Mezey György, a költészet és a művészet világának kiemelkedő alakja, örökre eltávozott közülünk. Művei és gondolatai tovább élnek, emlékét sokan őrzik szívükben.

Életének 85. évében távozott közülünk Mezey György, a magyar labdarúgás egyik legjelentősebb személyisége. Ő volt az utolsó szövetségi kapitány, aki a nemzeti csapatot világbajnokságra vezette. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által életműdíjjal kitüntetett mesteredző 1985-ben nemcsak hazánkban, hanem egész Európában elismerést nyert, hiszen ő kapta az év szövetségi kapitánya címet. Klubszinten végzett munkája is maradandó nyomot hagyott a sportágban, hiszen innovatív megközelítéseivel és eredményeivel sok fiatal játékos pályafutását befolyásolta.

Mezey György 1941. szeptember 7-én született Topolyán, amely a mai Szerbia területén található, de abban az időben Magyarország része volt (1941-1944). Labdarúgói karrierjét 1954-ben Budapesten, a Rákosligeti AC színeiben kezdte. Ezt követően a Testnevelési Főiskola sportklubjában, a TFSE-nél folytatta pályafutását. Később játszott a Keszthelyi Haladás, a Budafoki MTE és az MTK csapataiban is. Végül 1971-ben a Budapest Spartacus színeiben zárta le aktív pályafutását.

A játékoskarrierje során nem tudott kiemelkedő eredményeket felmutatni, de már 1965-ben elkezdte edzői pályafutását, ahol gyorsan kibontakozott a tehetsége. Az edzői fortélyokat nem másoktól, mint Hidegkuti Nándortól és Kovács Ferencztől sajátította el, akik korábban a mentorai voltak.

A Keszthelynél megkezdett pályafutását a Spartacusnál folytatta, majd 1971-től a BVSC utánpótlás csapataival foglalkozott. Itt ismerte meg egyik legkedvesebb felfedezettjét, Törőcsik Andrást, akinek tehetségét hamar észrevette.

Az első élvonalbeli csapata mindössze 36 éves korában az MTK (akkori nevén MTK-VM) volt. Az 1977-1978-as idényben a fiatal tehetségekből álló fővárosi gárda bronzérmet szerzett, ezzel lenyűgözve a közönséget.

1978-ban véget ért Baróti Lajos második időszaka a magyar válogatott élén. A kapitány, aki 117 mérkőzésével és 62 győzelmével rekordernek számított, a tehetséges Kovács Ferenc segítségét élvezte. Őt követően Lakat Károly, aki az olimpiai csapattal két aranyérmet nyert, mindössze hat találkozón irányította a válogatottat. 1980-ban pedig a Mezey mellett nem sokkal fiatalabb Mészöly Kálmánt (1941. július 16. - 2022. november 21.) nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra.

A Szőke Szikla mellett viszont pályaedzőként Mezey is szerepet kapott, ráadásul 1982-ben megkapta az olimpiai gárda irányítását is. Itt a mieink a Szovjetunióhoz hasonlóan három győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel zártak a rivális mögött másodikként, de végső soron teljesen mindegy volt, mert az 1984-es ötkarikás viadalra végül a keleti blokkból a bojkott miatt senki sem utazott el Los Angelesbe.

Abból a szempontból is irrelevánssá vált a helyzet, hogy 1983-ban a leköszönő Mészöly utódjaként a felnőttválogatott szövetségi kapitányának választották. A szakember olyan újszerű taktikát és rendszert alkalmazott a válogatottnál, amellyel meglepte nem csak Európát.

Az 1986-os mexikói világbajnokság selejtezőinek csoportbeosztása során a magyar válogatott a B kalapba került. Az ellenfeleink között az A kalapból Ausztria, a C-ből Hollandia, míg a D kalapból Ciprus csapata szerepelt.

A mérkőzés kezdete fantasztikusan alakult, hiszen 1984. szeptember 26-án, Cipruson az osztrák csapat már a korai szakaszban Walter Schachner góljával vezetést szerzett. Azonban a második félidőre fordulva csapatunk feljavult, és Nagy Antal, Esterházy Márton, valamint Kardos József góljaival megfordítottuk a találkozót, végül 3-1-es eredménnyel zártunk. Ezt követően, október 17-én Hollandiában Wim Kieft korai találata után sem estünk kétségbe, hiszen Détári Lajos és Esterházy gyors válaszának köszönhetően 1-2-re módosítottuk a mérkőzés állását.

A sormintát követve egy hónappal később Cipruson is fordítottak a mieink, Róth Antal a 49. percben egyenlített, Nyilasi Tibor pedig a 86. percben döntött (1-2), áprilisban pedig ugyancsak a második félidő hozta meg az áttörést a csoportutolsó ellen, Nyilasi a 48., Szokolai László pedig a 83. percben volt eredményes (2-0).

Két héttel később a világbajnoki részvétel bebiztosításáért léphettünk pályára Bécsben, és ehhez a sikerhez kétség sem férhetett, Kiprich József bő fél óra alatt duplázott, a szünet után Détári is eredményes volt (0-3),

A zárómeccsen a mieink számára is jutott egy kis ünneplés, hiszen Rob de Wit góljának köszönhetően a holland csapat győzedelmeskedett a Népstadionban (0-1). Ezzel a sikerrel, és a kedvezőbb gólkülönbségükkel megelőzték az osztrákokat, így részt vehettek a pótselejtezőn. Azonban ott a belgák ellen sajnos nem tudtak helytállni, és végül búcsúzniuk kellett.

