hogy a projekteket nem sikerül időben befejezni.

A jelentés világosan rámutat arra, hogy súlyos problémát jelent a "végső kedvezményezett" fogalmának egyértelmű meghatározásának hiánya. A tagállamok különböző módon értelmezik ezt a kifejezést, még akkor is, ha hasonló intézkedésekről van szó. Ez a helyzet megnehezíti az uniós források nyomon követését, és azt, hogy megértsük, a gazdasági szereplők valóban hozzájutottak-e a támogatásokhoz, valamint hogy ezek milyen eredményekkel zárták le a programokat. A Számvevőszék hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a Bizottság időben és átláthatóan tájékoztassa a közvéleményt a források felhasználásának eredményeiről és azok valódi hozzáadott értékéről.

A pénzügyi kockázatok folyamatosan növekednek: az RRF forrásait az EU piaci hitelfelvétel útján biztosítja, és bár a Bizottság sikeresen végrehajtotta a szükséges kibocsátásokat, a kamatköltségek drámai mértékben emelkedtek. A kötvénykibocsátás 2021-ben még rekordalacsony kamatokkal indult, de azóta a piaci hozamok jelentős emelkedésen mentek keresztül.

A Számvevőszék hangsúlyozza, hogy az NGEU-program finanszírozási terhei 2026-ra akár az eredetileg előrejelzett duplájára is nőhetnek, ami jelentős mértékben fokozza az EU költségvetésének kitettségét.

A Számvevőszék jelentése több ponton is rávilágít arra, hogy komoly problémák vannak az RRF működésével: nem egyértelmű, hogyan kellene mérni az eredményeket, hiányosak a teljesítményre vonatkozó mutatók, nem látni pontosan, mire és mennyit költöttek, az ellenőrzési rendszer pedig nem elég erős. A program végrehajtása ráadásul sok helyen csúszik. Ezek a tapasztalatok különösen fontosak lehetnek akkor, amikor az EU a 2027 utáni költségvetésről és az új, teljesítményalapú támogatási rendszerek kialakításáról dönt, mivel a Bizottság sokáig ezt a megközelítést akarta alkalmazni az új közös büdzsénél is.

Bár Brüsszelben folyamatosan dolgoznak a jelenlegi, előlegfizetéseken és végső számlázásokon alapuló rendszer átalakításán, a Számvevőszék legfrissebb jelentése arra figyelmeztet, hogy a pályázatok kiértékelési rendszerében az RRF keretében használt struktúra nem fog megfelelni az elvárásoknak.