Palkovics László újra színre lépett, és izgalmas előrejelzést tett az Indexnek arról, ki lehet a következő magyar Nobel-díjas.
A mesterséges intelligencia forradalma nemcsak az ajtónkon kopogtat, hanem már be is lépett az életünkbe, és Palkovics László szerint Magyarországnak minden esélye megvan, hogy nyertesként kerüljön ki ebből az átalakulásból. A frissen kinevezett, mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos interjúnkban elárulta, hogyan tervezi idehozni a tech-óriásokat, miként változtathatja meg az AI a munkahelyeinket, és miért tévhit, hogy Magyarország csak "összeszerelő üzem" lenne, miközben valójában "high-tech ország".
Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten bejelentette, hogy Palkovics Lászlót a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztossá nevezte ki. Palkovics, aki korábban a technológiai és innovációs miniszteri posztot is betöltötte, már jól ismeri a digitális világ kihívásait és lehetőségeit. E kinevezés nem csupán egy újabb pozíció létrehozását jelenti, hanem a kormány elkötelezettségét is a gyorsan fejlődő technológiai szektor iránt, amely alapjaiban formálhatja át a gazdasági és társadalmi struktúrákat. Palkovics László interjúnk során számos fontos témát érintett, többek között azt, hogy:
Kormányzati körökben már régóta pletykálták, hogy Palkovics László nem mondott le a politikai színpadról, és hamarosan újra aktív szereplővé válik. Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése most megerősítette ezeket a híreszteléseket: Palkovics László a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosként tér vissza a közszolgálatba. De vajon hogyan is alakult ez a felkérés?
A visszatérésem nem egy hirtelen esemény következménye volt, hanem egy alapos, hosszú távú folyamat előzte meg. Amikor 2022-ben lemondtam a technológiai és ipari miniszteri tisztségről, világossá tettem a miniszterelnök számára, hogy bármikor, ha szakpolitikai területen szükség lenne rám, szívesen állok rendelkezésére. Az egyetlen kérdés csupán az volt, mikor érkezik el az a pillanat, amikor olyan területen tudom kamatoztatni a tudásomat és tapasztalataimat, amely valóban jelentőséggel bír. A mesterséges intelligencia (MI, vagy angolul AI = artificial intelligence) robbanásszerű fejlődése, valamint az általa felvetett kihívások és lehetőségek arra késztették a miniszterelnököt, hogy létrehozzon egy külön kormányzati irányítást e fontos területen.
Nem tekinti hátrányosnak, hogy nem miniszterként számítanak önre?
Ez pusztán technikai kérdés. A miniszterelnök nem szereti ciklus közben átalakítani a kormány szerkezetét, így ha egy feladat hatékonyan elvégezhető kormánybiztosi szinten is, akkor nincs szükség miniszteri pozíció létrehozására. Nem a cím vagy a pozíció fontos, hanem maga a feladat.
A negyedik Orbán-kormány idején, 2018-tól 2022-ig, az innovációs és technológiai miniszteri posztot töltötte be, majd az ötödik kormány alatt technológiai és ipari miniszterré lépett elő. Azonban ezt a pozíciót mindössze fél évig gyakorolta, hiszen 2022 novemberében távozott. Mi lehetett ennek az oka?
A válságok következtében elkerülhetetlenné vált a szerkezeti átalakítás. Az energiaválság nyomán létrejött az önálló Energiaügyi Minisztérium (EM), amely a hatékonyabb energiafelhasználás érdekében jött létre. Ezzel párhuzamosan, az orosz-ukrán konfliktus következményeként a hadiipari fejlesztések prioritást élveznek, így Magyarország is intenzív erőfeszítéseket tett ezen a téren. E fejlesztések a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá kerültek, hogy a védelem és biztonság terén új lehetőségeket teremtsenek.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget irányító miniszter, egykor úgy fogalmazott távozása okáról, hogy tárcáját egységes egészként kezelte. Kiemelte, hogy az önálló Európai Miniszterium megalakulása után már nem kívánja vállalni a vezetését.
Ez csak az egyik része. A Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) megszűnését követően a miniszterelnökkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a hadiipari fejlesztésekre koncentrálom a figyelmem. Az ezt a stratégiát koordináló N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezérigazgatójaként folytattam, amely a miniszteri székből történő távozásommal párhuzamosan került át TIM-től a honvédelmi tárcához. (Tavaly nyáron kormánydöntés értelmében a védelmi iparfejlesztés stratégiai irányítása a HM-től a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került - a szerk.)
Voltak olyan hangok, miszerint távozásában erőteljesen közrejátszott, hogy minisztertársai szemet vetettek olyan területekre, melyeket az ön tárcája vitt.
Nagy megtiszteltetés számomra, ha valóban így történt, mivel ez arra utal, hogy sikerült kiemelkedő területeket képviselnem, és valószínűleg a feladataimat is megfelelően végeztem. Ugyanakkor...
A kormány szerkezetének és hatásköreinek átalakítása nem egyéni ambíciókon múlik. Ha tehát a korábban általam kezelt területeket más miniszterek vitték tovább, az egy természetes kormányzati struktúraváltás része volt, nem pedig hatalmi harc vagy rivalizálás eredménye.
A közvélemény gyakran megosztott abban a tekintetben, hogy a kormányzati vezetők közül kik számítanak igazi politikai szereplőknek, és kiket inkább szakmai háttérrel rendelkező szakértőknek tartanak. Vannak, akik az adott minisztérium élére politikai tapasztalatukkal kerülnek, míg mások szakmai tudásukkal és egy adott területhez való jártasságukkal kerülnek a pozícióba. Palkovics László esetében sokan úgy vélik, hogy inkább a szakmai irányvonalat képviseli, mintsem a klasszikus értelemben vett politikai pályát. Vajon a tudományos és szakmai háttere elegendő ahhoz, hogy a politikai döntéshozatalban is megállja a helyét?
