Los Angeles, 2025: A demokraták nem hajlandók elfogadni a hatalom elvesztését, és a város egyre inkább a káosz színhelyévé válik. Minden, amit eddig ismertek, lángba borul, a megszokott rendet felforgatják, és a társadalmi feszültségek egyre inkább felerő

Tíz perc elteltével akár tíz napra is megállhat Budapest közlekedése?

Queens-ből, Flushingból hívott egy magyar haver. Meleg fiú. Nem az a fajta, aki kiteszi mások elé, inkább megtartja magának a dolgait. Mondta, hogy pár napra menedékhely kellene egy srácnak. A federales már nála is kereste, és nagyon a nyomában vannak. Ha bújtatnám pár napig, talán feladnák az üldözést.

A nyolcvanas években, amikor az amerikai hatóságok, akiket csak spanglish nyelven „federales”-nek hívtak, megérkeztek, sokan rettegtek. Az emberek eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el őket. Az örökös bújócska mindennapossá vált. Volt egy barátom Bogotából, akivel együtt dolgoztunk egy étteremben Chelsea-ben; ő írta meg a forgatókönyvét az Elizabethben található illegális menekülttáborban eltöltött élményeiről. Az egésznek zirndorfi hangulata volt a magyar szememnek: a küzdelmek, az álmok és a remények egy különös, mégis ismerős világot teremtettek. Az emigránsvilág kicsi, és bármelyik része mintha a másik tükörképe lenne, tele közös sorsokkal és tapasztalatokkal.

Brooklyn szívében, a pezsgő Park Slope negyedben éltem akkoriban. Ekkor lépett be az életembe Danny. Nem tudtam pontosan, hány éves, lehetett tizenöt, de az is lehet, hogy tizennyolc. Soha nem kérdeztem, mert magam is csak húszéves voltam, talán éppen csak egy lépéssel a gyerekkorom mögött. A szőnyegen aludt, mintha a világ zaja elől akarna menekülni. Rémálmok gyötörték, alvása közben rugdosott és forgolódott, néha úgy tűnt, mintha egy láthatatlan áramütés rázta volna meg, és hirtelen felült, a szemeiben a félelem tükröződött.

Kolumbia távoli vidékén látta meg a napvilágot. Ahogyan sokan mások, ő is egy különös úton jutott el ide, élete egy új fejezetét kezdve.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Reggel, miközben a nap első sugarai besütöttek, ő hirtelen megkérdezte, hogy szeretném-e, ha megtenne valamit. Volt benne egyfajta naiv, tiszta egyszerűség, ami különösen vonzóvá tette. Elmondtam neki, hogy más irányba orientálódom, és inkább a lányok társaságát keresem.

Megforgatta a szemét, majd duzzogva megszólalt. "Hát a kis pina is elég vonzó," mondta szipogva, mintha csak meg akarna győzni. "Koreai, brazil, sőt, még orosz is akad. A legfrissebb tizenkét éves." Kicsit vékony és koreai, tűnődtem. A telefonomért nyúltam, de ekkor megállítottam. "Erre nincs szükség," mondtam neki. "Van egy barátnőm."

Csalódott lett. Vágyott arra, hogy értékeset nyújtson.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Miért is foglalkozom ezzel a témával? Mert az emigráció hatása mindenkit és mindent áthat Amerikában. A világ változásai pedig Európát sem kímélik. Nyilvánvaló, hogy az életformák radikálisan átalakultak. Az elcsépelt amerikai közmondással élve, ez már nem az a Kansas, amit korábban ismertünk. Az amerikai álom, ami valaha csillogott, mostanra elhalványult. Már nem tér vissza. Ahogy a fiam mondja, danzó. Kész. Vége.

Lehetséges, hogy Amerika újra fénykorát éli, de ez már nem a régi Amerika lesz. A demokraták gyakran hangoztatják, hogy Trump a múltat kívánja visszahozni, de ők is tisztában vannak vele, hogy ez lehetetlen. Ennek ellenére szívesen ismételgetik ezt a narratívát.

