Különleges és szokatlan ragadozó kószál a Kis-Balaton területén.

A Kis-Balaton vadregényes, rejtett világában új remény ébred egy ritka ragadozó számára. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai az MBH Bank támogatásával indították el vadmacska-monitorozó projektjüket, amely a természetvédelem és a tudomány eszközeivel próbál választ találni egy veszélyeztetett faj jövőjét meghatározó kérdésekre. A 40 Celsius-fokos hőség ellenére a bank fenntarthatósági és CSR vezetőjével a fenékpusztai Kis-Balaton Látogatóközpontban, majd a terepen is jártunk, ahol a szakemberek kameracsapdákat cseréltek, élőhelyet vizsgáltak, és arról meséltek, mit tehetünk egy láthatatlanul élő faj megmentéséért.

A perzselő nyári hőség, mint egy vastag takaró, borította be a Kis-Balaton mocsaras, buján zöldellő világát, amikor a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival együtt felfedeztük a vadmacska-védelmi projekt egyik kulcsterületét. A levegő szinte vibrált a forróságtól, de a természet élete nem állt meg: nádirigók csevegtek a sás között, szürke gémek, valamint kis- és nagy kócsagok riadt szárnysuhogással emelkedtek a magasba, míg a víz tükrén récék hagyták maguk után a fodrokat. A látszólag mozdulatlan táj mögött azonban valami különleges zajlott - a ritka és rejtőzködő európai vadmacska védelme, amely minden cselekedetünkre rávilágított.

A nemzeti park igazgatóságának lelkes munkatársai szenvedéllyel és elhivatottsággal kalauzoltak minket ezen a varázslatos vidéken, ahol minden négyzetméternyi élőhely kulcsszerepet játszik. A forróság ellenére vidám mosollyal és szakmai alázattal osztották meg velünk a természet csendes, szinte észrevétlen lakóinak védelmében végzett munkájuk részleteit. Olyan mélyreható magyarázatokkal gazdagították az élményünket, hogy a természet csodái valóban életre keltek előttünk.

A terepbejáráson részt vett Szege György, az MBH Bank fenntarthatósági vezetője és Varga Zsuzsanna, a bank ESG kommunikációs szakértője, CSR vezetője is, akik nemcsak a bank támogatói szerepéről beszéltek, hanem arról is, milyen fontos számukra a hazai természetvédelmi kezdeményezések aktív támogatása. Rajtuk kívül velünk tartott Rozner György, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese, aki a projekt szakmai hátteréről mesélt a terepen, miközben dr. Pósa Patrícia vezetésével együtt cseréltük ki a vadkamerákat az egyik féltve őrzött megfigyelési ponton.

A kameracsapdák nem csupán egyszerű technikai berendezések: ezek a láthatatlan őrök lehetővé teszik, hogy bepillantást nyerjünk egy olyan világba, amelyet az emberi szem ritkán érzékel. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága a Kis-Balaton-Nagyberek tájegységben helyezte el az első kamerákat, amelyek már számos vadmacska nyomait rögzítették. Ezek a felvételek megerősítik, hogy ez a titokzatos és veszélyeztetett ragadozó, amely Európa legeldugottabb sarkain él, még mindig köztünk él, még ha életmódjuk és ritkaságuk miatt alig ismerjük őket.

A projektünk középpontjában az áll, hogy mélyrehatóan feltárjuk és megértsük a vadmacskák életvitelét, mozgási szokásait, valamint azokat a veszélyeztető tényezőket, amelyek hatással vannak rájuk. E célkitűzés mentén konkrét természetvédelmi intézkedéseket kívánunk bevezetni. Az MBH Bank támogatásával a nemzeti park igazgatóság egy átfogó kutatási és védelmi programot indított el, amelynek célja a faj hosszú távú megőrzése. A jövőben telemetriás nyakörvek alkalmazásával szeretnénk még részletesebb adatokat gyűjteni a vadmacskák viselkedéséről és területhasználatáról. Terveink között szerepel a "zöldfolyosók" kialakítása is, amelyek lehetővé teszik a vadmacskák szabad mozgását és biztonságos közlekedését a természetben.

Ez a projekt így nemcsak a vadmacskáról szól, hanem arról is, hogyan tudunk harmóniában élni a természettel - hogy ne csak a szemünk előtt élő világot védjük, hanem azt is, amit alig látunk. "Az MBH Bank számára kiemelten fontos, hogy olyan kezdeményezések mellé álljon, amelyek hosszú távon segítik a hazai biológiai sokféleség fennmaradását" - fogalmazott Szege György a bejárás közben.