A miniszteri pozíció természeténél fogva politikai szerepkör, még akkor is, ha valaki szakmai háttérrel érkezik a kormányba. 2014-ben az iparból érkeztem a kormányba, amikor Orbán Viktor olyan szakembert keresett, aki érti a felsőoktatást, a tudományt és az ipart. Kezdetben szakpolitikai döntéseket hoztam, különösen a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés területén. Azonban 2018-tól miniszterként már azzal kellett szembesülnöm, hogy a szakmai döntéseknek politikai következményei is vannak. Ilyen volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteinek leválasztása, valamint az egyetemi modellváltás, amelyek szakmai döntések voltak, de politikai vitákhoz és tüntetésekhez vezettek. Döntéseimben mindig szakmai szempontok vezéreltek, és nem politikai megfontolások indukálták azokat, azonban egy miniszter nem tudja elkerülni a politizálást, mivel a kormányzati döntések mindig kihatnak a társadalom egészére.
Szakmai ügyekben öné az utolsó szó? Orbán Viktor elfogadta, amit korábban miniszterként mondott, és most a mesterséges intelligencia területén is az ön meglátásai érvényesülnek?
A miniszterelnök figyelembe veszi minisztereinek és biztosainak véleményét, mivel elkerülhetetlen, hogy minden egyes szakpolitikai részletet alaposan ismerjen. Az iparpolitika, a tudományos ügyek vagy az energetika területén a szakminiszterek felelősek a döntés előkészítéséért, míg a végső döntést mindig a kormány hozza meg.
Az AI területén a magyar kormányzat munkája egy izgalmas úton indult el, amely az innováció és a digitális fejlődés iránti elkötelezettségből fakadt. Kezdetben a hangsúly a technológiai alapok megteremtésére, kutatási és fejlesztési programok elindítására, valamint a szakmai közösség bevonására összpontosított. Az első lépések között szerepeltek a nemzeti AI stratégiák kidolgozása és a nemzetközi együttműködések kialakítása. Ma már a magyar kormányzat jelentős előrelépéseket tett az AI alkalmazásában, különösen a közszolgáltatások digitalizálása és a hatékonyság növelése terén. Számos projekt indult el, amelyek célja a mesterséges intelligencia integrálása a közigazgatásba, például az adatkezelés, az ügyfélkapcsolatok és a döntéstámogatás javítása érdekében. Az AI technológiák fejlődése révén a kormányzat képes jobban reagálni a társadalmi igényekre, elősegítve a fenntartható fejlődést és az innovációt a gazdaság minden szegmensében. A jövőbeni célok között szerepel a mesterséges intelligencia etikus és felelős használatának biztosítása, valamint a digitális készségek fejlesztése a társadalom minden tagja számára, hogy mindenki részesülhessen a technológiai előnyökből.
Az innovációs és technológiai tárca már 2020 óta aktívan foglalkozik a mesterséges intelligenciával. Ekkor készült el Magyarország első mesterséges intelligencia stratégiája, amelyet nem csupán a minisztérium, hanem a Mesterséges Intelligencia Koalíció dolgozott ki, több mint háromszáz résztvevő együttműködésével. A minisztérium szerepe inkább a koordinálásra és a munkafolyamatok segítésére korlátozódott. Mivel a mesterséges intelligencia fejlődése rendkívül gyors ütemben zajlik, a 2020-as állapot mára már szinte őskorinak tűnik. Ennek megfelelően a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly, Nagy Márton irányításával, nekilátott a stratégia átdolgozásának. A kormánybiztosi szerep feladata az lesz, hogy együttműködjön a minisztériumokkal, és közösen újraértelmezzék ezt a stratégiát, megtartva az értékes elemeket, miközben alkalmazkodnak az új kihívásokhoz és lehetőségekhez.
A mesterséges intelligencia (MI) Magyarország számára számos lehetőséget és kihívást jelent. Az MI technológiák alkalmazása elősegítheti a gazdasági növekedést, a munkahelyek átalakulását, valamint a társadalmi szolgáltatások hatékonyságának növelését. Az iparban és a mezőgazdaságban a termelési folyamatok optimalizálásával javítható a versenyképesség, míg az egészségügyben a diagnosztikai és kezelési módszerek fejlesztésével a betegek ellátása válhat precízebbé. Ezen kívül a mesterséges intelligencia hozzájárulhat a kutatás-fejlesztési tevékenységek felgyorsításához, lehetőséget adva arra, hogy Magyarország innovatív megoldásokkal lépjen színre a nemzetközi porondon. Ugyanakkor fontos figyelembe venni az etikai és társadalmi kérdéseket is, hiszen a technológiai fejlődés nemcsak előnyöket, hanem új kihívásokat is hoz magával, mint például az adatvédelem vagy a munkaerőpiac átalakulása. Összességében a mesterséges intelligencia Magyarország számára nem csupán technológiai vívmány, hanem egy stratégiai lehetőség a jövő formálására, amely felelősségteljes alkalmazás esetén számos területen előnyöket hozhat.
Két fontos aspektusra szeretném felhívni a figyelmet: egyrészt a lehetőségekre, másrészt a potenciális veszélyekre. Ha mi, magyar közösségként azt a felfogást fogadjuk el, hogy "kis ország vagyunk, ebben úgysem tudunk semmit tenni", akkor súlyos tévedésben vagyunk, mert ez nem igaz. Bármikor lehetőségünk van részt venni a fejlődésben, és ez nem csupán lehetőség, hanem kötelesség is.
Ha az oktatási szférában nem alkalmazzuk aktívan a mesterséges intelligenciát, vagy ha Magyarországon nem fejlődnek ki olyan rendszerek, amelyek lehetővé teszik a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok (kkv-k) számára, hogy egy neurális hálózaton alapuló megoldást igénybe vegyenek tanácsadóként, akkor senki sem fog demonstrálni emiatt - de ez egy kihasználatlan lehetőség lenne.
