A halálbüntetés eltörlése Magyarországon először a királyi hatalom kezdeményezésére történt. A történelem során ez a döntés jelentős lépést jelentett az emberi jogok előmozdítása felé, és a korszak társadalmi felfogásában is fontos változásokat hozott. Ez
A halálbüntetést a modern államok között elsőként 1786-ban a Toszkánai Nagyhercegség törölte el. Ez a lépés nem csupán jogi reform volt, hanem egy mélyebb intellektuális átalakulás része is, amely Toszkána, különösen Firenze szívében zajlott. A város gazdag kulturális öröksége és tudományos hagyományai révén olyan kiemelkedő alakok születtek itt, mint Galileo Galilei (1564-1642), akinek munkásságát a firenzei Medici nagyhercegek támogatták. Az ő szellemi öröksége tovább él a város falai között, és hozzájárult a halálbüntetés eltörlésének eszmei alapjaihoz is.
A Mediciek dinasztiája a 18. század folyamán kihalt, ami jelentős változásokhoz vezetett. E korszakforduló kulcsszereplője I. Lipót nagyherceg volt, aki a Habsburg-házból származott. Ő 1765-től 1790-ig nagyhercegi címmel bírt, majd II. Lipót néven uralkodott magyar királyként és német-római császárként 1790 és 1792 között.
Lipót toszkánai nagyhercegsége alatt Franciaországban és Amerikában is forradalmi események zajlottak. Ő maga azonban egyfajta "felvilágosult zsarnokként" próbálta meg vezetni országát: meggyőződése volt, hogy a királyi vér vonala eleve jogosítja őt a trónra, ugyanakkor a racionalizmus, a szabadság és a haladás eszméit is magáénak vallotta.
Döntésére nagy hatást gyakorolt egy milánói gondolkodó, Cesare Beccaria (1738-1794), akinek A bűnökről és büntetésekről című könyve 1764-ben jelent meg. Beccaria jogászdoktor és az itáliai felvilágosodás egyik fő alakja volt, értekezése pedig komolyan hozzájárult a kriminológia és büntetőjog fejlődéséhez. Kimutatta, hogy számos törvény még a "barbár időkre" vezethető vissza, és érveket sorakoztatott fel a kínvallatás és halálbüntetés eltörlése mellett. Gondolatmenete a haszonelvűség (utilitarizmus) alapjain nyugodott, melyet később Jeremy Bentham (1748-1832) dolgozott ki részletesen:
Az emberek életét nagymértékben az örömelv irányítja, amelynek középpontjában a boldogság elérésének és a szenvedés csökkentésének törekvése áll. Ezen elv mentén formálják döntéseiket és cselekedeteiket, folyamatosan arra törekedve, hogy a lehető legnagyobb örömöt tapasztalják meg, miközben minimalizálják a fájdalmat és a nehézségeket.
Beccaria elméletei sokak figyelmét felkeltették, és kezdetben nem is vállalta a nevét, hanem anonim módon tette közzé a munkáját. Később azonban, miután olyan neves személyek, mint Thomas Jefferson, az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja és a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója, valamint II. (Nagy) Katalin cárnő is elismerően nyilatkoztak róla, már bátran felvállalta a szerzőséget az újabb kiadásokban.
A jogtudós könyvének első kiadása után csupán öt esztendő telt el, amikor Lipót lényegében eltörölte a halálbüntetést a Toszkánai Nagyhercegség területén. Hivatalos érvényét azonban csaknem húsz évvel később nyert el a jogszabály.
Az 1790-es évektől kezdve politikai és katonai szükséghelyzetre hivatkozva hol ismét bevezették, hol eltörölték, végül ismét megszüntették, amikor Toszkána 1759-ben csatlakozott a Szárd-Piemonti Királysághoz, illetve 1861-ben az egyesült Olasz Királysággal.
