Orbán áttöri az AfD körül kialakított nemzetközi akadályokat.
Különleges eseményre készül a Karmelita kolostor szerdán, hiszen Orbán Viktor hivatalos látogatást tesz Alice Weidel, az AfD társelnöke és kancellárjelöltje számára. Ez a találkozó különösen figyelemre méltó, hiszen az utóbbi években a két politikai figura tudatosan távol tartotta magát egymástól a hivatalos kapcsolatok terén. Weidel látogatása a német választási kampány utolsó szakaszában zajlik, ami még inkább fokozza az esemény jelentőségét. Érdekesség, hogy a politikai kampány intenzív időszaka ellenére Weidel hajlandó felfüggeszteni kampányolását, hogy részt vehessen ezen a találkozón, ami első alkalommal történik meg, hogy az AfD vezetője hivatalban lévő miniszterelnökkel tárgyal.
Ahhoz, hogy felfogjuk, miért ennyire jelentős ez a szélsőjobboldali párt számára, érdemes a háttérben húzódó politikai elszigeteltség éveire visszatekinteni.
Az AfD-t 2013-ban konzervatív, euroszkeptikus közgazdászok alapították, de a párt nem sokkal ezután elindult a szélsőjobb irányába. A liberális-konzervatív professzorok mellett megjelentek a szélsőséges, sokszor egyenesen neonáci szereplők is, akiket egy idő után már nem lehetett megkerülni a párton belül. A radikálisok legismertebb képviselője a türingiai szervezetet vezető, szélsőjobboldali nézetei miatt titkosszolgálati megfigyelés alatt álló Björn Höcke lett, akit bírósági ítélet alapján lehet fasisztának nevezni.
A 2013-as parlamenti választáson épphogy a bejutási küszöb alatt maradtak, a 2014-es EP-választáson már 7,1 százalékot szereztek. A 2015-ös menekültválság után a népszerűségük tovább nőtt, a 2017-es választáson elért 12,6 százalékukkal már ők voltak a harmadik legerősebb német párt. Bár a 2021-es választáson kicsit meggyengültek, 2024 elején már 24 százalékra mérték őket a közvéleménykutatók.
Ám mivel az ország náci múltja miatt a német társadalom nagyon érzékeny a szélsőjobboldali ideológiákra, ezért a politikai elit az 1970-es évektől mindent megtett, hogy az ilyen nézeteket valló pártokat partvonalon kívül tartsa. Így bár az AfD 12 év alatt stabil középpárttá vált, riválisaik egészen 2025 januárjáig politikai karanténban, úgynevezett tűzfal mögött tartották őket, kizárták a velük való együttműködés minden formáját.
A két hagyományos nagypárt, a konzervatív Kereszténydemokrata Néppárt (CDU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) mindent megtett annak érdekében, hogy elzárja magát a szélsőjobboldali erőktől. Számukra a politikai határok fenntartása kiemelkedően fontos feladat volt; ennek érdekében Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, 2020-ban súlyos következményekkel nézett szembe, amikor a türingiai CDU együttműködött az AfD-vel, és Thomas Kemmerich liberális politikust választotta meg tartományi miniszterelnöknek. A párt vezetése számára ez a lépés megkérdőjelezte a politikai integritásukat és a hagyományos értékeikhez való hűséget.
Az AfD-vel való esetleges együttműködés olyan vörös vonal volt a német politikai elit számára, aminek az átlépésére nem volt mentség. Ezt pedig Németországon kívül is tudta mindenki, a legszélsőségesebb európai pártokat leszámítva mindenki figyelt rá, hogy távolról kerülje az AfD-t.
