Los Angelesben óriási rombolást végzett, ám a tűz nem mindig volt része a Föld történetének.
Bár egyre gyakrabban szembesülünk a pusztító és kontrollálhatatlannak tűnő tűzvészekkel, a tűz már milliók óta szerves része a Föld történetének. De vajon miként született meg ez a jelenség a bolygónkon, és hogyan transzformálódott az élet fejlődésének hajtóerejéből a modern kor egyik legrettenetesebb fenyegetésévé?
Az utóbbi napokban a világ szeme Los Angeles felé fordult, ahol egy pusztító tűzvész söpör végig a városon. A katasztrófa következtében több százezer embert kellett evakuálni, és sajnálatos módon több mint tízezer otthon semmisült meg. A január 7-én kezdődött tűzvész eddig 27 ember életét követelte. Az erdőtüzek, amelyek a globális felmelegedés és az emberi hanyagság következményeként egyre gyakoribbá válnak, már régóta nem számítanak meglepetésnek. Pedig, ha visszatekintünk a Föld múltjára, korántsem volt biztos, hogy valaha is tűz pusztítson el minket.
De vajon hogyan alakult úgy, hogy a Föld lett az egyetlen bolygó, ahol a tűz megjelenhetett? Az emberi fejlődés szempontjából a tűz mindig is kulcsfontosságú tényező volt, ennek ellenére évmilliók során a bolygónk teljesen mentes volt a lángoktól.
A Naprendszerünkben a Föld az egyetlen bolygó, ahol valódi tűz létezhet. Míg a Vénuszon a vulkánok hevesen ontják a forró magmát, és Io, a Jupiter egyik holdja is "tűzszökőkutak" formájában mutatja meg a forró láva erejét, ezek nem tekinthetők igazi tűznek. A lángok megjelenéséhez három alapvető feltétel szükséges: oxigén, éghető anyag és hőforrás. Más bolygók nem bírnak e három elem közül legalább az első kettővel: se elegendő oxigén, se pedig éghető anyag, mint például növényi biomassza nem található rajtuk – olvasható az IFL Science cikkében.
A Föld hosszú évmilliárdok során egy gyakorlatilag tűzmentes birodalom volt. Körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt bolygónk légköre túlnyomórészt metánból állt, amelyet az első baktériumok hoztak létre. Ezt követően megérkezett a híres nagy oxidációs esemény (Great Oxidation Event), amikor az ősrégi cianobaktériumok, más néven kékmoszatok, napfény segítségével elkezdtek oxigént termelni. Ez a friss oxigén fokozatosan felhalmozódott a légkörben, és nem csupán a metánt semlegesítette, amely addig üvegházhatású gázként tartotta melegen a Földet, hanem egy globális jégkorszakot is elindított.
Bár az oxigén fokozatosan növekedett a légkörben, évmilliárdok teltek el, mire elérte azt a szintet, amely lehetővé tette a tűz fellobbanását. Ehhez legalább 13%-os oxigénkoncentrációra volt szükség, amit elsőként a növények megjelenése teremtett meg.
Az első szárazföldi növények - például mohák és májmohák - oxigént bocsátottak ki, amely elegendő volt ahhoz, hogy a természetes tüzek fellobbanjanak. A legkorábbi bizonyítékok a tűzre 420 millió évvel ezelőttről származnak, amikor faszénmaradványokat találtak ebből az időszakból származó kőzetekben.
A tűz keletkezésének ideális feltételei szoros összefüggésben állnak a légkör oxigéntartalmával. Amennyiben az oxigénkoncentráció 13 százalék alá csökken, a tűz kialakulása lehetetlenné válik. Ezzel szemben, ha az oxigénszint meghaladja a 35 százalékot, az gyakorlatilag mindenhol lángra lobbantaná a környezetet, és az erdők nem tudnának megmaradni. A Föld történetében mindkét szélsőséges állapot megtörtént már, azonban az elmúlt 400 millió év során az oxigénszint viszonylag állandónak bizonyult. Ez a stabilitás lehetővé tette az élet folytatódását és a tüzek természetes ciklusának megvalósulását.