Az olyan deepfake-csalások, amelyek arra ösztönöznek, hogy elhagyjuk a gyógyszereinket és helyettük "mindenre is jó" csodaszereket vásároljunk, rendkívül veszélyesek, és akár emberi életeket is veszélyeztethetnek. A kormányoknak több lépést kellene tenniük a védelem érdekében. Először is, fontos lenne a médiatudatosság növelése, amely magában foglalja az emberek tájékoztatását a deepfake technológiáról és a hozzá kapcsolódó kockázatokról. Emellett szigorúbb törvényeket kellene bevezetni a hamis információk terjesztésére vonatkozóan, különösen az egészségügyi témákban. A kormányoknak együtt kellene működniük a technológiai cégekkel is, hogy fejlesszenek ki olyan eszközöket, amelyek képesek azonosítani és jelezni a deepfake tartalmakat. Végül, a közegészségügyi kampányok segítségével ösztönözni kellene az embereket arra, hogy mindig konzultáljanak egészségügyi szakemberekkel, mielőtt bármilyen gyógyszer vagy kiegészítő használatát megkezdenék.
Ez a fenyegetés nem csupán a mesterséges intelligenciával kapcsolatos, hanem a technológiai fejlődés gyors üteme miatt egyre inkább valósággá válik. A jövőben a digitális tartalmak hitelessége és létrehozása sokkal egyszerűbbé és hihetőbbé válik. Ez tipikusan a fogyasztóvédelem területéhez tartozik, ám fontos, hogy a jogalkotóknak és a védelmi mechanizmusoknak fel kell készülniük arra, hogy amikor egy avatár vagy egy deepfake meggyőzően kommunikál valamit, akkor a problémát egészen más perspektívából kell megközelíteniük.
A jogalkotónak kulcsszerepe van ebben a folyamatban. Az EU mesterséges intelligencia törvénye nem véletlenül négy különböző kategóriába sorolja a technológiák veszélyességi szintjeit. Az első kategóriába tartozó, azaz extrém mértékben kockázatos AI alkalmazásokat már be is tiltották. Azonban ez önmagában nem kínál megoldást a felmerülő problémákra, mivel bár a jogi keretek világosan kimondják, hogy tilos megtéveszteni az embereket, ez mégis gyakran előfordul. Fontos, hogy egy olyan technológiai infrastruktúrát alakítsunk ki, amely képes az ilyen eseteket észlelni, és azonnali beavatkozást tesz lehetővé. A jövőben ez nem csupán fogyasztóvédelmi, hanem rendvédelmi szempontból is kiemelt jelentőséggel bír majd.
Egy állam számára nem csupán kötelesség, hanem egyben jól felfogott érdek is, hogy a mesterséges intelligencia területén bevételt és üzleteket generáljon. Magyarország vajon készen áll arra, hogy ezen a téren vonzóbb alternatívává váljon a külföldi közvetlen befektetések (FDI) számára? Lengyelország példáján keresztül, ahol a Google és a Microsoft milliárdos beruházásokkal bővítette jelenlétét, érdemes lenne megvizsgálni, hogy hazánk milyen lépéseket tehetne ennek érdekében.
Teljes mértékben egyetértek. Magyarország egy modern és innovatív ország, amely nyitott a világ felé. Akár tetszik nekünk, akár nem, ez a tény az IMF elemzéseiből is világosan kiderül.
Egy ilyen ország számára alapvető fontosságú, hogy támogassa az innovatív technológiák megjelenését, és olyan környezetet alakítson ki, amely vonzóvá teszi ezeknek a megoldásoknak a Magyarországra való behozatalát. Ennek része egy kedvező jogi háttér biztosítása is – például 2016 óta lehetővé tettük az önvezető autók tesztelését az utakon, amennyiben a tesztelés előzetes bejelentésre kerül.
A munkaerőpiaci környezet jelentősége nem elhanyagolható: elengedhetetlen, hogy rendelkezésünkre álljanak olyan szakemberek, akik kellő szakértelemmel bírnak az új technológiák terén. Ezen a téren szerencsére kedvező helyzetben vagyunk. 2021-ben sikerült meggyőzni a Continentalt arról, hogy Budapestre telepítse AI kutatóközpontját, ahol jelenleg körülbelül 400 fejlesztőmérnök dolgozik az autonóm járművek érzékelésének innovációján. Hasonló sikereket könyvelhetünk el a Bosch és a Knorr-Bremse esetében is. Fontos kiemelni, hogy a technológia alkalmazásának ösztönzőrendszere is kulcsszerepet játszik. Támogatásokra nem csupán azok jogosultak, akik munkahelyeket teremtenek, hanem azok is, akik technológiai fejlesztéseikkel alakítják ki ezt a képességet. A robotizálás is belefér a támogatási keretünkbe, amelyet aktívan működtetünk.
Mennyire indokolt az a vélemény, hogy Magyarország csupán a nyugati cégek összeszerelő üzemeként funkcionál? Gyakran találkozunk azzal a megállapítással, miszerint hazánkban leginkább az alkatrészek összeillesztése zajlik, amely alacsonyabb hozzáadott értéket képvisel.
Ezt főleg az ellenzéki kollégáink szokták mondani, akik egyébként - tegyük hozzá - amikor ők kormányoztak, mindent megtettek azért, hogy pont ilyen vállalatok jöjjenek Magyarországra. A Mercedes például pont nem a mi kormányunk alatt került ide, 2008-ban született meg a döntés. Az akkori kormány emberei most mégis olyan kritikát mondanak, hogy Magyarország csak "összeszerelő üzem".
Nincs igazuk, ugye?
Beszéljünk erről mélyebben. Az összeszerelő üzem lényege, hogy ott találhatók az alkatrészek, amelyeket emberek vagy robotok egyesítenek, hogy végül egy készterméket alkossanak. Azonban, aki már járt hasonló helyszínen - és szívesen megmutatom bárkinek -, az tudja, hogy a folyamat nem itt kezdődik. A történet gyökerei a termék fejlesztésében rejlenek. Mérnökök dolgoznak azon, hogy terveket készítsenek, és elvégezzék a szükséges számításokat – ez a kutatás-fejlesztés (K+F) világa. Ha körülnézünk a régióban – például Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Horvátországban –, és összehasonlítjuk, hogy ezek az országok mennyit költenek kutatás-fejlesztésre a bruttó hazai termékük (GDP) arányában, érdekes képet kapunk. A 2021-es adatok szerint Magyarország GDP-jének 0,21%-át fordítja e célra. Ez a szám magasabb, mint Csehországé, jelentősen több, mint Lengyelországé, és még az osztrákokét is meghaladja, akik egyébként komoly kutatási, fejlesztési és innovációs (KFI) kapacitásokkal rendelkeznek.