A nemzeti parkban eltöltött idő után nem titok, hogy cipőink porosak lettek, a ruháink pedig csurom vizesek, de az élmény, amit magunkkal viszünk, örök emlékként él majd bennünk. Testközelből megismerni a természet vadságát és törékenységét mindig emlékeztet arra, mennyire fontos a csendes, de eltökélt munka, amit a park munkatársai végeznek nap mint nap. Az ilyen típusú együttműködések – a szakértelem, támogatás és elhivatottság szövevénye – lehetnek a hazai természetvédelem fényes jövőjének kulcsai.

A vadmacska egykor szinte észrevétlenül létezett a magyar természetvédelem színpadán, ám mára a figyelem középpontjába került. Rozner György megjegyzi, hogy hosszú időn át egy elhanyagolt és kevésbé ismert fajként élt, amelynek fennmaradását az élőhelyek csökkenése és a házimacskával való kereszteződés komoly veszélyeztette. Az utóbbi évek technológiai fejlődése, a faj rejtett életmódja iránti fokozódó tudományos érdeklődés, valamint a vadmacskák egyre nagyobb láthatósága együtt hozta el azt a mérföldkövet, amely lehetővé tette, hogy ma már valódi természetvédelmi program keretében foglalkozhassanak védelmükkel.

"Egy kicsit azt is mondhatjuk, hogy sláger lett a vadmacskát kutatni" - fogalmazott kissé ironikusan, de hozzátette: ez nem pusztán divat, hanem szükségszerű válasz egy komoly ökológiai problémára. "Nagyon keveset tudtunk róla. Most a kameracsapdák segítségével már látjuk, hogy van vadmacskánk - és nem is kevés."

A Kis-Balaton és a Nagyberek lenyűgöző vizes élőhelyei különleges kihívások elé állítják a kutatókat. A kameracsapdás felmérések során már sikerült nyomozni az állatok mozgását, de a következő lépés egy még alaposabb megértés felé vezet: a csapdázással befogott egyedekre jeladókat szerelnek, lehetővé téve ezzel mozgásterületük, vadászati szokásaik és az adott ökoszisztémára jellemző viselkedésformák nyomon követését. Ahogy a szakember megjegyzi, a dombvidéki erdőkben élő vadmacskák életmódja jelentősen eltér attól, ahogyan itt, a szigetekkel, töltésekkel és nádasokkal tagolt területen boldogulnak.

"A program, amit elindítottunk, egy nemzeti park szempontjából furcsa, főleg a nagyságrend miatt. Ez pont az a nagyságrend, amit a nemzeti parkok nehezen tudnak finanszírozni, mert ennél kisebb összegeket még saját költségvetésből elő tudnak teremteni, nagyobbakat pedig nagy pályázatokból tudunk biztosítani. Az MBH Bank támogatásának köszönhetően ki tudtunk helyezni kameracsapdákat".

Felmérjük, hogy az érintett két területen hol találkozhatunk vadmacskákkal, hogy pontosan azokra a körzetekre tudjunk fókuszálni, ahol a legnagyobb szükség van a beavatkozásra. Ezt követően csapdázásos módszerrel próbáljuk meg befogni ezeket a macskákat. A befogott példányokra jeladót szerelünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nyomon követhessük mozgásukat, feltérképezhessük vadászterületük kiterjedését, és jobban megérthessük viselkedésüket.

- emelte ki Rozner György, hangsúlyozva ezzel a téma fontosságát.

A terepi munka megvalósítása nélkülözhetetlen korszerű eszközök használatát teszi szükségessé. "Valóban, az ember gyakran csak véletlenül találkozik vadmacskákkal a természetben. A kamerák viszont kiválóan rögzítik, hogy hol és mennyi állat él, és bátran állíthatom, hogy már több vadmacskánk is van" – mondja a kutató. A kutatás technológiai háttere mára olyan fejlettségi szintre jutott, hogy értékes és értelmezhető adatokat tudunk gyűjteni. Nem csupán a kamerák váltak megbízhatóbbá, hanem a jeladók is, amelyek mostantól hosszabb távon és nagyobb pontossággal követik az állatok mozgását.

