Magyarország egy új, jelentős lépésre készül, hiszen Orbán Viktor a nagyhatalmak körében szeretne helyet kapni az asztalnál, ahol a jövő sorsáról döntenek.

Szerbia és Magyarország együttműködése elengedhetetlen a két ország energiabiztonságának megerősítésében – hangsúlyozta először Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is. Bejelentették, hogy egy körülbelül 300 kilométer hosszú olajvezeték építését tervezik a két állam között. Ez az új kőolajvezeték nemcsak a régió energiabiztonságát javítja, hanem Magyarország gazdasági és geopolitikai helyzetét is erősíti. Az elmúlt másfél évtizedben ráadásul Magyarország szerepe a gázpiacon jelentős mértékben felértékelődött.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Dubravka Dedovics szerb energiaügyi miniszterrel folytatott egyeztetését követően múlt héten kijelentette: a két ország közösen belevág egy újabb nagy energiabiztonsági beruházásba, egy új kőolajvezeték építésébe, ami Szerbia és Magyarország ellátásához is hozzá fog járulni. Ennek értelmében Magyarországon mintegy 180, Szerbiában pedig 120 kilométernyi vezetéket kell építeni, melyen keresztül évi ötmillió tonna nyersanyag érkezhet.

Magyarország területén a fejlesztések lényegében a Százhalombatta-Algyő-Röszke vonalon fognak megvalósulni, emellett pedig egy nemzetközi mérőállomás létrehozása is elkerülhetetlen. Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy 2028-ra a két ország közötti villamosenergia-átviteli kapacitást meg kívánják duplázni. "Jelenleg már nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar energiabiztonság Szerbia nélkül elképzelhetetlen, és hasonlóképpen a szerb energiabiztonság is Magyarország nélkül nem állhat fenn."

Ezt követően hétfőn Orbán Viktor Aleksandar Vucsics szerb elnökkel tárgyalt, ahol a magyar kormányfő kísértetiesen hasonlóan fogalmazott: "Nincs magyar energiabiztonság Szerbia nélkül, és nincs szerb energiabiztonság Magyarország nélkül". Később ismételten bejelentette, hogy egy mintegy 300 kilométer hosszúságú olajvezeték építését tervezik a két ország közé, amely Szerbia és Magyarország energiabiztonságát fogja szolgálni. De a két ország közötti villamosenergia volumenének a megduplázását is tervezik.

A külgazdasági és külügyminiszter szavait idézve, Szerbia megbízható tranzitországként van számon tartva, ami nem mondható el minden szomszédjáról. A miniszter nem bocsátkozott részletekbe arról, melyik szomszédos ország okoz számára aggodalmat. Szijjártó Péter korábban már hangsúlyozta Szerbia jelentőségét, különösen a kőolajhálózat szempontjából, kiemelve, hogy az Európai Uniónak elengedhetetlenül szüksége van Szerbiára. Ennek megfelelően gyakran szorgalmazza az ország uniós csatlakozásának felgyorsítását.

Az új kőolajvezeték javítja régiónk energiabiztonságát, valamint erősíti Magyarország gazdasági és geopolitikai pozícióját - értékelte a bejelentést az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője, ezáltal kedvezőnek ítélte a fejleményeket. "Az elmúlt időszak eseményei rámutattak, hogy a koncentrált szénhidrogénbeszerzési-csatornák okozta kockázatokat célszerű diverzifikációval enyhíteni" - mutatott rá.

A szakértő véleménye alapján a geopolitikai és kereskedelmi feszültségek, valamint a szankciók hatására bizonyos szállítási útvonalak megszűntek, míg mások jelentős előnyhöz jutottak az európai energiarendszeren belül. Ez a folyamat összességében a költségek emelkedését és az ellátásbiztonság csökkenését hozta magával. A kedvezőtlen tendenciák ellenére azonban infrastrukturális fejlesztésekkel orvosolható a helyzet.

