Ordas Eszter a lemondásáról így nyilatkozott: "Azért küzdöttem, hogy legalább négy évig folytathassam a munkámat, de elérkezett az idő, amikor meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést."
Mi rejlik a háttérben? Pap Dorci egy neves férfi társaságában bukkant fel a Campus Fesztiválon – a képek mindent elárulnak!
A Blikk beszámolója szerint Ordas Eszter, a Tisza fővárosi frakciójának vezetője, július 15-én bejelentette lemondását, amelyet családi okokkal indokolt. A Tisza elnöksége és budapesti frakciója tiszteletben tartotta a döntését, és köszönetet mondtak az eddigi munkájáért, további szakmai sikereket és jó egészséget kívánva neki. A megüresedett pozíciót Gerzsenyi Gabriella fogja betölteni. Bár Szentkirályi Alexandra az események kapcsán azonnal kritikát fogalmazott meg Magyar Péterrel szemben, a Tisza Párt elnökének viselkedését célozva, Ordas Eszter ezt a feltételezést már akkor elutasította, hangsúlyozva, hogy lemondása után is támogatja a Tisza pártot.
A korábbi képviselő, most egy újabb szerepkörben, hosszú bejegyzésben osztotta meg gondolatait a Facebookon. Szólt arról, hogy a nehezen meghozott döntése mögött fájdalmas érzelmek húzódnak. Kifejezte háláját Magyar Péternek, aki felkérte a feladatra, amire azonnal igent mondott, bár nem sejtette, hogy a kihívásokkal teli úton milyen nehézségek várnak rá.
"Egyik napról a másikra fel kellett nőni a feladatra, hiszen nem kevesebbre vállalkoztam, mint a budapestiek képviseletére, egy új közösség és frakció vezetésére, a változás elérésére és egy emberségesebb politika megteremtésére. Igen, minden nap úgy keltem fel, hogy tudjak tükörbe nézni, és a nap végén ismét emelt fővel tudjam lezárni a tevékeny napot. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy ezt a célomat elértem, egykori "aranyos diákként" (a dunaújvárosi Arany János Általános Iskolába jártam) ma sincs fontosabb számomra, mint Arany János szavait idézve: "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben" - írta a posztjában a volt tiszás politikus.
Ordas azt is hangsúlyozta, amellett, hogy az Alaptörvényben, és a jogszabályokban foglaltaknak eleget szeretett volna tenni, munkája során mindenképp hű akart lenni önmagához, és büszkén képviselni a változást, hogy egy jobb országban élhessen itthon a családjával. Hozzátette azt is, hogy a mai napig büszkén őrzi az esküokmányát.
Az elmúlt egy év, bármennyire is "csupán" egy esztendőnek tűnik, olyan megpróbáltatások sorozatán vezetett keresztül, amelyeket korábban soha nem tapasztaltam meg. Ma, amikor belépek a politikai világ lángoló tüzébe és vállalom a változás iránti elköteleződést, úgy érzem, mintha legalább öt évnyi tapasztalatot gyűjtöttem volna össze a veterán politikusokkal egyenlő mértékben. Rendkívül hálás vagyok a régi barátaimért, akik végig mellettem álltak, és az újonnan megismert támogatóimért is, akik hozzájárultak a munkámhoz. Számomra ez a folyamat nem más, mint egy nemes küldetés és szolgálat. Rengeteget tanultam az életről, magamról, másokról, a közösségi dinamikáról, az érdekérvényesítésről, valamint a politikai taktikák mesterfogásairól. Megértettem a szeretet, a barátság és a küzdeni akarás jelentőségét is. Bár szívből szerettem volna még négy éven át szolgálni a budapestieket, elérkezett az a pillanat, amikor meg kellett állnom és számot kellett vetnem azzal, hogy a képviselet csak akkor lehet hiteles, ha én magam is rendben vagyok. Fontos, hogy a körülöttem lévők, a gyermekeim és a családom is biztonságban érezzék magukat. Bár nem szeretek sorrendet felállítani, hiszen édesanya, feleség, gyermek, nő, jogász (és még fodrász is) vagyok, eljött az idő, hogy súlyozzam a feladataimat és szerepeimet.
Ordas kifejti, hogy most a gyermekei és családja állnak a középpontban, őket képviseli, miközben nem feledkezik meg a saját vágyairól és álmairól. Még ha minden reggel könnyes szemekkel is indul a munkába, immár a képviselői kötelezettségei nélkül, hisz az élet folyamatosan tanít minket. "Az élet nagy mester, és tovább halad, én pedig igyekszem építeni a saját világomat, fejlődni, és feltöltődni. Ez most nem a tétlenség időszaka, hanem a belső rendrakásé. Mivel ahogyan a szolgálatra sem voltam felkészülve, úgy a holnap titkait sem ismerem."
Megjegyezte azt is, hogy mindig nyitottan fogadta a változást akarókat, hitt az együttműködésben, a közös munka sikerében, és abban, hogy egymást erősítve el lehet érni célokat. "Végtelenül elkeserítő és letaglózó volt a közgyűlési munka során megtapasztalni és hallgatni az egymást pocskondiázó, sárba tipró, gyalázó képviselői felszólalásokat. Igyekeztem azokat lehetőségekhez képest ignorálni, kizárni, hisz az hozzá nem tesz a változáshoz és fejlődéshez, kizárólag rombol, míg a vita épít, én pedig építeni mentem" - írta, hozzátéve: "Nem lehet elfogadni és beletörődni, hogy a politika ilyen. Nem! A politika nem szólhat gyűlöletkeltésről és az emberek szétválasztásáról, még akkor sem, ha egyes kérdésekről másképp gondolkozunk, mindenkinek jár a Tisztelet és a Szabadság!"
Bejegyzése végén minden jót kívánt a korábbi képviselőtársainak, hozzátéve: "Péternek erőt kívánok, de hozzá hasonló erős, elszánt és kitartó embert aligha ismerek, Ő biztosan bírni fogja 2026-ig, és azután is!"