Mennyire elegendő az emberi kapacitás mindehhez? Aligha mondhatjuk, hogy elég. A nemzeti parkokban dolgozó szakemberek erőforrása mindig is korlátozott volt. Ezt legfeljebb a kollégák elkötelezettsége tudja ellensúlyozni. "Mondjuk úgy, hogy a szenvedélyük határtalan. Jó esetben az, aki a nemzeti parkhoz kerül, nem éppen a megszokott normák szerint gondolkodik - és ez jó értelemben van így." A mosollyal fűszerezett megjegyzés mögött azonban egy zord valóság rejlik: az itt dolgozók gyakran a határaikat átlépve küzdenek egy-egy ügyért.

A vadmacskák életmódjáról folyamatosan új ismereteket gyűjtenek a kutatók. A faj képviselői jellemzően éjszaka aktívak, de Roznerék megfigyelései alapján a fiatalabb egyedek bátran merészkednek elő nappal is. Ezt a megfigyelést a tapasztalatok is alátámasztják: „Manapság már azt mondhatjuk, hogy időnként nappali találkozásokra is sor kerülhet. Lehetséges, hogy a populáció növekedése, vagy a vadmacskák fokozatos szelídülése áll a háttérben.”

A házimacskák és a vadmacskák közötti kereszteződés komoly kockázatokat rejt magában. "Nem arról van szó, hogy a házimacskák kandúrok folyamatosan felfedezik a világot, de ha csak egy alkalommal sikerül elhagyniuk a biztonságos otthont, máris megkezdődik a folyamat. A született kölykök pedig már csak félig vadon élő macskák lesznek." A genetikai keveredés következményei véglegesen befolyásolhatják a fajták tisztaságát; egyetlen hibrid egyed képes lehet generációkon át hatni az állományra.

A helyzet megoldása nem egyszerű, és jelenleg nincs egyetemes, nemzetközileg elismert protokoll a kérdés kezelésére. Az egyik lehetséges irány a távoli, védett élőhelyek megerősítése, ahol a tiszta vérvonalú egyedek természetes környezetben élhetnek. Hosszú távon pedig felmerülhetnek zárt tenyésztési programok is. Elképzelhető, hogy elérkezünk arra a pontra, amikor az állatkertekben kell majd szaporítani a tiszta vérű vadmacskákat, hogy később visszatelepíthessük őket a természetbe, akárcsak más, kihalás szélén álló fajokat.

A genetikai minták vizsgálatára egyre szélesebb körű nemzetközi lehetőségek nyílnak meg: egy brit egyetem például azzal a javaslattal kereste meg őket, hogy ingyenesen elvégzik a tesztelést, amennyiben mintát kapnak. "Az eredményt mindössze 48 órán belül visszaküldik. Itthon is elérhetők hasonló szolgáltatások, de azok időigénye sokkal hosszabb."

Arra a kérdésre, hogy mit tegyenek azokkal az egyedekkel, amelyek genetikai állománya már jelentősen hígult, őszintén így felelt:

A házimacskák megfelelő tartása sajnos még mindig nem megoldott, így amíg a jelenlegi körülmények között neveljük őket, addig a helyzetünk mindig is nehézkes marad. A kutatók akár évekig is vitatkozhatnak, és bizottsági üléseken elemezhetik a helyzetet, de a lényeg az, hogy cselekednünk kell, és a helyszínen kell megoldásokat keresnünk. Persze, van egy kis ellentmondás ebben, de ezek a programok segítenek abban, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a vadmacskákkal, és értékes információkat nyerjünk róluk. Például emlékszem a mocsári teknősök tojásainak védelmét célzó projektünkre: az első próbálkozásunk egy teljes kudarc volt, míg a második próbálkozásunk ugyan sikerült, de technikailag nem volt megfelelő. Ez az egész időigényes, és az, hogy éveken át csak diskuráljunk róla, nem vezet sehová. Szükség van ezekre a programokra, mert rengeteget segíthetnek abban, hogy az elképzeléseinket valósággá tudjuk alakítani.

Rozner György összegzésében kiemelte a munkájuk során felmerülő kihívások sokféleségét.

A vadmacskák nem csupán izgalmas ragadozók a természet sokszínű palettáján, hanem egyben komplex természetvédelmi kihívást is jelentenek. Ez egy olyan ügy, ahol a tudomány, a gyakorlati tapasztalat, a szakmai elhivatottság és az elköteleződés egyesül – miközben a nádasok labirintusában, töltések mentén követjük e titokzatos lények nyomait.