Amikor 2014-2015 táján nekiláttunk a zalaegerszegi tesztpálya, más néven ZalaZone koncepciójának kidolgozásához, az országban körülbelül 3-4 ezer mérnök tevékenykedett olyan területeken, amelyek - akár közvetlenül, akár közvetve - egy ilyen érvényesítési környezetet igényeltek. Ma már ez a szám jóval 20 ezer fölött jár. Például a Bosch-nál önállóan ötezer mérnök dolgozik.
Az összeszerelés csak egy eleme ennek a folyamatnak. Előtte meg kell tervezni a gyártástechnológiát, az épületet, ezt működtetni kell, optimalizálni, zöldíteni. Kellenek beszállítók, akik az alapanyagokat, félig késztermékeket legyártják. Fel kell venni az embereket, képezni kell őket. A Knorr-Bremse, ami szintén egy high-tech üzem Kecskeméten, Dosztojevszkij Bűn és Bűnhődés című könyvénél is terjedelmesebb tréningkatalógussal rendelkezik. Komplett, bonyolult rendszerekről van szó. Az autóipar ráadásul stratégiai helyzetbe került: spillover-hatása van, vagyis húzza magával az elektronikai ipart is. Magyarországon nemcsak az autóipar, hanem az elektronikai szektor is kiemelt iparág. Ugyanez igaz a szerszámgépiparra és más területekre is.
Orbán Viktor az évértékelő beszédében jelezte, hogy 2030-ra a technológiai változások új világot hoznak. Úgy fogalmazott, hogy a gyártásban "több lesz a számítógép, mint az agy". Ez mit jelent a munkahelyek szempontjából?
Ez így van, és két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy mennyi tevékenység végezhető gépekkel. Ha ma egy Excel táblázat helyett kockás füzetbe kellene vezetgetnünk a dolgainkat, azt senki nem kívánná. Ugyanez igaz, ha körülményes helyen kell egy csavart becsavarni, amit egy robot meg tud csinálni, és el sem fárad közben. A kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy emberek otthon ülnek és nem csinálnak semmit, vagy pedig új lehetőségek teremtődnek. Célszerű megnézni, milyen új munkakörök jelennek meg, amelyek nem gépesíthetők. A jövőkutatók érdekes, talán ma még nem is érthető szakmákat vízionálnak, mint például "avatar menedzser", testrész tervező, vagy organikus farmer. Inkább az történik, hogy sokkal több hasznos tevékenységre jut időnk, ha azt a feladatot, amellyel egy gép is megbirkózik, nem nekünk kell elvégeznünk. Persze ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, újra kell magunkat pozicionálni a munkaerőpiacon.
Mi a helyzet a 40-50 évesekkel, akiknek a munkaköre megszűnik a technológiai fejlődés miatt? Hogyan képezzék át magukat?
Itt jönnek képbe a mesterséges intelligencia alapú képzések, melyeket megfelelő eszközzel, rövid idő alatt el lehet végezni. Nem véletlen, hogy nemrég megjelentek az úgynevezett mikrokredit-alapú képzések, és sikeresen haladunk vele. Amikor én elvégeztem az egyetemet '89-ben, akkor 4-5 évig a vállalati képzéseket leszámítva nem kellett újat tanulnom. Most ez a változás sokkal gyorsabb, ki kell találni, hogyan tudunk ehhez alkalmazkodni.
A mérnöki tevékenység is átalakul. A ChatGPT-nek elmondom, mit szeretnék, az pedig algoritmusokat, magas szintű kódot ír, és ha kell, hardverközeli kódot is készít. De ez eddig is így volt, a kódgenerálást már régóta nem fejlesztőmérnökök végzik. Ennek ellenére a mérnökökre való igény nem csökkent, hanem nőtt. Átstrukturálódnak a feladatok.
Felhívta a figyelmet arra a félelmetes aspektusra, hogy az AI esetleg "bezárja" az embereket a négy fal közé. Felvetődik a kérdés: miből származhat jövedelmük ebben a helyzetben? Itt kerül előtérbe az univerzális alapjövedelem, amelyről rengeteg eszmecsere zajlik. Vajon reális alternatíva lehet ez a közeljövőben?
A hatékonyság növekedésével a munka és szabadidő aránya változhat. Az osztrákok azt mondják, hogy négy nap alatt elvégzik azt a munkát, amit korábban öt alatt. A négynapos munkahét náluk realitás, nálunk még nem - ehhez még komoly hatékonysági növekedésre van szükség. Hozzá kell tennem, hogy például a munkaerőpiacon az MI alapú képzések kiemelkedően sokat tudnak segíteni ebben, a Gábor Dénes Egyetemen kidolgoztunk egy ilyen rendszert, elképesztő hatása van.
Az alapjövedelem egy egészen más jellegű téma. Nem arról van szó, hogy a munkavégzésünket hatékonyabbá tennénk, hanem inkább arról, hogy anélkül is részesednénk anyagi támogatásban, hogy ténylegesen dolgoznánk. Ezt a megközelítést kontraproduktívnak tartom. Ha viszont a munkahét rövidebb lenne, például négy napra csökkentve az öt helyett, az már egy elfogadható változás lenne számomra. Az alapjövedelem bevezetésével viszont nem tudok egyetérteni.
Melyek most a legfontosabb feladatok az asztalán kormánybiztosként?
Két kulcsfontosságú célkitűzés áll előttünk: egyrészt, hogy Magyarországot méltó helyen képviselhessük az Európai Unióban, Németországban, az Egyesült Államokban és Kínában, és hogy sikerüljön ide vonzani olyan technológiai óriásokat, mint a Google és más innovatív cégek. Másrészt, fontos, hogy belső szinten is megfelelő pozíciót találjunk, különösen azok számára, akik high-tech gyártásra irányuló befektetésekben gondolkodnak. Számukra olyan ösztönző rendszert kell kialakítanunk, amely támogatja az AI alkalmazásokat, legyen szó akár robotokról, akár fejlett irányítási rendszerekről. A leglényegesebb feladatunk azonban az mesterséges intelligencia hazai elhelyezése: el kell oszlatnunk a technológiával kapcsolatos félelmeket, és meg kell mutatnunk az embereknek, hogy ez az eszköz nem csupán egy távoli jövő víziója, hanem egy olyan lehetőség, amit már holnap is bárki kihasználhat a mindennapi életében.
