A Balaton-felvidék ősi temploma romos állapotában is különleges méltóságot áraszt. A régmúlt időket idéző falak, a természet ölelésében álló építmény atmoszférája egyedi varázst kölcsönöz a tájnak. A történelmi emlékek és a környezet harmóniája egy olyan

A Bakony és a Balaton-felvidék határvonalán, a Dörögdi-medence nyugati szélén, a Dél-Bakony lábánál egy ősi Árpád-kori templomrom emelkedik a tájban. Noha a Szent András-templom régi ragyogása mára már megkopott, gazdag történelmi öröksége miatt mindenképpen figyelemre méltó.

Taliándörögd, a Balaton-felvidék legészakibb települése, ma körülbelül 650 lakosával büszkélkedhet. Ez a festői szépségű falu a Veszprém és Tapolca közötti országútról megközelíthető, ahol Nagyvázsonyon át Kapolcsnál egy varázslatos úton juthatunk el hozzá.

A település keleti szegletében, egykor Felsődörögd területén áll a Szent András-templomrom, amely a Balaton-felvidék kiemelkedő középkori öröksége. Ez a különleges helyszín, akárcsak számos más hazai középkori emlék, számtalan izgalmas és viharos történetet hordoz magában.

Taliándörögd környékén már ősidők óta laktak emberek. A régészeti leletek tanúsága szerint a rómaiak idején biztosan lakott terület volt, településnyomokat is találtak a határban. A mai település egyik legkorábbi írásos említése 1249-ből származik: ekkor az egri püspök földhatárokat jelölt ki, ebben a dokumentumban szerepel először a neve. Akkoriban nemesi birtokként tartották számon, "Drugd" néven.

A középkorban a mai Taliándörögd területe négy különálló falu otthona volt, mindegyik saját egyedi történetével. Az elsőként említett település Tótdörögd, amely mellett a 1504-es forrásokban Monostordörögd is megjelenik. Felsődörögd, ahol egykor Szent Andrásnak szentelt templom állt, szintén a régmúlt idők tanúja. Alsódörögd kápolnája pedig a Szűzanya tiszteletére készült, és mindkét falura a 14. század elején találhatók írásos nyomok, amelyek megerősítik gazdag történelmüket.

Mind a négy középkori település saját templommal rendelkezett, ami jelentős vallási életre utal. A későbbi feljegyzések szerint a község lakossága négy vallási felekezethez tartozott. Az 1187 fő közül 793 katolikus, 349 evangélikus, 43 református és 4 izraelita vallású volt.

A helyi történelem szorosan összefonódik a Dörögdi család életével, akik számos falurész birtokosai voltak. A falu sorsát tragikus események árnyékolták be: 1548-ban a törökök pusztító tűzviharja emésztette fel otthonaikat, s ezt követően hosszú időre elnéptelenedett. Csak az 1718-as évek tájékán kezdett újra benépesülni, mintha a évszázadok csendje után végre új életre kelt volna.

A festői tájban egykoron kelta törzsek laktak, akik mélyen gyökereztek a terület kultúrájában. Ezt követően a rómaiak érkeztek, és új fejezetet nyitottak a vidéken. Több mint 1600 évvel ezelőtt, körülbelül 400 és 420 között, már egy vallási célokat szolgáló épület emelkedett itt, amely ma is a múlt titkait őrzi. Az épület alapjai jelenleg körülbelül 2,5 méter mélyen bújnak meg a föld alatt, mint egy időtlen emlék, várva, hogy felfedezzék őket.

A 9. század elején a szarmaták és kazárok telepedtek le a környéken, akik ugyancsak nyomot hagytak a hely kultúrájában és történetében.

A 12. század tájékán alakultak ki a középkori Dörögd különböző részei: Felső- és Alsó-Dörögd, a Dörögdi (korábban Drugd) család kezdeményezésére. Ekkoriban Felső-Dörögd szívében elkezdődött egy román stílusú kis templom építése, amely Szent András apostol tiszteletére készült. Az egyhajós templomforma tökéletesen megfelelt a kor keresztény építészeti irányvonalának, és harmonikusan illeszkedett a korabeli vallási hagyományokhoz.