Szege György, az MBH Bank Fenntarthatósági vezetője hangsúlyozza, hogy a bank zöldítése nem csupán a gyakran hangsúlyozott karbonlábnyom csökkentéséről szól, hanem egyfajta felelősségvállalás is a természeti értékek megóvása iránt. Ebből a meggyőződésből fakadóan döntöttek úgy, hogy támogatják a vadmacska-védelmi programot, amely egy jelentős biodiverzitási kezdeményezés, és szorosan kapcsolódik az ESG-stratégiájukhoz.

2022-ben hivatalosan is bevezettük ESG stratégiánkat, és gyorsan ráébredtünk, hogy a biodiverzitás nem csupán egy kiegészítő téma, hanem egyre sürgetőbb kihívás. Ennek szellemében 2023-ban útjára indítottuk a Fenntartható Jövő Bankja programot, amelynek középpontjában a természet sokféleségének védelme áll.

„Tedd egyedivé a mondandódat!” – javasolta Szege György.

A bank szándékosan elkerülte, hogy "felülről irányítsa" a döntéseket, amikor a támogatandó projektekről volt szó. Inkább az Agrárminisztérium és a nemzeti parkok szakértőihez fordultak, akik a legjobban ismerik az ökoszisztéma igényeit. "Nem akartuk előírni, hogy mi számít fontosnak, hanem azt üzentük a nemzeti parkoknak: ti tudjátok legjobban, hol van szükség valódi támogatásra." 2024 a Vadmacska éve lett, és mi ezt a lehetőséget nem akartuk elszalasztani.

A biodiverzitás program célkitűzése az volt, hogy olyan kezdeményezéseket támogassanak, amelyek a fajvédelem területén tevékenykednek. Legyen szó akár a madarak védelméről, más állatfajok megóvásáról, az erdők fenntartásáról vagy a vizek védelméről, a középpontban a természet megóvása állt. A program képviselője hangsúlyozta, hogy a támogatásoknak valóban értéket kell képviselniük a természet számára. Emellett megjegyezte, hogy bár a nagyvállalatok gyakran keresik a lehetőségeket különböző közösségi programok, például kerítésfestés vagy padfelújítás keretében, ők inkább olyan projekteket szeretnének támogatni, amelyek révén felelős vállalatként valódi és tartós hatást gyakorolhatnak a környezet védelmére.

A bank ezért nemcsak elindítja ezeket a programokat, hanem nyomon is követi őket. A nemzeti parkoktól bekért adatok bekerülnek a fenntarthatósági jelentésekbe, de Szege szerint a visszamérés még így is sokszor korlátos. Egy vadmacska nyomkövetése például nem ugyanaz, mint a vízhasználat csökkentését dokumentálni. "Nem lehet mindent precízen mérni. Attól még, hogy nem lesz holnap kétszer annyi vadmacska, ezek a programok fontosak. És erről számot is adunk, amennyire lehet" - fogalmazott.

Varga Zsuzsanna, az MBH Bank CSR-vezetője hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság sikeressége nagymértékben függ az emberek tudatosságától és elkötelezettségétől. "A nemzeti parkok már tisztában vannak azzal, hogy ha támogatást kérnek, akkor olyan projekteket kell bemutatniuk, amelyek eredményei mérhetőek. Én például évente köteles vagyok beszámolni arról, hány emberhez jutottunk el és milyen hatásokat értünk el. Éppen ezért olyan partnerekkel működünk együtt, akik már elkötelezettek ezen a téren."

A bank kiemelt figyelmet fordít a belső edukációra is, hiszen ez elengedhetetlen a munkatársak fejlődéséhez. Szemléletformáló programjaik során a kollégák nem csupán fákat ültetnek, hanem mélyebb megértést nyernek az adott élőhely ökológiai folyamatairól is. „Előfordul, hogy elvisznek minket egy tanösvényre, ahol szakértők osztják meg tudásukat a fenntartható erdőgazdálkodásról vagy a vízmegőrzés fontosságáról. Közben a kollégák felfedezik, hogy mennyi csodálatos dolog vesz körül minket, és hogy mennyire lényeges vigyázni rá” – fogalmazott Varga. „Ez nem csupán információ, hanem egy emberi történet is. HR szempontból pedig ez egy kiváló lehetőség a csapatépítésre, az elköteleződés fokozására és a vállalati kultúra formálására.”