A magyar kormány a közigazgatásban használja már az AI-t?
Az államigazgatásban már zajlanak az alkalmazások. Amit láttunk már jóval korábban a Belügyminisztériumtól, később pedig az informatikáért felelős minisztériumtól, azok mesterséges intelligencia alapú megoldások. Ugyanígy az oktatásban is teljesen triviális a használata. Ma már nagyon gyorsan tudunk olyan tartalmat generálni, ami AI alapú. Fogjuk a meglévő tananyagot, és villámgyorsan át tudjuk alakítani, strukturálni. Prezentációt tudunk készíteni, kérdéseket generálni és ha akarjuk, a saját, teljesen élethű digitális iker, az avatárunk el is mondja, ha kell idegennyelven, tökéletesen kiejtve, tökéletes gesztikulációval.
Van egy projektünk a Semmelweis Egyetemen a neurodivergens gyerekek oktatási rendszerére is. Egy autizmussal élő ember tanításánál nagyon kell figyelni az ő reakcióira. Ha nem figyel vagy nem érti, vissza kell térni a korábbi részekhez és újra, más módon el kell magyarázni. Ilyen tananyagokat automatikusan tudunk generálni a mesterséges intelligenciával.
A vállalati szféra számára az mesterséges intelligencia (AI) számos izgalmas lehetőséget kínál a hatékonyság növelésére és a döntéshozatal javítására. Az AI alkalmazásával a cégek képesek automatizálni a monoton feladatokat, elemezni a nagy mennyiségű adatokat, és személyre szabott megoldásokat kínálni ügyfeleik számára. Például, a gépi tanulás segítségével a vállalatok jobban megérthetik a vásárlói szokásokat, előre jelezhetik a piaci trendeket, és optimalizálhatják a készletezést. Ami a kreditrendszert illeti, mint amit Kínában alkalmaznak, az valóban érdekes kérdés. Egy hasonló rendszer a vállalati szektorban is bevezethető lenne, ahol a cégek teljesítményét és etikusságát egyfajta pontozási rendszer alapján értékelnék. Ez ösztönözhetné a vállalatokat arra, hogy fenntarthatóbb és felelősebb módon működjenek, de ugyanakkor felvethet etikai kérdéseket is, például a magánélet védelmét és az adatkezelést illetően. Az AI tehát nemcsak a működés hatékonyságát növelheti, hanem új kihívásokat is teremthet a vállalatok számára, amikor a társadalmi felelősségvállalásról van szó.
Képzeljünk el egy innovatív kreditalapú rendszert, amely lehetőséget biztosít a cégek számára, hogy támogassák az AI-technológiák alkalmazását. Ez a megoldás különösen hasznos lehet a magyar vállalatok számára, hiszen elősegítheti a versenyképességük növelését és a modernizációt. Az ilyen rendszer nemcsak a fejlődést serkenti, hanem hozzájárulhat a gazdasági dinamizmushoz is.
Egy vállalkozó megosztja a cégére vonatkozó információkat, és a rendszer elemzi azokat, hogy feltérképezze, milyen stratégiák és intézkedések segítették a hasonló vállalkozásokat a sikerhez vezető úton.
Az állam jelentős mennyiségű adatot gyűjt az állampolgárokról, amelyeket különböző mesterséges intelligencia fejlesztések során alkalmazhat. Ezek az adatok segíthetik a közszolgáltatások hatékonyságának növelését, a közlekedési rendszerek optimalizálását vagy akár a bűnmegelőzést is. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire garantálható az állampolgárok magánszférájának védelme ebben a folyamatban. Fontos, hogy az adatkezelés átlátható legyen, és a felhasználás során szigorú etikai normákat kövessenek. Az állampolgároknak joguk van tudni, hogyan használják adataikat, és biztosítani kell, hogy azok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. A technológiai fejlődés mellett tehát elengedhetetlen, hogy a jogi keretek és a biztonsági intézkedések is lépést tartsanak, hogy a magánélet védelme ne csorbuljon a digitális fejlődés árnyékában.
Fontos hangsúlyozni, hogy az adatokat kizárólag anonimizált formában kezeljük, és már most is rendelkezésünkre áll egy működő megoldás erre. Az adatvédelem kiemelkedő jelentőséggel bír számunkra, hiszen nem használunk fel olyan információkat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az állampolgárokhoz vagy azonosításra alkalmasak. Lehet, hogy egyesekben felmerül a félelem, hogy az állam mindent tudni fog róluk, de ez csupán téves elképzelés. Hasonló aggodalmak alakultak ki a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) kapcsán is, ahol azt gondolják, hogy a használat következményeként folyamatosan figyelni fogják őket. Ha az állam valóban követni szeretne valakit, az teljesen más jogi kereteket és eszközöket igényel. A DÁP egyébként egy valós sikertörténet, és azok, akik igénybe veszik, mindezt megerősíthetik.
Kínában van egy szociális kreditrendszer, amely pontszámokkal értékeli az állampolgárokat. Magyarországon elképzelhető hasonló?
Az állampolgárokat nem célszerű osztályozni. Kína egy másfajta politikai berendezkedéssel bír. Minden, ami listázást és osztályozást jelent, az ellen mi tiltakozunk, rosszak az emlékeink ezzel kapcsolatban. Ez talán nem az a terület, amit prioritásként kellene kezelnünk.
Az ön neve szorosan összefonódik az egyetemi modellváltás történetével, amely során az intézmény alapítványi fenntartásba került. Az átalakítás nem maradt kritikák és ellenállás nélkül, sőt, több demonstráció is zajlott a folyamat ellen. Milyen érzésekkel tekint vissza erre az időszakra? Ön szerint helyes döntés volt a modellváltás?
