Itt egy javasolt egyedi változat: „Csak egy meggyőző indok szükséges, hogy belevágjunk – Totalcar”

A Land Cruiser tudása olyan meggyőző, hogy szinte bárkit azonnal rabul ejt, de készülj fel: a kátyúk mellett valami sokkal ütősebb indokot kell találnod arra, hogy 35 millió forintot elkölts!

Nem volt bennem kétség afelől, hogy a japán mérnökök ismét meg tudják lepni a világot egy új, még lenyűgözőbb Land Cruiser verzióval. Azonban aggasztott, hogy a jelenlegi piaci környezetben talán már nem találna helyet egy olyan terepjáró, amely bátor kihívásoknak van kitéve, miközben minden elvárást maradéktalanul teljesít, és ráadásul dízelmotorral üzemel. Szerencsére tévedtem, és a legenda 74 év után is él és virul!

A világ legnagyobb autógyártójaként a Toyota népszerűsége vitathatatlan, legalább fél tucat olyan típuscsalád fűződik a japánok nevéhez, amikért milliók tennék tűzbe a kezüket, hiszen annyira jó tapasztalatokat szereztek velük az elmúlt évtizedekben. Ilyen a Corolla és a Prius is, viszont a klasszikus értelemben, autóbuziként rajongani inkább a rétegmodellekért lehet, és azokból sem áll rosszul a márka. A Supra BMW szívvel is megérdemelte a figyelmet, a GR86 egy kihalófélben lévő műfajt tart életben, a Land Cruiser meg egyszerűen fogalom a szintén nem különösebben népes kategóriában.

Alternatívaként érdemes megemlíteni a hosszú, hét üléssel rendelkező Land Rover Defendert, amely bár lenyűgöző, a brit konkurens ára majdnem kétszerese a hasonló kategóriájú járműveknek, beleértve a már elektromos változatban is elérhető Mercedes G-osztályt. Az új Jeep Grand Cherokee vagy akár az Ineos Grenadier is szóba jöhet, de ezek a modellek, akárcsak a Ford Bronco, egy kicsit eltérnek a tradicionális terepjáró koncepciótól. Azok számára, akik nem a legextrémebb off-road élményeket keresik, hanem inkább kirándulásra vagy munkára szánják járművüket, gyakran elegendő egy egyszerűbb technikai megoldás. Ezek a modellek inkább izgalmas hobbiautók, mintsem klasszikus terepjárók, és nem feltétlenül a szupersportautók világát idézik.

Horváth Máté korai tesztje Skóciában, valamint Hamvas Tomi kísérlete a végleges verzió marokkói premierjén sajnos nem hozta meg a várt eredményeket, amelyekkel a határokat próbálták feszegetni. Az új modell azonban ígéretes irányba mozdult el: a régi, jól bevált technikák és modern megoldások harmonikus ötvözetét hozták létre. A klasszikus létraváz, az acélrugók és a Watt-rudazattal biztosított merev hátsó tengely megmaradt, míg a kormányzás és a fékrendszer terén elektromos rásegítést alkalmaztak. Ez a váltás nemcsak a kezelhetőséget könnyítette meg, hanem lehetővé tette a legújabb elektronikai segédek és vezetőtámogató rendszerek integrálását is a Land Cruiserbe, amely teljes mértékben sikerült.

A menetstabilizáló és a lejtmenetvezérlő elektronika precízebben, gyorsabban és halkabban működik, mint valaha. Mégsem bíztak mindent az elektronikára, a Torsen (Torque-Sensing, vagyis nyomatékérzékeny) központi differenciálművet egy mechanikusan zárható hátsó difi egészíti ki. Az összkerékhajtás állandó, a nyomatékelosztás négyféle (40/60, 29/71, 50/50 és 53/47) arányban állítható. A dupla lengőkaros első futómű stabilizátora 30 km/h-s tempó alatt oldható, így nagyobb utat járhat be a két első kerék. Az új, nyolcfokozatú Aisin-Warner automata váltó felező funkcióval segíti a terepezést.

