Miért figyeli tátott szájjal a "külföld" Orbánék "külföldi befolyását"?

Nem sok jel utal arra, hogy bármilyen konkrét nemzetközi válaszlépés születne a magyar kormány "átláthatósági" törvényére. A tétlenségnek több oka is van.

Halász János fideszes képviselő bő egy hete nyújtott be egy olyan törvényjavaslatot, amely az átláthatóságra és a szuverenitásra hivatkozva képes lehet ellehetetleníteni a Magyarországon még létező független sajtót (vagy annak egy részét) és civil szervezeteket. Később 103 további fideszes képviselő csatlakozott az indítványhoz.

A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a Lánczi Tamás által vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatal számára, hogy azonosítsa azokat a civil szervezeteket és médiát, amelyeket veszélyesnek tart a magyar szuverenitás szempontjából. A megnevezett szervezeteket egy kormányrendelet keretein belül fogják nyilvánosságra hozni, és ellenük jogi védelem igénybevételére nem lesz lehetőség. A javasolt szankciók skálája széles, kezdve a külföldi támogatások huszonötszörösének megfelelő bírságtól, a személyi jövedelemadó egy százalékos felajánlásokból való kizáráson át, egészen a működésük betiltásáig terjedhet.

Az átláthatóságról szóló törvénytervezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az uniós joggal és a nemzetközi normákkal. Például a javaslat a külföldi pénzeszközök között az uniós forrásokat is számba veszi, holott az Európai Unióban egy közös piac működik. Sőt, még egy határon túli termék vagy szolgáltatás vásárlása is külföldi támogatásnak minősülhet. A kormány által később közzétett rendeletben szereplő személyek azonnali jogi védelmet kapnának, azonban az érdemi jogorvoslat lehetősége teljesen elérhetetlenné válna a kormány vagy az adóhatóság döntéseivel szemben. Ezen túlmenően, nyílt támadás zajlik a szólásszabadság ellen, ami egyértelműen ellentmond az Európai Unió alapvető értékeinek.

Ami a nemzetközi reakciókat illeti: mégsem történik jóformán semmi.

Az Európai Parlamentben a hetes cikkért felelős raportőr keményen kritizálta a törvényjavaslatot, és különleges tárgyalást is tartottak róla az Európai Parlamentben, de ennek semmilyen konkrét következménye nincs. Az Európa Tanács (amely nem uniós, hanem emberi jogi szerv) parlamentjének monitoring bizottsága pedig a törvénytervezet tárgyalásának felfüggesztésére szólított fel.