A változásokat ért kritikák politikailag motiváltak voltak, különösen brüsszeli részről. Pedig a magyar kormány transzparens javaslatot tett le az Európai Unió asztalára a kuratóriumi tagok kinevezésének rendezésére, ám azt Brüsszel nem fogadta el. Visszatérve a kérdésre, az egyetemeket fenntartó alapítványok közelebb kerültek az intézményekhez, ami a lehető legjobb dolog, ami történhetett. Az új rendszerben a kuratóriumi tagok és a felügyelőbizottságok kizárólag az adott egyetem ügyeivel foglalkoznak, szemben azzal, amikor korábban a minisztériumban három főosztályvezető próbálta kézben tartani az összes állami egyetem ügyeit. Azért is hatékonyabb a kuratóriumi rendszer, mert nagyobb felelősséget és lehetőségeket biztosít az egyetemek számára. A kuratóriumok nem szólnak, nem szólhatnak bele az egyetemi autonómiát érintő ügyekbe, a feladatuk, hogy az egyetem fenntartható, magas színvonalú működésének a feltételeit biztosítsák, támogassák az egyetemet.
A kritikák sokszínűsége túlnyúlik a politikai dimenziókon. Az egyetemek reformja mellett a magyar tudományos élet és innováció irányítása is jelentős feszültségeket szült a kormány intézkedései következtében, gondoljunk csak az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átalakítására. A tudományos közösség képviselői számos nyilvános állásfoglalást és kiállást fogalmaztak meg, és ez a folyamat a mai napig folytatódik.
Az MTA átalakítása szakmai szempontok mentén zajlott, azonban végül politikai kontextusba is került. A változtatások mögött egyedül az a szándék állt, hogy a magyar kutatási rendszer hatékonyabbá váljon, valamint biztosítsa az intézetek tudományos függetlenségét – még az MTA köztestületével szemben is. Célja az volt, hogy a hazai kutatás hasonló szintre emelkedjen, mint a világ legelismertebb kutatóintézetei, mint például a Max Planck Intézet.
A tudományos közösség sok képviselője úgy véli, hogy a kormány tevékenysége csökkenti az autonómia lehetőségeit, ezzel háttérbe szorítva az önálló kutatást és innovációt.
Miért is sérülne az egyetemi autonómia, ha a kuratóriumok nem avatkoznak bele a kutatás vagy az oktatás részleteibe? A kutatási irányvonalakat nem az állam vagy az alapítványok határozzák meg, hanem maguk az egyetemek és kutatóintézetek, akik eldöntik, mely területeken kívánnak dolgozni. Én is tapasztaltam ezt az egyetemi környezetben, ahol mindig is tiszteletben tartottam a szakmai döntések önállóságát. A kuratóriumok legfeljebb olyan mutatókat állapítanak meg, amelyek az egyetem működésére vonatkoznak - mint például a hallgatói létszám vagy a képzések minősége -, de sosem mondják meg, hogyan kellene tanítani vagy kutatni. Csupán a finanszírozási kereteket biztosítják, és ha van rá forrásuk, pályázatokat írhatnak ki bizonyos témákban, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólnának a szakmai folyamatokba.
Nem aggódik amiatt, hogy a mesterséges intelligencia világában is hasonló politikai és szakmai feszültségek keletkezhetnek?
A korábbi események fényében megállapítható, hogy a lehetőségek adottak, viszont nem várok jelentős nagyobb tiltakozásokra. A mesterséges intelligencia fejlődése és alkalmazása rengeteg új lehetőséget rejt magában, ráadásul politikai dimenzióval is bír. Ezt jól illusztrálja az a nemrégiben történt eset, amikor valaki egy közismert személy fényképét manipulálta, hogy csalásra használja a technológiát. Így politikai feszültség is kialakulhat, ami azt sugallja, hogy a terület nem minden vonatkozásban békés. A mesterséges intelligencia ugyanakkor komoly veszélyeket is hordoz magában. Ha az AI problémákat generál, akkor a kormány egyértelműen felelősségre vonható. Itt jól megfigyelhető a kettősség: ha a lehetőségeket nem használjuk ki jól, az mulasztásnak számít; de ha bármi negatív, közvetlenül az emberek életét befolyásoló esemény következik be, akkor az már a kormány felelőssége.
Szeretjük azt gondolni, hogy a mesterséges intelligencia rejtelmeit már teljesen megértettük, de valójában még csak az út elején járunk. Az egész folyamat annyira friss és dinamikus, hogy bárki bármikor bekapcsolódhat, és hozzájárulhat a fejlődéshez. A jövő még teljesen nyitott előttünk, és a lehetőségek határai alig körvonalazódnak.
Az AI szabályozása globálisan változatos módon valósul meg. Az Európai Unió egy óvatosabb, konzervatív irányvonalat képvisel, amelynek középpontjában a potenciális kockázatok minimalizálása áll. Az EU keretein belül létrejött az AI Act, amely a mesterséges intelligenciát különböző veszélyességi szintek alapján kategorizálja, és már most betiltja a legkritikusabb alkalmazásokat. Ezzel szemben az Egyesült Államok sokkal enyhébb szabályozásokat alkalmaz, prioritásként kezelve az AI fejlődésének akadálytalan előrehaladását. Az amerikai megközelítés hangsúlyozza, hogy először az innovációra kell fókuszálni, és csak később kell foglalkozni a felmerülő kockázatokkal. Kína és más ázsiai országok szintén saját, eltérő stratégiát követnek az AI irányításában.
Magyarország törekvése, hogy dinamizálja az AI fejlesztéseit és vonzó platformot kínáljon a technológiai befektetések, valamint a társadalmi és gazdasági alkalmazások számára. Ennek érdekében a jogi keretrendszert úgy formáljuk, hogy elősegítse a fejlesztések számára ideális feltételek megteremtését.
Tavaly lemondott a győri Széchenyi István Egyetem kuratóriumi elnöki pozíciójáról, és távozott az N7 hadiipari holding éléről is. Milyen okok húzódnak meg ezek a döntések mögött?