Kezdjük azzal, hogy évente több tízezer gyermeket hoznak át a határon. Őket elcsábítja a pornóipar, a prostitúció, a pedofilok, és a morálisan megkérdőjelezhető örökbefogadó szervezetek. Ezek a fiatalok megtöltik a lepusztult iskolákat. Olyan ez, mint az ezernyolcszázas évek hírhedt árvavonatai, amelyek szétosztják őket az ország különböző részein. Egy új generáció érkezik, amely már nem rendelkezik nyugati gyökerekkel. Utálják az itteni mindent, és megvetik az angolszász rendszer maradványait. Ragaszkodnak a régi világukhoz, amit magukkal hoztak. Kérdezhetnénk, miért is jönnek akkor. Erre van egy modern kifejezés: revenge migration, és emellett a spanyol reconquista is eszünkbe juthat. Los Angeles utcáin lobognak a mexikói zászlók, jelezve a kulturális összetartozást és a múlt iránti hűséget.

A demokraták kitartóan táplálják az ellenséges érzéseket, és folyamatosan uszítanak az Egyesült Államok ellen.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Azonban a munkaerőre sürgősen szükség van. Mindenféle munkaerőre. Még ha nem is bírnak olyan magas szintű képzettséggel, mint a háború után érkezett náci mérnökök. Ez a techipar valódi válságban vergődik. Elon Musk, Mark Zuckerberg és az új Palantir AI vezetője, Alex Karp, mind a vízumokért lobbiznak. De ez sem olyan egyszerű. Az európai mérnökök már nem özönlenek ide, hiszen nekik is megvannak a maguk problémái. Kínából sem érkezik munkaerő, bármilyen esemény zajlik is ott. Az indiai szakemberek ugyan itt vannak szép számmal, de nem mindig hozzák el a várt áttöréseket. Mi marad tehát? Dél-Korea, a szigetország. De még a koreai mérnökök is inkább hazatérnek, mert otthon jobb az életkörülmény.

A beáramló emberek többsége csupán az alapvető munkákra alkalmas. Bár ezekre is szükség van, a kereslet nem végtelen. A mértéktelen bevándorlás új jóléti rendszereket teremt – rengeteg gyermek és olyan tömegek, akik nehezen integrálódnak. A demokraták ezt kedvezően szemlélik, hiszen azt hiszik, hogy ezek az emberek őket támogatják, vagy akár az ő nevükben szavaznak magukra.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Kanadával ellentétben Amerika sokkal nyitottabb kapukkal várja az érkezőket. Míg Kanada szigorú kritériumok alapján válogatja meg, ki léphet be az országba, addig az Egyesült Államok szinte mindenkit befogad, hogy aztán a rendszer keretein belül döntse el, ki maradhat és ki távozik. Az amerikai módszer nem más, mint egyfajta szűrés, ahol a gyengébben teljesítőknek menniük kell, míg a talpraesetteknek lehetőségük nyílik a boldogulásra. Ennek a megközelítésnek mély gyökerei vannak a történelemben, és jól látható, hogy a migrációs politika a társadalmi dinamika tükröződése is.

A Wikipedia szerint a demokrata Clinton elnök kétmillió illegálist toloncolt ki, a demokrata Obama, a kitoloncolók nem hivatalos királya, több mint hárommilliót. Trump, a nagy hőbörgés ellenére, alulteljesít. A hivatalos bűnözőkre koncentrál. Megalázóan alacsony a kitoloncoltak száma. De ugyanakkor mérhetetlenül agresszív az ellenállás.

Hirtelen ez a kérdés a demokraták számára is kiemelt jelentőséggel bír. Mint sok más téma, eddig ez is háttérbe szorult.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

A legfrissebb értesülések alapján úgy tűnik, hogy a Demokrata Párt háttérszervezete, az ActBlue, valamint a Kínai Kommunista Párt is támogatja a jelenlegi tüntetéseket. Ezt sokan Alex Soros főpróbájaként értelmezik, amelynek célja a 2026-os félidős választások előkészítése. A terv lényege, hogy felrázzák és megerősítsék a demokrata tábort, új forrásokat biztosítsanak, és minden egyes lépésnél szembemenjenek a Trump-féle irányvonallal.

