Már a CEU sem olyan, mint régen? A magyarországi menekülteknek civilek nyújtanak segítséget, akik a hivatalos támogatás híján álltak a helyzet elé.
A Budapestről Bécsbe költöztetett Közép-európai Egyetem (CEU) ugyan kilépett a magyar fővárosban zajló menekültintegrációs programból, de az immár önállóan működő OLIve még mindig sikeresen működik.
Ez a narratíva a CEU belső dinamikájáról szól, amely a Fidesz által megkezdett folyamatok folytatása. Az egyetemen zajló események nem csupán helyi szinten, hanem globális méretekben is értelmezhetők, a demokratikus intézmények válságát tükrözik. "Ezek a régi demokratikus intézmények létfontosságúak, de nem találják a módját, hogyan védekezzenek az illiberális erők támadásai ellen" - osztotta meg gondolatait egy, a CEU belső működését jól ismerő diák a HVG-nek. Ezeknek a megjegyzéseknek a hátterében áll a CEU nemrég lemondásra kényszerült rektorának, Shalini Randeirának a tevékenysége. Forrásaink szerint Randeira kaotikus döntéseket hozott, és olyan munkatársaktól vált meg, akik évek óta hozzájárultak az intézmény sikeréhez. Emellett számos programot is "elengedett", amelyek kulcsszerepet játszottak az egyetem eredeti küldetésének megvalósításában. Ilyen például az OLIve (Open Learning Initiative) program, amely a budapesti CEU égisze alatt működött, még azután is, hogy a "Soros-egyetem" elüldözésére irányuló Orbán-kormányzati lépések megtörténtek. A bécsi rektor tavaly júniusra azonban "kihátráltatta" az intézményt, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.
A budapesti campuson 2015-ben elindult hétvégi felkészítő program a Migszol civil mozgalom támogatásával valósult meg, amely a menekültek segítésére fókuszál. Ez a kezdeményezés a CEU egyik legfontosabb budapesti akciójává vált egészen a közelmúltig. A program célja, hogy a hivatalos papírokra várakozó résztvevők befogadó közösségre találjanak, miközben szakértők irányításával felkészülhetnek a továbbtanulás kihívásaira is. Az indulás óta számos nemzetközi szervezet, mint például az Erasmus+, a MacArthur Alapítvány, az Európai Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítvány is támogatta ezt az értékes kezdeményezést.
Basbibi, aki afgán gyökerekkel bír, de gyermekkora jelentős részét Pakisztánban töltötte, most Budapesten él családjával. Két nyelven is otthonosan mozog: magyarul és angolul egyaránt jól beszél. Jelenleg gimnáziumi tanulmányait folytatja, és a hétvégéket az OLIve óráin tölti, ahol szenvedélyesen tanul. Korábban arról álmodozott, hogy Afganisztánban folytathatja tanulmányait, azonban a Talibán hatalomátvétele óta, mint nő, sajnos nem lát erre lehetőséget.
"Az emberek rendkívüli szorgalommal dolgoznak, különösen a lányok, akik készek lennének bármit feláldozni az oktatásért."
- meséli barátnője, Lida, aki szintén afgán, és csak egyetérteni tud a szavakkal, miközben lelkesen bólogat. Basbibivel és Lidával a budai OLIve tantermében ülünk, a Kosztolányi Dezső téren, egy szombati ebédszünet örömére. A lány éppen a barátnője haját fonja, amikor előkerül a táskából az otthonról hozott afgán sós sütemény, amely azonnal felkelti a figyelmünket.