Felmerült, hogy a hadiipari fejlesztések nemcsak a magyar hadsereg számára készülnek, hanem szélesebb iparpolitikai jelentőséggel bírnak, ezért érdemes lenne azokat visszahelyezni az ipart felügyelő minisztériumhoz, így került a HM-től az NGM-hez. Ez teljesen rendben van, én is ipari miniszterként kezdtem el a munkát, így szakmai alapon indokoltnak tartottam a tárcák közötti transzfert. Az én szerződésem a HM-mel volt érvényben, ami lejárt. Ennyi a történet, nem kell mást mögé gondolni.
Az egyetemi pozícióval kapcsolatban akkoriban a magyar kormány és az Európai Bizottság között intenzív tárgyalások folytak az alapítványi fenntartású egyetemek kuratóriumi tagságának ügyében. Mint korábbi miniszter, aki magam is részt vettem az egyetemi modellváltás lebonyolításában, úgy éreztem, hogy a kuratóriumi elnöki tisztségemről való lemondásom segíthet a helyzet enyhítésében. Reméltem, hogy ez a lépés pozitívan befolyásolja a Brüsszellel folytatott párbeszédet, ám sajnos a gesztusom nem eredményezett érdemi előrelépést a tárgyalások kimenetelében.
Volt iparminiszterként hogyan látja a gyenge ipari teljesítményt. A magyar ipart a németek gyengélkedése húzza le. Ebből kifolyólag nem kellene diverzifikáltabb iparpolitikát folytatni, hogy ne legyünk ennyire kitettek a külső folyamatoknak?
A járműipar magas aránya a gazdaságban adottság: a rendszerváltás előtt is az volt, és a szocialista ipar képességeire épült rá a jelenlegi high-tech járműipar, aminek természetesen örülünk, de persze az iparpolitika ennél sokrétűbb, el kell olvasni az NGM által kidolgozott, a kormány által elfogadott iparstratégiát. Ahogy említettem, Magyarország nem összeszerelő üzemek hazája, ezért például a mesterséges intelligencia területén várható fejlődések épp ezt a diverzifikációt hivatottak elősegíteni. De mondhatom az akkumulátorgyártást, ahol nemcsak az összeszerelünk, hanem teljes ökoszisztémát működtetünk. Hozzátenném még azt is, hogy akkumulátor, elektromos energia tároló nemcsak az autóba kell és meghatározó technológia, hanem gyakorlatilag mindenhova: a mobiltelefontól elkezdve az elektromos hálózatig az elkövetkező évszázad meghatározó technológiája.
Az akkumulátorgyártás legutóbb drámai, 50%-os visszaesést mutatott a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb statisztikái alapján. Vajon Magyarország rossz döntést hozott ezzel a szektorral kapcsolatban?
Átmeneti visszaesésről, időszakos piaci hullámzásról van szó, ami az elektromos autók iránt mutatott kereslet-csökkenéssel magyarázható.
Az akkumulátorgyártás egy jelentős ökoszisztéma. Nem csupán az autóiparban fontosak, hanem számos más eszközben is megtalálhatók - például pacemakerek, telefonok, fűtési rendszerek. Emellett az iparág számára az új technológiák - például polimer alapú akkumulátorok, szilárdtest akkumulátorok és még egy sor nem ismert megoldás - lehetőséget biztosítanak a fejlődésre.
Ahogy már korábban utaltam rá, Magyarország nem csupán összeszerelő üzemek létrehozására összpontosít, hanem egy komplex akkumulátor-ökoszisztéma kiépítésére törekszik. Ez a rendszer magában foglalja az alapanyagok beszerzését, az újrahasznosítási folyamatokat, valamint a másodnyersanyagok felhasználását is. Ezek az aspektusok kiemelkedően fontosak, hiszen gyakran felmerül a kritika, miszerint Magyarország csupán egy használt akkumulátorokkal megrakott lerakóhely lesz, ahol hegyekben állnak majd az elhasználódott egységek. Ezzel szemben azonban...
A "black mass" nevű anyag, amely az elhasznált akkumulátorok feldolgozása során keletkezik, értékes másodnyersanyagként újra felhasználható.
Sokan aggodalommal figyelik az akkumulátorok környezeti hatásait. A gyártóknak mindenképpen be kell tartaniuk a környezetvédelmi előírásokat, de érdemes hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóság érdekében a gyárakat igyekeznek a felhasználási helyek közelében elhelyezni. Ezzel nemcsak a hosszú szállítási útvonalakat minimalizálják, hanem csökkentik a szállítások megszakadásának kockázatát is, amelyet a Covid idején tapasztalt lezárások miatt az autóipar különösen érezett a félvezetők hiánya miatt.
Ha már az autóipar a téma, érdemes elgondolkodni a jövőbeli irányvonalakon. Tíz év múlva valóban csak elektromos járművek gördülnek majd le a gyártósorokról, mint ahogy az Európai Parlament döntései sugallják? Vagy talán nem olyan egyszerű a helyzet, és a belső égésű motorok nem tűnnek el olyan gyorsan a süllyesztőben? Az iparág átalakulása sok tényezőtől függ, így a technológiai fejlődéstől, a fogyasztói igényektől és a szabályozási környezettől is. Az elektromobilitás térnyerése izgalmas lehetőségeket rejt magában, de a hagyományos hajtásláncok is valószínűleg maradnak egy ideig a palettán.
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a járműgyártás aktuális állásáról, érdemes mélyebben belemerülni az iparágban zajló folyamatokba. Jelenleg a globális járműipar egy jelentős technológiai átalakuláson megy keresztül, amelyet két alapvető tényező irányít: a hajtáslánc fejlődése és az irányítási rendszerek automatizálása. Az elektromos és hibrid járművek térnyerése nem csupán új lehetőségeket teremt, hanem komoly kihívások elé is állítja a gyártókat. Ezen kívül a fogyasztói oldalon is tapasztalható egyfajta bizonytalanság; sok vásárló várakozó álláspontra helyezkedett, kivárva, hogy hogyan alakul az elektromobilitás jövője, és milyen előnyöket kínálnak majd a következő generációs technológiák.
