Lomborg: Az amerikai rozsdaövezet szomorú látványa ellenére is fontos, hogy kitartsunk a szabadkereskedelem irányelvei mellett.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei találhatók. Ezek az írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani saját gondolatait a témáról, ne habozzon, küldje el cikkét a [email protected] e-mail címre. A megjelent véleménycikkeket itt tekintheti meg.

A globális vámháború fenyegetése miatt sokan arra a következtetésre jutottak, hogy mindenki jobban jár, ha az országok arra specializálódnak, amiben a legjobbak. Ez a rózsaszínű elképzelés szöges ellentétben áll azzal a vízióval, amely a kereskedelmet zéróösszegű játéknak tekinti, amelyet más országok nyernek meg. A szabadkereskedelem árnyoldalai valóban valósak:

Az amerikai rozsdaövezetről készült fényképek nem csupán az Egyesült Államok választópolgárai számára beszédesek, hanem világszerte rávilágítanak a szabadkereskedelem árnyoldalaira is.

A valamikori hatalmas gyárak területén a csend honol, az egykor oly büszke itteni közösségek tönkrementek, amikor a nagyvállalatok külföldre vitték a gyártást.

Mindkét állítás valóságtartalommal bír. A szabadkereskedelmi politika előnyei és hátrányai nem egységesen érvényesülnek minden országban. A gazdagabb nemzetek viszonylag kevesebb előnyt élveznek a liberalizált kereskedelemből, ami súlyos terheket ró a helyi munkaerő egyes csoportjaira. Ennek ellenére a Copenhagen Consensus közgazdászainak tanulmányai azt jelzik, hogy...

A szabad kereskedelem jellemzően kedvezően hat a gazdag országokra is, hiszen elősegíti a gazdasági növekedést és a versenyképességet.

A kutatók gazdasági modellje azt vizsgálja, mi történik, ha a globális kereskedelmet 5 százalékkal növeljük. Ennek valós és jelentős költségei vannak. Az egész világra kivetítve, az összes munkavállaló számára és a jövőre szólóan, a jelenlegi költség csaknem ezer milliárd dollár lenne. Ez az összeg azon érintett munkavállalók bércsomagjára gyakorolt hatások összeadásából adódik, akik elveszítik állásukat, vagy alacsonyabb fizetésű munkakörökbe kényszerülnek, vagy végül teljesen elhagyják a munkaerőpiacot.

Ennek a költségnek körülbelül 92%-a a fejlett országokban merül fel. Végső soron itt találhatók az importnak leginkább kitett piacok. A bérek a legmagasabbak, és a munkavállalók itt vannak leginkább kitéve annak a kockázatnak, hogy a szegényebb országokból érkező olcsóbb vagy jobb minőségű termékek elárasztják a gazdagabb piacokat. Ezek a veszteségek valódiak – ezer milliárd dollár jelentős összeg, amely bárhol hatalmas hatással bír.

Fontos, hogy ne vessük el a szabadkereskedelem számos előnyét sem. Az a folyamat, amely a gyárak elköltözéséhez vezetett a régi ipari központokból, lenyűgöző méretgazdaságosságot hozott magával. Ennek köszönhetően a fogyasztók a világ minden táján hozzáférhetnek olcsó, sokszor jól megmunkált termékekhez, amelyek hatalmas áruházak polcain várják őket.

A középosztálybeli amerikaiak vásárlóerejének 29%-a becslések szerint a külkereskedelemből származik. Más szóval,

Az átlagos középosztálybeli amerikai számára minden egyes dollár vásárlóereje körülbelül egyharmaddal nő, ha figyelembe vesszük a külkereskedelem előnyeit, szemben azzal a helyzettel, mintha a nemzetközi kereskedelem nem létezne.

Az Egyesült Államok legszegényebb fogyasztóinak tizede esetében ez a hatás még kifejezettebb, elérve a 62%-ot.

