Súlyos tragédia rázta meg a színművészet világát: egy gyönyörű magyar színésznő, mindössze 52 évesen, váratlanul távozott az élők sorából. A szívfacsaró hír különösen megdöbbentő, mivel csupán férje volt az, aki tudott a súlyos betegségéről.

Ismered a mandarinos trükköt? És az érméset? Így marad mindig friss illata a cipőnek, vége a kellemetlen szagoknak

Tavaly augusztusban emlékeztünk arra, hogy húsz éve távozott közülünk Szerencsi Éva, akinek lenyűgöző tekintete és elbűvölő mosolya örökre belevésődött az Abigél című klasszikus emlékeibe. Különleges, bársonyos hangját pedig a Dallas sorozat szinkronjában hallhattuk, ahol életre keltette a karaktereket. A közönség szívében mindig is különleges helyet foglalt el, ám a szakmai világ nem mindig ismerte fel igazi tehetségét – sőt, sok esetben inkább háttérbe szorította őt.

A színésznő főiskolás éveiben Várkonyi Zoltán rendező egy "szerencsétlen alkatként" jellemezte őt. Eleinte Éva nem tudta felfogni, miért mondott ilyet, hiszen fiatal, elbűvölő és tele volt ambícióval. Mindenki azt suttogta, hogy fényes jövő vár rá. Az idő múlásával azonban világossá vált számára, hogy édes, babaarcú külseje éppen hogy megnehezítette a dolgát. Míg fiatalon a kedves és naiv szerepekben tündökölt, felnőttként már nem tudta magát beleilleszteni a szakma által megálmodott keretekbe.

Gyermekként, a pesti Királyfürdő közelségében, a grundon játszadozva merült el a nagyvilág iránti vágyakozásában. Balett-táncosi álmokat dédelgetett, de egy szakértő véleménye - miszerint izmai túlságosan merevek - gyorsan szétzúzta ezeket a vágyakat. Az úszás lett a mozgásforma, amivel próbálta pótolni az elmaradt balettórákat, bár kezdetben nem volt a szívéhez közel. Mégis, az idő múlásával, a budai hegyek között eltöltött gyermekkora egy varázslatos emlékké vált, amit nosztalgiával idézett fel.

A színészet iránti vonzalma már a gimnáziumi évek alatt kezdett körvonalazódni, és végül felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol tehetsége gyorsan felkeltette a figyelmet. Tanulmányai alatt számos szerep várta, de az igazi áttörést a „Abigél” című tévéfilm hozta el számára. Vitay Georgina karakterének megformálásával országos hírnevet és elismerést szerzett, mintha Szabó Magda maga írta volna a szerepet neki. A közönség azonnal beleszeretett, a divatmagazinok interjúkkal keresték, míg az olvasók tőle kértek tippeket az öltözködéshez és a diétához.

Abigél óriási népszerűsége ellenére Szerencsi Éva pályafutása tele volt kihívásokkal. A József Attila Színházban fokozatosan belefáradt abba, hogy kizárólag a kedves kislány szerepeivel bízzák meg. A szakmai irigység és a rendezők sablonos megközelítése miatt úgy érezte, hogy nem tudja igazán megmutatni tehetségét. Miskolcon végre lehetőséget kapott arra, hogy sokszínűbb karaktereket alakítson, ám a fővárosi elismerés továbbra is elérhetetlen álom maradt számára.

Közben a magánéletében is komoly kihívásokkal kellett szembenéznie. Viharos érzelmekkel teli kapcsolatot élt át Szakácsi Sándorral, ám a házasságuk végül sajnos zátonyra futott. Második kapcsolatából egy kisfiú, Imre érkezett a világra, aki azóta is életének legnagyobb kincse. Az anyai boldogság mellett azonban egyre nehezebb helyzetbe került a megélhetés terén, hiszen a színpadi és tévés szerepek száma drasztikusan csökkent.

Szerencsi Éva (balra), Zsurzs Kati (középen) és Bánfalvy Ágnes (jobbra) - E három tehetséges színésznő számára az Abigél óriási mérföldkővé vált a pályafutásukban.

Az 1990-es évek elejére Szerencsi Éva helyzete drámaian megromlott. Egy interjú során nyíltan beszélt a rá nehezedő anyagi terhekről, és arról, hogy olykor már az autójába sem tudott üzemanyagot tankolni. Bár az ország szívében elfoglalta a helyét, a mellőzöttsége továbbra is súlyos terhet jelentett számára. Ez az elkeseredés talán hozzájárult ahhoz, hogy mély depresszióba esett, ami végül egészségi állapotának romlásához vezetett.

A betegségéről sokáig senkinek nem beszélt, csupán a legközelebbi rokonai voltak tisztában a helyzetével. Kitartóan küzdött, hogy legyőzze a kórt, de végül a szervezete 2004 őszén, 52 éves korában feladta a harcot.

Szerencsi Évát a Fiumei úti sírkertben búcsúztatták, egy szórásos temetés keretein belül. A szertartáson részt vett Szabó Magda is, aki mélyen érintve érezte magát Éva sorsa iránt. Később így emlékezett meg róla: "Ott voltam a temetésen, de hiányoltam egy papot, aki néhány szívhez szóló szót mondhatott volna erről a szegény, zaklatott lélekről. Ő volt az, aki Ginával együtt a csúcsra jutott, de ezt a fényes sikert soha többé nem tudta megismételni."

Nyugodj békében, Szerencsi Éva! Az emléked örökre velünk marad, mindazok szívében, akik valaha is tapasztalták tehetséged csodáját és a varázslatos személyiséged hatását. Soha nem feledjük, amit adtál nekünk!