Magyar Péter beleesett a politikai játszmák legmélyebb csapdájába, és Orbán Balázs feljelentése sem fogja őt megmenteni ebből a helyzetből.

A demokratikus világ minden országában halál fia, aki nyugdíjreformról beszél, itthon ráadásul szükség sincs rá.

Íme a magyar politikai színtér sajátos "halálkoktélja": ha összetűzésbe kerülsz a nyugdíjasokkal, és közben a fékezhetetlen balliberális értelmiség áll melléd, akkor egy lassú, fájdalmas bukás vár rád. Magyar Péter az elmúlt hetekben alaposan megízlelte ezt a különös keveréket.

Nyilvánvaló, hogy az ellenzék vezetője nem okolható azért, hogy a régi SZDSZ ikonikus figurái, mint a Kéri-Petschnig házaspár, vagy a jelenlegi problémákért felelős Simonovits András, folyamatosan köré gyűlnek.

(Arról mondjuk már igen, hogy ahelyett, hogy a magyar politika halálmadarait drótseprűvel hessegetné el pártja környékéről, munkát és feladatot ad nekik a Tisza Szigetekben és a párt gondosan titkolt programja körül.)

Magyar Péter döntése, miszerint nem szervezett kommunikációs tréninget az összes mikrofonengedéllyel rendelkező tisztviselő számára, hogy tudatosítsák: a "nyugdíj" szó használata nem megengedett, valóban meglepő és érthetetlen. A nyugdíjasok egy hatalmas, politikailag aktív közösséget alkotnak, akiknek érdekei szoros összhangban állnak egymással, így a "nyugdíj" kifejezés kizárólag pozitív kontextusban kerülhet szóba. A demokratikus országokban a nyugdíjreformról való beszéd kockázatos vállalkozás, hiszen ez a téma mindig érzékeny politikai kérdéseket vet fel; nem véletlen, hogy Németországban és Franciaországban is folyamatosan halogatják a szükséges reformokat. Magyarország esetében viszont a helyzet más: a hazai nyugdíjrendszer jelenlegi formájában az Európai Unió egyik legfenntarthatóbbnak számít.

nem ígér teljesíthetetlent, csak a befizetett nyugdíjjárulékhoz viszonyítva tisztességes induló nyugdíjat és annak reálértéken tartását. Ezért belátható időn belül nem is kell megreformálni.

A mi nyugdíjkiadásaink a GDP-hez és a költségvetéshez viszonyítva teljes mértékben stabilak, ellentétben mások helyzetével.

Így aztán a politikai ostobaság legmagasabb szintje, hogy a tiszások – és igen, aki Tisza Szigetre látogat előadni, az valóban tiszás – ennek ellenkezőjét állítani olyan, mintha azt mondanánk, hogy a Digitális Polgári Körökben nincsenek fideszesek; hát micsoda abszurd gondolat! Még mindig nem képesek abbahagyni a nyugdíjtémával való játszadozást. Akárcsak Ukrajna és az adók kérdésében, itt is folyamatosan gyanús jelek mutatkoznak, és sunyítanak, ahelyett, hogy világosan kifejtenék, mit terveznek, vagy hogy inkább távol tartanák magukat ettől a kényes témától.

A Tiszának tett korábbi látogatásai során Tarr Zoltán mindig is könnyűsúlyúnak bizonyult: ahogyan az adóemelési javaslatok, úgy a nyugdíjcsökkentési intézkedések is elkerülhetetlenül az ő nevéhez fűződnek.

A reform már megkezdődött, és mivel értelmes pártálláspont híján vagyunk, a szakértői körök naiv hangosbemondóiból hallhatjuk a jövőbeli elképzeléseket.

A helyzet megoldása nem abban rejlik, hogy politikai ellenfeleinket feljelentgetjük, akik a Tisza nyilvánvaló, önkéntelen hibáira építve próbálnak figyelmet irányítani a nyugdíjakat fenyegető kockázatokra, és a tiszai ötleteket pejoratívan minősítik. A kérdés nem csupán Orbán Balázs AI-videójának egyenes idézeteiben rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy miként közelítjük meg a problémát és keressük a valódi megoldásokat.

hanem az, hogy a Tisza Pártban súlyosan képességtelen politikusok, körötte pedig toxikus szakértők fújják a passzátszelet minden ügyben.

A nyugdíj kérdése különösen fontos a demokratikus politikában, hiszen ez egyike a legérzékenyebb témáknak, amelyek a társadalom különböző rétegeit érintik.

A helyzet megoldásához a Tisza Pártnak szembe kell néznie a programjának alapvető problémáival: főként azzal, hogy ígéreteik a választók fejében már rögzült, nehezen megvalósítható forrásokból - mint például "uniós támogatások", "korrupció a Fidesz részéről" vagy "vagyonadó" - származnak, és valószínűleg máshonnan is forrást kellene biztosítaniuk. Jelenleg úgy tűnik, hogy a tervezett három százalékos hitel, a személyi jövedelemadó és a nyugdíjak terhére kívánnak forrást előteremteni. Ha ez a felfogás zavaró számukra, akkor ideje lenne, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljanak, a sunyogás helyett.

Nyitóképként: MTI/Purger Tamás felvétele.

A hozzászólások nem átdolgozott anyagok, és a benne foglalt vélemények a szerzőik nézőpontját tükrözik. Kérjük, mielőtt megosztaná a gondolatait, nézze át a kommentelési irányelveinket!