Ha a szabadkereskedelem előnyeit a gazdag OECD-országokban számszerűsítjük, akkor azok mértéke jóval meghaladja a költségeket: 6,7 ezer milliárd dollárral. Ez összességében azt jelenti, hogy minden egyes dollárnyi költségre 7 dollárnyi haszon jut. Valóban fontos, hogy a kormányok fokozottabban támogassák azokat a munkavállalókat, akiket a szabadabb kereskedelem a legnagyobb mértékben érint, de még a közel ezer milliárd dolláros költség figyelembevételével is több mint 6 ezer milliárd dollárnyi előny realizálható a világ gazdag országainak kontextusában. Ostobaság lenne bármely kormány részéről figyelmen kívül hagyni ezeket a lényegesen nagyobb előnyöket, még akkor is, ha jelentős költségekkel kell szembenézniük.

Lehetséges, hogy ennél is lényegesebb, hogy a kutatások eredményei azt jelzik, hogy...

A szabadkereskedelem jelentős előnyöket kínál a fejlődő országok számára, hiszen lehetőséget teremt számukra, hogy hozzáférjenek globális piacokhoz, így növelhetik exportjaikat és gazdasági fellendülést érhetnek el. Ez a folyamat segíthet a munkahelyteremtésben és az életszínvonal javításában is, elősegítve a társadalmi fejlődést és a gazdasági stabilitást.

Ezért tragikus az, hogy a politikusok teljesen lemondtak a multilaterális szabadkereskedelmi tervekről: a szabadabb kereskedelem hatalmas nyereséget hozhat a világ legszegényebb országai számára. Ha a világ legszegényebb országai jobban élnek, az egész világ erősebb és stabilabb hely lesz.

A világ alacsony és alsó-közepes jövedelmű országai, ahol mintegy négy milliárd ember él, elkerülhetetlenül szembesülnek a szabadkereskedelem következményeivel, amelyek bizonyos költségekkel járnak. Ezek a költségek azonban viszonylag mérsékeltnek mondhatók, mindössze 15 milliárd dollárra rúgnak. Ezzel szemben a szabadkereskedelemből származó előnyök valóban lenyűgözőek, hiszen a várható nyereség akár 1,4 ezer milliárd dollárt is elérhet. A szegényebb országok gazdaságainak kisebb mérete miatt ez a nyereség még jelentősebbnek számít. A költségek alacsony szintje miatt minden egyes dollárnyi kiadás 95 dollárnyi hasznot hozhat, ami rendkívüli mértékű megtérülést jelent.

A világ, amely az egyenlőtlenséggel és gazdasági bizonytalansággal küzd, továbbra is a szabadkereskedelemre támaszkodik, mint a globális jólét egyik legfontosabb motorjára. Bár a kereskedelem költségei – különösen a fejlettebb országokban – kézzelfoghatóak, és ezeket körültekintően, igazságosabb intézkedésekkel szükséges kezelni, az általa nyújtott előnyök annyira jelentősek, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni őket.

A szabadabb kereskedelem mindenkinek előnyös:

Az előre mutató irányvonal nem a protekcionizmusban rejlik, hanem abban a reformban, amely garantálja, hogy a kereskedelemből származó haszonnak ne csupán a mértéke növekedjen, hanem a jövedelmek igazságosabb elosztása is megvalósuljon.

Bjorn Lomborg egy dán statisztikus és környezetvédelmi politikai elemző, aki a globális problémák és azok megoldásainak hatékony megközelítésére helyezi a hangsúlyt. Munkássága során a fenntarthatóság, a klímaváltozás és a fejlődő országok kihívásai iránti figyelemfelkeltésre törekszik. Lomborg leginkább a "A Sceptical Environmentalist" című könyvéről ismert, amelyben vitatja a környezeti válságokkal kapcsolatos mainstream nézeteket, és a megoldások költséghatékonyságára összpontosít. Ő az "Költséghatékony megoldások" elvét képviseli, amely azt hangsúlyozza, hogy a forrásokat a leghatékonyabb módon kell felhasználni a globális problémák kezelésére. Lomborg munkássága sok vitát generál, de célja, hogy a tudományos alapú érveléssel ösztönözze a felelős döntéshozatalt a világ jövőjét illetően.

A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.