A Trump-csapat ügyesen kihasználja a helyzetet. Napról napra felnövelik a lufikat, hogy eltereljék a demokraták figyelmét a számtalan abszurditással. A demokraták azonban lassan kezdenek felébredni, és már nem ugranak minden apróságra. Az alapvető hozzáállás azonban nem változik. A harc mindennapi valóság. Minden eldobott kesztyűt készen állnak felvenni. Folyik a fasisztázás, a nácizás, a fehér elnyomás emlegetése, és mindezek mellett ott van az a már-már mantrázott üzenet, hogy meg kell mentenünk a demokráciát.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

1992 óta Amerikában nem került sor a nemzeti gárda bevetésére, és akkor is Los Angeles utcáin vonultak fel. Akkoriban Kalifornia kormányzója az elnökhöz fordult segítségért, hogy helyreállítsák a rendet. Ezzel szemben a jelenlegi kormányzó, Gavin Newsom, nemcsak hogy elutasította a szövetségi beavatkozást, hanem ma reggel bíróságra is ment, hogy keresetet nyújtson be a Trump-kormány ellen.

Letették a voksukat, nem ismerik el a hatalomvesztést, mindent fölégetnek, mindent felforgatnak, mindent és mindenkit megtámadnak, hogy visszaszerezzék az elvesztett kormányzási lehetőséget. Csatatérré próbálják alakítani az országot. Ezért vonult be a nemzeti gárda. Van elég probléma Kaliforniában és az országban.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Mi a legfőbb probléma? Mit takar a mindennapos csetepaté?

Két rendkívül fontos tényező van napjaink gazdasági tájékán. Az egyik a költségvetési adósság újrafinanszírozása, amelynek hat hónapos egyezsége most ér véget. A kamatlábak nemcsak hogy rendkívül magasak, de folyamatos emelkedésnek is indulnak. Kulcsfontosságú, hogy az államadósság 9,2 trillió dolláros része milyen feltételekkel kerül majd újra piacra: három és fél, négy-kettő, vagy esetleg akár négy-kilenc százalékon. A magas kamatláb komoly hátrányt jelentene Trumpnak, mint elnöknek, és üzletemberként is. Éppen ezért a helyzet napról napra egyre feszültebbé válik.

Az a kijelentés, miszerint az "ellenséges" országok az amerikai állampapírok értékesítésével próbálnak ártani, nem más, mint egy jól megfogalmazott tévhit. Kína, Japán és Kanada is jelentős hasznot húz ebből a helyzetből. Még ha tényleg el is adnák ezeket az állampapírokat, a befolyt összeg végül a helyi befektetők zsebébe kerülne vissza. Trump valódi gondja nem ezekkel az országokkal áll kapcsolatban. Az igazi kihívás a független és ellenséges Federal Reserve, vagyis a központi banki rendszer. Ezt a problémát már JFK és több más amerikai elnök is próbálta orvosolni.

A másik fontos kérdés, a mára már nyílttá vált orosz-ukrán háború. A legutóbbi drónakcióval a NATO által támogatott ukrán hősök átléptek egy határt.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni!

Danny egy hónap elteltével nyomtalanul eltűnt. Reggel négykor indult útnak, furgonjával a város utcáit járta, és szorgosan pakolta ki a friss kenyeres zsákokat az üzletek elé. Minden péntek délután úgy érkezett hozzánk, mintha csak a szomszédba jött volna. Brooklynból hozta magával a friss péksüteményeket, és a konyhaasztalt szinte roskadásig megtöltötte az illatos kenyerekkel, egészen a plafonig érve. Minden alkalommal egy kis süteményes dobozt is hozott, tele finomságokkal. Családja cukrászdát nyitott Jackson Heights környékén – a Tres Leches néven ismert hely pedig az édes amerikai álmok szinonimájává vált.