Az energetikai összeköttetések bővülésével régiónk országai egyre inkább érdekelté válnak a szoros és kiegyensúlyozott együttműködésben. "A magyar-szerb kőolajvezeték ebbe a diverzifikációs törekvésbe illeszkedik, így javítja hazánk ellátásbiztonságát, emellett hozzájárulhat ahhoz is, hogy Magyarország ne csak a gáz-, de az olajpiacon is jelentős tranzitországgá lépjen elő regionális viszonylatban" - összegezte az Indexnek Hortay Olivér.

A megvalósíthatósági tanulmány már a végső simításoknál tart, és a politikai, valamint piaci elkötelezettség is biztosított. Az előkészítési folyamatok aktívan zajlanak, így a vezeték várhatóan három év múlva megkezdheti működését. "Azt, hogy pontosan kik és milyen típusú olajat fognak szállítani az újonnan épülő infrastruktúrával, a későbbiekben megkötésre kerülő szerződések fogják meghatározni" - nyilatkozta egy energetikai szakértő.

Több alkalommal is foglalkoztunk a témával, hogy a Gazprom, az orosz energiaipar meghatározó szereplője, január elsején bejelentette: a műszaki és jogi keretek között megszűnt a lehetőség arra, hogy Ukrajnán át folytassa a földgáz szállítását. Ennek következményeként a Török Áramlat szerepe drámaian megnövekedett. Magyarország számára a Török Áramlat továbbra is biztosítja az orosz gázhoz való hozzáférést. Egy korábbi nemzetközi piaci forrásunk hangsúlyozta, hogy a magyar gázszolgáltató rendszer értéke háromszorosára nőtt az orosz-ukrán tranzit leállásával.

Ráadásul a legfrissebb adatok szerint a Török Áramlat gázvezetéken Európába irányuló orosz gázszállítások már a második egymást követő héten értek el rekordokat. Legalábbis ez derül ki a TASZSZ számításaiból, amelyek a szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatának (ENTSOG) adatain alapulnak. Így február 10. és 16. között a Törökország és Bulgária határán lévő kompresszorállomáson (a Török Áramlat tengeri részének szárazföldi folytatásán) keresztül történő szivattyúzás meghaladta a 396 millió köbmétert.

Ez a szállítási mennyiség történelmi csúcsot jelent a vezeték 2020. januári üzembe helyezése óta. Az előző rekordot egy héttel ezelőtt, 392 millió köbméter körüli értékkel állították fel. Emellett február 10-én, hétfőn új napi szállítási rekord is született, amely elérte a 56,7 millió köbmétert a vezetéken. Ezzel a Török Áramlat európai irányú átlagos forgalma februárban 10%-kal felülmúlta a januári adatokat, és 12%-kal magasabb volt, mint 2024 decemberében.

Hortay Olivér véleménye szerint Magyarország szerepe a gázpiacon az elmúlt másfél évtizedben jelentősen megváltozott: az ország egyoldalú importőrből regionális elosztóközponttá nőtte ki magát. Ehhez a transzformációhoz elengedhetetlen volt a határkeresztező kapacitások fejlesztése, a Török Áramlat megvalósításában való aktív részvétel, az orosz hosszú távú szerződés új, déli irányú útvonalának kialakítása, valamint a különböző beszállítókkal való szoros és kedvező kereskedelmi kapcsolatok kiépítése.

Az MVM külföldi tranzakcióinak sikeressége, mint például a Sah-Deniz-gázmezőben való részesedés megszerzése, jelentősen hozzájárult Magyarország nemzetközi pozíciójának erősödéséhez. A Mol, mint az olajpiac egyik kulcsszereplője, impozáns külföldi portfólióval büszkélkedhet, ugyanakkor a fizikai olajszállítások terén Magyarország tranzitszerepe jelenleg még elmarad a gázpiacon betöltött szerepétől. Az új magyar-szerb olajvezeték és a hasonló jövőbeli projektekkel azonban hazánk lehetőségei bővülhetnek, így az olajszállítások terén is párhuzamosan fejlődhet a gázszállításokkal.

Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője hangsúlyozta, hogy a legnagyobb kihívást a geopolitikai feszültségek és kereskedelmi ellentétek jelentik, amelyek következményeként az európai energiaárak az egekbe szöknek. Az Európai Unió gázpiaca szorosan összefonódik, így ha más országokban szelektív vásárlási stratégiákat alkalmaznak vagy szűkös a kínálat, az hatással van a magyar piacra is. Hortay szavai szerint ez a helyzet komoly aggodalomra ad okot.

Nem meglepő, hogy január végén Orbán Viktor három fő pontban fogalmazta meg követeléseit e témában:

Végül az Európai Bizottság hivatalosan is megfogalmazta elvárásait a harmadik országok, például Ukrajna felé, hangsúlyozva, hogy tiszteletben kell tartaniuk ezeket az irányelveket. Az Európai Unió világossá tette, hogy készen áll különféle intézkedések bevezetésére a kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-vezetékek védelme érdekében, amelyek az EU határain kívülről érkeznek. Ezt a figyelmeztetést Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter emelte ki néhány nappal később. Ennek következtében a magyar kormány végül nem akadályozta meg az újabb szankciók bevezetését.

Hortay Olivér hangsúlyozta, hogy a béketárgyalások előrehaladásának hírére az utóbbi hét folyamán a gáz egységára jelentős csökkenést mutatott, 58 euróról 48 euróra esett vissza az irányadó holland gáztőzsdén. Ez a szint ugyanakkor még mindig rendkívül magasnak számít, hiszen az energiaválság előtt az árak 15 és 20 euró között ingadoztak. A hirtelen árkorrekció azonban arra figyelmeztet, hogy a békekötés és a kereskedelmi feszültségek enyhítése, például az ukrán gáztranzit helyreállítása, jelentős hatással lehet az energiapolitikára és a piaci árakra.

A Századvég energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője rámutatott, hogy az orosz energiahordozók teljes mértékű eltávolítása az Európai Unióból, különösen Közép-Európában, elsősorban politikai célokat szolgál, amelyek mögött nem állnak megalapozott szakmai vagy gazdasági érvek. Ennek a törekvésnek a megvalósíthatósága tehát nagymértékben attól függ, hogy milyen mértékben képes a politikai akarat érvényre jutni, és hogy a közösség milyen költségeket és potenciális károkat hajlandó vállalni ennek érdekében.

Abban egyetértés mutatkozik - ez szakmailag is indokolható - hogy a koncentrált orosz függést csökkenteni érdemes, azonban ennek nem a szelektív vásárlás - azaz a "rossznak" bélyegzett beszállítók kizárása - az észszerű útja, hanem a diverzifikáció. A megfelelő szabályozói ambíció nem az, amelyet a szankciópárti képviselők - például Brüsszel energiaügyi biztosa - képviselnek, hogy mielőbb ki kell söpörni minden orosz energiát az európai piacról. Hanem, hogy minél szélesebb körben lehetővé kell tenni más beszállítók jelenlétet, ezáltal ezzel versenyre késztetni a piaci szereplőket, ami automatikusan az orosz függés csökkenését eredményezi majd.

Hortay Olivér véleménye szerint a kérdések, miszerint megszüntethetők-e teljes mértékben az orosz beszerzések, illetve hogy mely országok vehetik át Oroszország helyét, elterelik a figyelmet a lényegesebb problémákról. Az ideális helyzet az lenne, ha a piaci verseny erősödne, és az orosz beszállítók csökkenő szerepe helyett olyan partnerek lépnének előtérbe, akik a legkedvezőbb áron tudják biztosítani az Európai Unió ellátását.