Két évszázaddal később, 1330 őszén jelentős átalakításba kezdtek, melynek köszönhetően gótikus stílusjegyeket őrzött meg a templom. A Dörögdi Miklós egri püspök támogatásával megvalósult munkálatok kilenc évig tartottak. A templom ünnepélyes felszentelésére 1339. április 24-én került sor. Ekkor a plébános Dörögdi Pál volt, akit halála után, 1360-ban, a templom északkeleti sarkában helyeztek örök nyugalomra.

A templom nemcsak vallási, hanem kulturális központ is volt. Kegyúri karzat, emeleti könyvtár és egy belső udvaros, földszintes melléképület is tartozott hozzá, saját kúttal. Három oltárt emeltek benne: Szent András, a Boldogságos Szűz Mária és Szent Domonkos tiszteletére.

A 16. század közepén drámai fordulatot vett a templom története, 1548-ban a törökök lerohanták és felégették a falut, vele együtt az építmény is súlyos károkat szenvedett. A szent hely sorsa 1886-ban végleg megpecsételődött, amikor felrobbantották a már romos épületet.

A templom kelet felé tájolt, egyhajós szerkezete tökéletesen tükrözte a kor stílusjegyeit. A szentélyt egy elegáns bordás keresztboltozat díszítette, amely nem csupán szerkezeti megoldás volt, hanem a művészi kidolgozásának köszönhetően látványos ékesség is. Délről csatlakozott hozzá a sekrestye, míg egy csigalépcső vezetett fel a szentély fölötti kicsiny kápolnába. Ez a különleges épületrész a csendes imádságok és elvonulások nyugalmát kínálta, ahol a lélek megpihenhetett a világ zajától.

A templom ablakait precízen megmunkált, csúcsíves vörös homokkő keretezte, míg a belső falakat lenyűgöző freskók ékesítették. Habár mára csupán néhány töredék maradt ránk, mégis könnyen elképzelhetjük, milyen varázslatos lehetett valaha a belső tér szépsége.

A 16. század közepén, a török hódítás idején a templom és az egész település a földdel vált egyenlővé. A romos állapotban lévő templomot később, 1840-ben részben felrobbantották, és köveit az uradalmi magtár építéséhez használták.

A 20. század régészei új életet leheltek a környék múltjába, az 1973-ban végzett régészeti feltárás során 105 sírt tártak fel, bizonyítékát adva annak, hogy a hely hosszú évszázadokon át fontos színtere volt a hitnek, a közösségnek és az emlékezetnek.

Az ásatások során felfedezett bronzkori urnasírok mellett római kori épületrészek és középkori sírok is napvilágra kerültek. Különösen figyelemre méltó lelet egy vörös homokkőből készült keresztelőmedence, amelyet a helyi Szűz Mária Neve római katolikus templomban állítottak ki. Ez a különleges tárgy nem csupán a régmúlt emlékét őrzi, hanem a falu gazdag történelmét is megeleveníti, emlékeztetve bennünket a közösség fényesebb időszakaira.

A romok biztonságának fokozása érdekében már a 2000-es évek elején elindult a falak megerősítése. Pályázati forrásokból sikerült stabilizálni a leszakadásveszélyes falmaradványokat, így a templomrom ma már jóval ellenállóbb az időjárás viszontagságaival szemben.

Ahogy korábban írtuk, az aracsi pusztatemplom a Délvidék hányattatott sorsú mementója. A Vajdasági Magyar Értéktár fétve őrzött kincse, az Árpád-korig nyúlik vissza a története. A sokat keresett Árpád-kori remeteséget Taliándörögd határában fedezték fel a szakemberek 2023-ban. Ezer éves település nyolcszáz éves temploma magasodik a Rába és a Marcal között.