A tesztautó szívét egy 2,8 literes, négyhengeres, 16 szelepes, közös nyomócsöves turbódízel motor adja, amely a korábbi verziókhoz képest több innovatív módosításon esett át. Az új turbófeltöltőnek köszönhetően 3000-es fordulaton 205 lóerőre, míg 1500-nál impozáns 500 Nm nyomatékra képes. A közeljövőben egy 48 voltos lágy hibrid változat is debütál a modellpalettán, de a jelenleg raktáron elérhető, hagyományos verzió is megfelel az Euro 6e emissziós szabályozásoknak. Ez a jármű nem csupán egy üres ígéretekkel teli presztízstermék, hanem egy jól átgondolt, céltudatos eszköz, amely képes alkalmazkodni a piaci kihívásokhoz és a változó körülményekhez.

A világ számos pontján léteznek olyan helyek, ahol igazán otthonosan mozoghat egy ilyen sokoldalú gép. Magyarországon azonban nem csupán hálával, hanem egyfajta áhítattal tekintünk rá, hiszen a bennünket foglalkoztató gyermeki lélekhez szólít, amelyet lenyűgöz ez a víkendház méretű terepjáró. A J250-es a Prado széria kisebbik, ötödik tagja, mégis impozáns megjelenése már önmagában is magával ragadó. Közel öt méter hosszú és két méter magas, így valóban fenséges látványt nyújt. Formavilága a J60-as és J80-as elődök stílusára emlékeztet, és bár nem klasszikusan retrós a dizájn, Yoshito Watanabe csapatának munkája egyértelműen visszahozza a klasszikus karakter varázsát – és milyen ügyesen tették ezt!

Akinek nem expedíciós járműre van szüksége, hanem az álmát szeretné valóra váltani, egy ilyen kikacsintásnak biztosan örülni fog, és még nagyobb kedvvel költ. Az utóbbi időben már a Toyota is rájött arra, hogy a stílus nem öncélú tulajdonság, ha csilingelő kassza a vége. A külső könnyen megfog, a belső biztosan megtart, egyszerűen lehetetlen nem beleszeretni a vezetői környezetbe! Nehéz megmondani az okát, hogy miért olyan zseniális itt ülni, ha csak a praktikusan tökéletes ergonómiát nem tekintjük annak. Kevés új autóban éreztem magam mostanában annyira jól, mint a Land Cruiserben.

Bár minden lényeges kiegészítő megtalálható benne, és az anyagválasztás is kifogástalan (az igazán prémium bőr csak az Executive csomaghoz jár), mégis nem csupán a prémium minőség vonzó benne. A tágas és komfortos ülések, a masszív műszerfal, valamint a biztonságot sugalló, körülölelő ajtók és könyöklők mind hozzájárulnak a kellemes élményhez. A meredek szélvédő és a magas üléshelyzet is fokozza a vezetési élményt. Ezt a kombinációt egyetlen német prémium jármű sem képes felülmúlni; azokat más okok miatt lehet kedvelni. Itt a funkcionalitás áll a középpontban, nem pedig a szórakoztatás, így valóban egy igazi, szerény és praktikusan átgondolt Toyotaként tekinthetünk rá.

A teszthétre időzített mini szabadságom alatt a Balatonon jártunk, szerencsére egy babának is éppen annyi cuccot kell összepakolni, hogy még a Land Cruiser 974 literes csomagtartóját is ki tudtuk használni. Nem pakoltuk tele, de a Ford S-Maxhoz szokott Gyöngyi elégedett volt a bőkezű dimenzióival. Kettőnknek talán a harmadik üléssor mögött maradó 130 liter sem lett volna kevés, de biztos vagyok benne, hogy ha huzamosabb ideig járnánk vele, a bővítve 1875 literes teljes befogadóképességet is kihasználnánk különböző bútorok mozgatására. A bőséges helykínálatot persze most is élveztük.

Nyugodtan elhelyezkedhetünk a második sorban, ahol bőven akad hely a felnőttek számára is a harmadik sorban. A kedvező árú, 280 ezer forintos Voyage csomag tartalmazza az állítható üléseket, amelyeket egyszerű gombnyomással mozgathatunk, továbbá világítás és függönylégzsák is jár hozzájuk. Azonban a fűtés és szellőztetés csupán a második sorban érhető el. Én személy szerint megfontolnám a 370 ezer forintos Panoroof csomag megvásárlását az impozáns üvegtető miatt, amely a keret nélküli kialakításnak köszönhetően nagyobb része nyitható. Ami pedig az ablakokat illeti, a hátsó, felhajtható ablak hasznos, de sajnos a magassága miatt nem a legkényelmesebb a használata.