Varga Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy nem véletlen az asztaloknál való helyfoglalásuk, hiszen a vállalat célja, hogy a Fenntartható Jövő Bankja program keretében minél több olyan projektet támogassanak, amely szorosan összefonódik az ökoszisztémák védelmével. Ahogy ő fogalmazott: "Nem csupán egy-egy kiemelt ügyet helyezünk előtérbe, hanem a természet ökoszisztémájának mindenféle kezdeményezését támogatjuk - az erdőültetéstől kezdve egy emlősállat védelméig, egészen a tanösvények újjáépítéséig vagy tisztításáig."

Hangsúlyozta, hogy a támogatott projektek között találhatók olyanok, amelyek a bank számára kiemelten fontos mezőgazdasági területekhez kapcsolódnak. Példaként megemlítette...

Szerinte ez a projekt különösen aktuális, mivel "a vízhiány napjaink egyik legnagyobb kihívása, és ennek súlyos következményei vannak az ökoszisztémára, ami szorosan összefonódik a mezőgazdasággal."

Kiemelte, hogy a külső támogatások mellett a belső oktatási célok is fontos szerepet kapnak. Kifejtette, hogy minden projektet részletesen bemutatnak a vállalaton belül, és törekednek arra, hogy minél több munkatársat közvetlenül bevonjanak a szemléletformáló programokba. Elmondása szerint: "a szerencsésebbek lehetőséget kapnak arra, hogy részt vegyenek velünk, negyedévente körülbelül 70-100 főt tudunk elvinni egy-egy ilyen programra. Ez azt jelenti, hogy a 9000 fős munkavállalói közösségből legalább 500 fő biztosan közvetlenül részt tud venni ezeken az eseményeken."

Hangsúlyozta, hogy a szemléletformálás nemcsak testi jelenlétet, hanem elköteleződést is jelent. Előfordul, hogy valaki nem a természetjárásban vesz részt, hanem inkább abban, hogy "száz fát kell kell elültetni - tehát fizikailag oda kell tennie magát". Hozzátette: "mindig akad rá önkéntes, a természetvédők is nagyon szívesen állnak rendelkezésünkre, jó előadásokat tartanak számunkra, és 100 százalékos az elégedettségi visszajelzésünk. Nagyon szeretik ezeket a programokat."

Szege György kiemelte, hogy ezek a tapasztalatok számos új munkatársat inspirálnak, hogy csatlakozzanak a bankhoz.

A HR-től folyamatosan érkeznek visszajelzések arról, hogy egyre több fiatal figyelemmel kíséri a fenntarthatóság terén végzett tevékenységeinket. Olykor még egy cégbemutató során megjelenő ESG-diák is inspirálják őket, hogy részt vegyenek önkéntes programjainkon. Ez nem csupán egy átmeneti kampány, hanem már a vállalati kultúránk szerves része.

- kiemelte, majd hozzáfűzte: "Míg a faültetési projektek látványosak és könnyen nyomon követhetők, a vadmacska-mentés sokkal inkább a háttérben zajló, rejtett folyamat. Ez rendkívül kihívást jelent, hiszen egy fát könnyedén elültethetünk, megfoghatunk és megmutathatunk, de egy vadmacskát, amelyet valaki egyszer csak egy kamerával rögzít? Ez nem mindenkihez jut el. Ezért szükség van mindkét típusú kezdeményezésre: a figyelemfelkeltő és a csendes, ám annál fontosabb tevékenységekre is."

A fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletváltás vajon az ügyfelek körében is észlelhető? Varga Zsuzsanna tapasztalatai szerint a válasz egyelőre nem igazán. Mint mondta, korábban egy hosszabb távú kutatást végeztek, amelyből kiderült, hogy az ügyfelek csupán körülbelül húsz százaléka van tisztában azzal, hogy a bankok kínálatában léteznek zöld termékek, vagy hogy egyáltalán foglalkoznak a fenntarthatóság kérdéseivel. Emellett megemlítette:

Ez a jelenség még korántsem elterjedt Magyarországon, így az ügyfelek nem is számítanak rá, és nem látják összefüggésben a fenntarthatóságot a banki szolgáltatásaikkal.

Szerinte ezért is fontos az új ESG-szabályozás, amely bevonja a bankokat ebbe a munkába, és lényegében kötelezi őket arra, hogy ezt a szemléletet ne csak magukra, hanem az ügyfeleikre is kiterjesszék. Azt is hangsúlyozta, hogy ennek az eredménye nem egyik napról a másikra jön meg - ez egy hosszabb távon megtérülő, építkező folyamat.