Mezey, aki 1982-ben szerezte meg a mesteredzői képesítést, a világbajnoki selejtezők után, 1985-ben a magyar sportélet legmagasabb elismerését nyerte el, amikor az év edzőjének választották. Ezen kívül a nemzetközi porondon is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, hiszen elnyerte az év európai szövetségi kapitányának járó kitüntetést is.

Miután a selejtezők során lebilincselő teljesítménnyel sikerült legyőznünk az NSZK-t hazai pályán 1-0 arányban 1984-ben, és a téli felkészülés részeként Spanyolország ellen is 1-0-ra diadalmaskodtunk, 1986 márciusában a Népstadionban egy emlékezetes mérkőzés keretében 3-0-ra megvertük Brazíliát. Ekkor a FIFA-világranglistán is az élen álltunk Mezey irányítása alatt, ami hatalmas izgalommal töltötte el a csapatot és a szurkolókat egyaránt a közelgő világbajnokság előtt.

A magyar válogatott a csoport harmadik helyezettjei között az ötödik pozíciót foglalta el, köszönhetően a gyenge, mínusz hetes gólkülönbségének. Ebből kifolyólag a kétpontos csapatok rangsorában Bulgária és Uruguay is megelőzte őket, így a magyarok lemaradtak a nyolcaddöntőről.

Mezey a mexikói eseményeket követően Kuvaitban folytatta karrierjét, először a válogatott szövetségi kapitányaként, majd az al-Jarmúl csapatának vezetőedzőjeként. 1986 szeptemberében az Ázsiai Játékokon a válogatott remek teljesítménnyel zárta a csoportkört: Banglades (4-0), Nepál (5-0), Japán (2-0) és Irán (1-0) legyőzésével jutottak tovább a kieséses szakaszba. Ott a Kína ellen vívott mérkőzés tizenegyespárbajban dőlt el a kuvaiti csapat javára, ám az elődöntőben a büntetőpárbaj Szaúd-Arábia győzelmét hozta.

A magyar válogatott kispadjára 1988-ban tért vissza, és augusztus 31. és december 11. között öt mérkőzésen veretlen maradt. Azonban a vb-selejtezők során az Észak-Írország ellen hazai pályán elért 1-0-ás győzelem után Máltán csupán 2-2-es döntetlent játszottak a mieink. Ez a találkozó jelentette a végső búcsút a nemzeti csapat irányításától.

Az 1989-1990-es idényben a finn Hangö IK-nál vállalt állást, majd Kaszás Gábor halála után vette át kis időre a Videoton megüresedett kispadját.

1990-ben a Kispest nevezte ki vezetőedzőnek, ahol rögvest bajnok lett, és a Dundalk kiejtése után a BEK utolsó kiírásában (a következő évtől lett Bajnokok Ligája) a csoportkörtől sem volt messze a Honvéd, a Sampdoria nagy erőfeszítések árán 4-3-as összesítéssel búcsúztatta a piros-feketéket. Az olasz gárda erejéről elég annyit mondani, hogy ezt követően döntőbe jutott, ahol a Barcelona Ronald Koeman 112. perces találatával múlta csak felül.

A második idényét bronzérmes helyezéssel zárta, majd ezt követően újra Kuvaitba utazott, ahol az al-Tadhamon vezetőedzőjeként bajnoki címet nyert. Visszatérte után azonban már csak ritkán és rövid időre vállalt edzői feladatokat. Szakosztály-igazgatóként tevékenykedett a BVSC-nél, majd a Vasasnál és az Újpestnél is megfordult a kispadon.

A Videoton 2008-ban sportigazgatói posztra nevezte ki, majd egy év elteltével ismét visszatért a csapat kispadjára. Az első évében az együttes ezüstérmet szerzett, míg a 2010-2011-es szezonban történelmet írtak, hiszen elhódították a klub első bajnoki címét. Szerződése lejártával azonban úgy döntött, hogy befejezi edzői pályafutását.

Fehérvár városában 2011-ben díszpolgári címet adományoztak neki.

Az 1980-as években a nemzetközi szövetség (FIFA) technikai bizottságának oktatói feladatkörét látta el. Korábban már említettük a BVSC-nél betöltött szakosztály-igazgatói szerepét, de érdemes megemlíteni, hogy 1994-ben ő volt az NB I-es liga elnöke, majd az ezt követő két évben az MLSZ szakmai igazgatójaként tevékenykedett.

A hazai edzőképzés kiemelkedő személyisége 1997 óta vezette az Edzőközpontot, ahol új irányelveket dolgozott ki az edzőképzés terén, sikeresen integrálva az UEFA által megfogalmazott elveket a magyar sportgyakorlatba.

1999 és 2006 között az MLSZ elnökségi tagjaként tevékenykedett, ráadásul 1999 és 2000, valamint 2005 és 2006 között az MLSZ alelnöki tisztségét is betöltötte.

A fehérvári sportigazgatói tevékenysége alatt a felcsúti Puskás Akadémia irányítását is ellátta, és mindkét pozícióját 2011-ben adta át. Egy évvel később pedig az edzőképzés éléről is távozott.

Írói pályafutása során két jelentős művet adott ki: 1988-ban megjelent az „Élvonalbeli labdarúgók felkészítése”, majd két évvel később a „Gyöngyvirágtól a lemondásig” című könyve is napvilágot látott. Ezen kívül több mint száz szakmai írása is megjelent, amelyek hozzájárultak a sporttudomány és az edzéselmélet fejlődéséhez.