Említettem, hogy mennyire szerettem a kormány mögött ülni. Itt szinte kapitánynak éreztem magam, ugyanis a tucatnyi gombbal annyi funkciót kezelhettem, és egy olyan nagy tömeget irányíthattam, ami tovább fokozta a hangulatot. Régen sokan kritizálták a gomberdőt, de ma a legtöbben visszasírják a fizikai kapcsolókat. A Land Cruiserben minden megvan, a fontos, működést befolyásoló gombok hagyományosak, még a hátsó szellőzőhöz is több jár, mint az összes Teslához együttvéve, de ott a multimédiás rendszer a 12,3 colos érintőképernyővel, sőt, már a műszeregység is teljesen digitális.

Ez a készülék igazán figyelemre méltó, hiszen mindkét rendszerű telefont képes vezeték nélkül tükrözni. A kamerás tükör még mindig szokatlan számomra, de be kell vallanom, hogy ha tele van pakolva a csomagtartó, akkor nagyon praktikus. Ha pedig éppen nincs szükségem rá, könnyedén válthatok a hagyományos tükrözésre. Nagyra értékelem, amikor ötletes emberek terveznek egy terméket. A vezetés során is hasonló elv érvényesül, mint az autó egyéb funkcióinál: a két világ előnyeit ötvözi ügyesen. Megmarad a gépkezelés élménye, hiszen a dízelmotor karakteres, jól hallható hangja mindig ott van, ugyanakkor a működésébe nem szükséges beavatkoznom.

Fedezd fel a lenyűgöző nyolcfokozatú automata váltót, amely gyorsaságával, precizitásával és hatékonyságával tűnik ki, miközben a fogyasztás is kedvező szinten marad. Talán varázslatnak tűnik, de én pontosan 10,3 l/100 km-es átlagfogyasztást értem el vele, pontosan azt, amit a WLTP ígér. Igaz, hogy a városi szakaszok számottevően hiányoztak ebből a tankolásból, de mindannyian tudjuk, hogy ez a terepjáró nem igazán a városi forgalomra lett tervezve. Még ha a kezelhetősége és a körkamera rendszer olyan ügyesen segít is a parkolásban, hogy szinte gyerekjáték, a 2475 kilós súlyát mozgatni dugóban, lámpától lámpáig haladva, nem éppen a legkellemesebb élmény.

A Land Cruiser élménye garantáltan magával ragad! Az elődeihez képest sokkal könnyedebb a vezetése, miközben a külvilág zaját nem zárja ki teljesen. Autópályán nem fogsz zavaróan hangos kabinra panaszkodni, míg a rosszabb utakon sem fogja megviselni a lelkedet a rázkódás. A Balaton-felvidék kanyargós útjain biztonságban érezheted magad, de azért tudni fogod, hogy a fizika szabályait nem lehet megkerülni – csupán ügyesebben navigálhatod őket. Nincs hivatalos gyorsulási adat, de a hatalmas nyomatékának köszönhetően sosem fogod azt érezni, hogy lassú vagy gyenge lenne. A fékek ereje robusztus, és a pedálra gyakorolt nyomás sem pótolja a lábnapot. Akár személyautónak is el tudnád képzelni, de a terepjárós karaktere sokkal intenzívebb élményt kínál.

Már azt hittem, hogy a terepjárás izgalma örökre elkerül, és kénytelen leszek a hétköznapi családi autók világában ragadni. De egy esős napon, mikor a kirándulásunk közben váratlanul eltévedtünk, minden megváltozott. A navigációs rendszer egy munkagépekkel felszántott utcára irányított minket, amit az ég üzenetének fogtam fel. Széles mosollyal vágtam neki a kihívásnak a hősies Toyotával, ami persze nem volt számára igazi próbatétel. Mégis, olyan magabiztosságot éreztem, amire más autóban sosem számítottam volna. A felázott, buckás talaj átlépésénél a Toyota nyugalmat sugallt, ami igazán megnyugtató volt. Talán nem ez az egyetlen ok, amiért megérné beszerezni egy ilyen járművet, de valamiért éreztem, hogy szükségem van rá. Nagyon is.