Szege György felfedte, hogy az ügyfelek aktív bevonására új lehetőségeket kutatnak, például az MBH Bank Zöld Díjat, amelyet nemrég indítottak el vállalati ügyfeleik számára. Kifejtette, hogy ennek keretében arra bátorítják a cégeket, hogy mutassák be fenntarthatósággal kapcsolatos kezdeményezéseiket, legyen szó megújuló energiaforrások alkalmazásáról, digitalizációról vagy belső programok szemléletformáló jellegéről. Szavai szerint: "Ez nem csupán egy díj, hanem egy figyelemfelhívó kezdeményezés is. Szeretnénk jelezni, hogy számunkra ez kiemelten fontos, és ösztönözni szeretnénk ügyfeleinket, hogy csatlakozzanak hozzánk e törekvésben."

Ugyanakkor hangsúlyozta: a lakosság teljes körét nem lehet egyszerre elérni, és nem is az a cél, hogy mindenkit egyszerre "megvilágosítsanak". Ehelyett azt próbálják tudatosítani, hogy egy jól szigetelt otthon például nemcsak környezetbarátabb, hanem gazdaságilag is előnyösebb, hiszen "ha már eljut odáig az ügyfél, hogy leszigeteli a házát, akkor kevesebb lesz a rezsije, értékesebb lesz az ingatlanja, és még a környezetre is kisebb lesz a terhelés. Ez mindenkinek jó."

A beszélgetés során az is szóba került, hogy vajon mindez hogyan jelenik meg a piaci versenyben. Szege szerint ez kétféleképpen értelmezhető: egyrészt nyilván üzleti érdek is húzódik a háttérben, másrészt azonban hosszú távú kockázatkezelés is.

Egy bank számára fontos szempont, hogy olyan ügyfeleknek nyújtson hitelt, akik felelősségteljesen gazdálkodnak pénzükkel, például az otthonuk energetikai korszerűsítésére fordítva azt. Az ilyen ingatlanok a jövőben valószínűleg értékállóbbak lesznek, így jobb biztosítékot nyújtanak a bank számára.

Egyúttal hangsúlyozta, hogy nem célszerű egységes szabályokat bevezetni minden piaci területen. Például Budapest szívében, ahol számos lakás már eleve kedvezőtlen energetikai besorolással rendelkezik, nem reális elvárni, hogy kizárólag magas energetikai osztályú ingatlanokat támogassanak finanszírozással. Ugyanakkor hosszú távon a banki döntéshozatal során egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság szempontja.

A mezőgazdasági példák kapcsán külön is kiemelte, hogy az agrárfinanszírozásban ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni az éghajlati kockázatokat. Szege szerint egy banknak igenis mérlegelnie kell, hogy megéri-e hosszú távon például kukoricát finanszírozni olyan területen, ahol évről évre visszatérő aszályok jelentkeznek:

Ha az ügyfél a következő két-három év során többször is aszályos időszakokkal találkozik, elképzelhető, hogy súlyos anyagi nehézségekkel küzd majd, és hiába rendelkezem biztosítékkal, az már nem biztos, hogy annyira értékes lesz a piacon.

Ezért elengedhetetlen, hogy a bankok saját adatbázisokat és klímaszcenáriókat építsenek ki. Ráadásul, ahogy említette, az ügyfelek tájékoztatása is kulcsfontosságú feladat: amikor egy tanácsadó például azt ajánlja, hogy "a búza talán még megéri, de a kukorica már nem a legjobb választás", ezzel segíti az ügyfelet a tudatos döntéshozatalban.

A túránk végén Szege György egy rendkívüli zárszóval zárta le a beszélgetést, amelyben a fenntarthatóság mélyebb értelmét is kiemelte. "Sokan tévesen úgy vélik, hogy a fenntarthatóság csupán a költségeket növeli, pedig valójában ez egy virágzó iparág, amely gazdasági növekedést generál, és hosszú távon a saját jövőnket védi. Ez nem csupán egy nemes cél, hanem egy jövedelmező üzletág is; ha ügyesen csinálod, a kettő egyidejűleg is megvalósítható."

Egy dolog biztos: a nemzeti park vadmacskái és a bank fenntarthatósági kezdeményezései még sok ember figyelmét felkeltik a jövőben. Sőt, a szerencsésebbek akár mindkettővel is szembesülhetnek a közeljövőben.