Az autóipar mára az egyik legösszetettebb iparággá vált, amely egyre inkább ökoszisztéma-szemléletben működik. Az új innovációk, például az autonóm vezetési rendszerek és az elektromos hajtásláncok, bár az autóiparban kerültek kifejlesztésre és gyártásra, egyre inkább átkerül a korábban sokkal meghatározóbb ipari területekre, mint például a repülőgépipar vagy a hadiipar. Érdekes, hogy
Az európai autógyártók korábban alábecsülték a versenytársakat, és kiderült, hogy nem az amerikai, hanem a kínai és japán autóipar bizonyult valódi kihívónak. Ezek az országok már 30 éve fejlesztik az elektromos és hibrid hajtásláncokat, így jelentős előnyre tettek szert, miközben Európa csak az utóbbi években kezdett intenzíven foglalkozni az elektromos autózással.
Az autóipari átmenet nem csupán technológiai kihívás, hanem gazdasági szempontból is komoly kérdéseket vet fel. Az iparág szereplőinek jelentős pénzügyi erőforrásokat kell átcsoportosítaniuk a belső égésű motorok fejlesztéséről az elektromos hajtásláncok irányába, miközben a piac még mindig instabil állapotban van. Az autógyártók óriási költségeket vállaltak az átállás érdekében, ám sok esetben túlságosan gyors döntéseket hoztak, amelyek nem mindig bizonyultak fenntarthatónak. Ennek következményeként a jelenlegi piaci visszaesés tapasztalható, de hosszú távon az autóhasználat valószínűleg tovább fog növekedni. A gyártók ezért alkalmazkodni fognak az új kihívásokhoz, és valószínű, hogy a szabályozó Európai Unió is felülvizsgálja álláspontját 2026-ban. Így a belső égésű motor újra kulcsfontosságú technológiává válhat, és ebben a tekintetben Európában élen járunk. Tehát pánikra nincs okunk.
Ha öt év múlva visszatekintünk erre a jelenlegi időszakra, szeretném látni, hogy a mesterséges intelligencia területén valódi áttörések történtek. Olyan fejlesztéseket, amelyek nemcsak technológiai újításokat hoztak, hanem társadalmi hatásokat is generáltak. Fontos lenne, hogy a mesterséges intelligencia képes legyen hatékonyan együttműködni az emberekkel, segítve a mindennapi életünket, a munkafolyamatainkat, és hozzájárulva a fenntartható fejlődéshez. Ezen kívül remélem, hogy a mesterséges intelligencia etikai és jogi keretei már jól kidolgozottak lesznek, biztosítva, hogy a technológia használata átlátható, igazságos és felelősségteljes módon történjen. Az eredmények között szerepelne a mesterséges intelligencia alkalmazása az egészségügyben, ahol a diagnózisok pontosabbá válnak, valamint a környezeti problémák kezelésében, ahol a technológia hozzájárul a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Végül, szeretném látni, hogy a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségek széleskörűen hozzáférhetőek, így a közösségek és az egyének is profitálhatnak belőle, nem csupán a nagyvállalatok. Ez a jövő szimbolizálná az innováció és az emberi értékek összhangját.
Több konkrét eredményt várok. Egyrészt a magyar oktatást ténylegesen át lehet alakítani mesterséges intelligencia alapú eszközökkel. Ez igaz az alapfokú oktatásra, középfokú szakképzésre és a felsőoktatásra is.
Másodszor, a magyar tulajdonú vállalatok fejlesztését illetően is jelentős eredményekre számítok. A nagy nemzetközi cégekkel közvetlenül nem szükséges foglalkoznunk, hiszen ők maguktól is képesek megoldani a kihívásaikat; itt a feladatunk inkább a motiváló környezet megteremtésére összpontosítani. A magyar gazdaságban működő, jelentős számú részben magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások esetében azonban bőven akad tennivalónk. Erre rendelkezésünkre áll egy hatékony eszköz, amelyet következetesebben alkalmazhatunk: ez pedig a Nagy Elek elnök úr által vezetett Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara, amely a tudásalapú kamarát hirdette meg.
Harmadszor, Magyarország kiemelkedő szereplővé vált a mesterséges intelligencia területén. Reményeim szerint elérhetem azt a pillanatot, amikor Elon Muskkal együtt ünnepelhetem egy jelentős amerikai mesterséges intelligencia projekt magyarországi alapkőletételét. Természetesen ez jelenleg csupán egy álmom, és nem áll rendelkezésemre információ konkrét beruházásokról. Ugyanakkor nem felejtem el, hogy korábban már megjósoltam Krausz professzor Nobel-díját is...
Negyedszer is kifejezem reményemet, hogy olyan tudományos áttörés fog megszületni, amely akár egy újabb Nobel-díjhoz is vezethet, és amely szoros kapcsolatban áll a mesterséges intelligencia fejlődésével.
Most arra szeretnénk invitálni, hogy az Index oldalain oszd meg velünk a gondolataidat arról, ki lehet a következő magyar Nobel-díjas.
Három olyan embert támogatott a 2020 környéki innovációpolitika, akiknél valószínűsítettük a Nobel-díj elnyerését. Szerintem
A magyar kormány aktívan támogatta az itt folytatott kutatásokat, amelyek eredményeként megalakult a BrainVision Center. Ez a vállalkozás lenyűgöző innovációkkal foglalkozik. Tavaly Roska Botond elnyerte a Wolf-díjat, amely általában a Nobel-díj előszobájának tekinthető. Hasonló sors várt Krausz Ferencre is - ő is megkapta a Wolf-díjat, majd a következő évben Nobel-díjas lett.
A Nobel-díjra esélyesek között, akik a jövőben akár elismerésben is részesülhetnek, kiemelkedő szereplő Peták István, az Oncompass vezetője. Ő az, aki a génhibák elemzésével igyekszik kideríteni, mely gyógyszerkombinációk nyújthatják a legjobb eredményeket az onkológiai betegségek kezelésében. Peták István már elnyerte az európai digitális innovációs díjat, sőt, ezt a sikert Amerikában is meg tudta ismételni. Jelenleg egy amerikai cég vezetőjeként dolgozik, és a világ egyik legismertebb egészségügyi intézményének, a Mayo Klinikának a tanácsadójaként segíti a tudományos és orvosi fejlődést.
Ami még említésre méltó, az az, hogy mindhárom tudós közös vonása, hogy aktívan alkalmazzák az AI eszközeit a munkájuk során...
