Figyelmeztető jelek mutatkoznak Magyarországon: a katasztrófa küszöbén állunk, és már érezni lehet a következményeket. A veszély közeledik, és ideje komolyan venni a dolgokat. - Pénzcentrum
Magyarország hagyományosan vízben gazdag országként van számon tartva, azonban ez a pozitív kép hamar szertefoszlik, ha alaposabban megvizsgáljuk az éghajlati és vízgazdálkodási mutatókat. Az extrém időjárási jelenségek, a rendszertelen csapadékeloszlás, valamint az elöregedett infrastruktúra együttesen komoly kihívások elé állítják hazánk vízbiztonságát. A Pénzcentrum által megkérdezett szakértők hangsúlyozzák, hogy még van lehetőség a cselekvésre, de a rendelkezésre álló idő folyamatosan fogy.
Bár Magyarország gazdag folyókban és tavakban, a valóság az, hogy ezek 95%-a külföldi forrásokból származik. Ez azt jelenti, hogy hazánk vízkészleteinek túlnyomó része nem helyben, hanem más országokban keletkezik.
Ez a helyzet különösen sebezhetővé formálja az országunkat. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy amennyiben a szomszédos államok vízgazdálkodási stratégiái módosulnak, az közvetlen következményekkel jár hazánk számára is.
Az éghajlatváltozás következményei egyre szembetűnőbbek: a hosszú aszályos periódusok után hirtelen érkező, hatalmas csapadék mennyiségek nem találják meg a helyüket a talajban. Ezek a vízmennyiségek gyakran elfolynak, és villámárvizeket okozva komoly károkat idéznek elő. Az Alföld különösen súlyosan szenved ettől a jelenségtől, hiszen itt a talajvízszint az elmúlt évtizedek során már több mint egy méterrel csökkent.
Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a csapból folyó víz mindig elérhető lesz számunkra. Azonban valóságosan már most is léteznek olyan területek, például az Alföldön és a Dél-Dunántúlon, ahol a nyári hónapokban komoly vízellátási gondok merülnek fel. A kutak vízhozama folyamatosan csökken, míg a sekély talajvízforrások egyre gyakrabban száradnak ki. Továbbá, a vízminőségi problémák kockázata is fokozódik. A felmelegedett, oxigénszegény vizekben ugyanis kedvező feltételek alakulnak ki a káros mikroorganizmusok és algák elszaporodásához.
Az utóbbi évek egyik legmeglepőbb és ellentmondásos jelensége, hogy párhuzamosan tapasztaljuk a vízhiányt és a vízbőséget. Tavasszal gyakran szembesülünk belvizes elöntésekkel, különösen a mezőgazdasági területeken, ahol az elöregedett vízelvezető rendszerek már nem képesek kezelni a hirtelen lezúduló csapadékot. Ezzel szemben nyáron, amikor igazán szükség lenne a vízre, a tárolási kapacitásaink nem elegendőek ahhoz, hogy megőrizzük a korábban lehullott csapadékot.
Az utóbbi évtized időjárási szélsőségei komoly vízgazdálkodási kihívások elé állították Magyarországot - nyilatkozta Schaffhauser Tibor éghajlatkutató a Pénzcentrumnak. A 2013-as és a 2020-as jelentős árvízek világosan rávilágítanak arra, hogy a folyók hirtelen megáradása súlyos következményekkel járhat a lakóépületek, a mezőgazdaság és a közlekedés számára. Bár számos fejlesztés, például gátak építése és árterek bővítése történt, az árvizek gazdasági hatásai továbbra is jelentősek és aggasztóak.
Egyre gyakoribbá válik a belvíz jelensége, amely a csapadék szélsőséges eloszlásának és a talajvízszint ingadozásának következményeként termőföldeket, utakat és lakóházakat önt el. A belvízkárok nemcsak a mezőgazdaságot fenyegetik, hanem az aszályhoz hasonlóan komoly kihívást jelentenek, miközben a vízelvezető rendszerek sok esetben elavultak és nem képesek hatékonyan kezelni a helyzetet. Schaffhauser véleménye szerint a belvíz nem csupán problémát, hanem lehetőséget is rejthet magában: ha megfelelően tárolnánk és hasznosítanánk a felesleges vizet, az segíthetne mérsékelni a nyári vízhiányt.
Az aszályok egyre aggasztóbb mértékben terjednek el: a 2022-es év például megdöbbentően alacsony vízállásokat és súlyos terméskieséseket eredményezett. A globális felmelegedés és a csapadék hiánya következtében a talaj fokozatosan kiszárad, a növények stresszes állapotba kerülnek, sőt, az erdők is komoly károkat szenvedhetnek. "A mezőgazdaság egyszerre néz szembe az aszály, a belvíz és az árvíz kihívásaival, és gyakran ugyanazon területeken tapasztalja ezeket a problémákat" - hangsúlyozza a kutató.
A szakértő szerint az alkalmazkodás kulcsa a víz visszatartása, az öntözési rendszerek fejlesztése, a természetes vízháztartás helyreállítása lehet. Csak így őrizhetjük meg a vízbiztonságot a jövő generációi számára is.
A legfrissebb klímamodellek alapján, bár Magyarországon az éves csapadék mennyisége nem várhatóan csökken drámai módon, a vízhiányos periódusok száma növekedhet – figyelmeztetett Szabó Péter, éghajlatkutató. A melegebb hőmérséklet következtében ugyanis fokozódik a párolgás, ami azt jelenti, hogy hiába hullik le a megszokott mennyiségű eső, a természetben hasznosuló vízmennyiség jelentősen csökkenhet.
A kutató szerint az éven belüli csapadékeloszlás is átalakul: nyáron kevesebb, télen több csapadék várható. Mivel azonban hóra már alig lehet számítani, a téli vízmennyiséget tározókban és a talajban kellene megőrizni, különben nyáron nem lesz miből pótolni az elpárolgott vizet.
Szabó Péter hangsúlyozta, hogy a vízbiztonság kérdése nem csupán az éghajlatváltozás következménye, hanem az emberek által hozott rossz döntések is jelentős hatással vannak rá. A Velencei-tó esete jól példázza, milyen drámai következményekkel járhat a helytelen vízhasználat. Például a medencék feltöltése vagy a felszín alatti vízforrásokból történő öntözés tovább csökkenti a rendelkezésre álló természetes vízkészleteket. Ezen túlmenően a területhasználat növekedése felgyorsítja a hőmérséklet-emelkedést és a párolgást, így tovább súlyosbítva a vízkészletek problémáját.
A szakértő szerint a jövő egyik kulcskérdése az lesz, hogyan tudjuk megtartani a téli csapadékot és felelősen használni vízkészleteinket. Enélkül egyre több természetes vízfelület kerülhet veszélybe, nemcsak ökológiai, de gazdasági szempontból is.
