Gyakran előfordul, hogy az önsértés helyett inkább a segítségünket kérik. Talán így sikerül elkerülniük a nehézségeket.

A fiatalok lelkiállapota aggasztóan romlik, és ennek gyökerei szorosan összefonódnak a felnőttek saját nehézségeivel. A Kék Vonal lelkisegély-szolgálat tapasztalatai szerint az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma az elmúlt négy évben ötszörösére emelkedett, de számos más statisztika is figyelmeztető jelként szolgál. A mögöttes okok és lehetséges magyarázatok feltárására Reményiné Csekeő Borbálával, a Kék Vonal szakmai vezetőjével folytattunk beszélgetést.

Négy év alatt ötszörösére nőtt az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál

A szervezet tavalyi évről szóló beszámolójából derül ki, hogy az alapítványhoz 1627 fiatal fordult segítségért önsértéssel kapcsolatos problémákkal. Ez azt jelenti, hogy naponta átlagosan öten küzdenek azzal a szorongással, hogy önmagukkal szemben lépnek fel. Ezen kívül 22 alkalommal az ügyelők mentőt hívtak olyan fiatalokhoz, akik akut életveszélyben voltak.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 1993 óta működtet gyerekeknek és fiataloknak alacsony küszöbű lelkisegély-szolgálatot. Alapelvük, hogy minden hozzájuk forduló gyermeket és fiatalt meghallgatnak, közösen gondolkodnak, érzelmileg támogatnak, és igény esetén konkrét segítséget szerveznek a bajban lévő gyerekeknek. Emellett azokkal a felnőttekkel is konzultálnak, akik aggódnak egy gyerekért a környezetükben.

Ma már senki sem csodálkozik, ha egy tízéves gyerek felhívja a 116-111-es számot, pedig a segítségnyújtás lehetősége 24 éves korig terjed. Legfőképpen serdülők, tizenévesek és kamaszok fordulnak hozzájuk. Tavaly több mint 34 ezer alkalommal keresett meg őket valaki telefonon, írásban vagy chaten. Az esetek közül több mint ezer érintette az érzelmi bántalmazást, és sajnálatos módon ezeknek a felénél fizikális erőszak is előfordult. Tapasztalataik szerint az utóbbi években folyamatosan emelkedik a fiatalok körében a súlyos lelki problémákkal küzdők száma.

Az utóbbi évek során különösen megrázó élmény volt számomra az önsértéssel kapcsolatos megkeresések folyamatos növekedése – nyilatkozta Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője a 24.hu-nak. "A depresszív tünetekkel küzdő, szorongásos problémákkal vagy diszfunkcionális családi háttérrel rendelkező fiatalok körében egyre gyakoribb, hogy kiderül: szándékosan ártanak maguknak." Sajnos a Kék Vonal számára egyelőre nem áll rendelkezésre megoldás erre a megdöbbentő jelenségre.

A pszichológusok és családsegítők rendelkezésre álló kapacitása sajnos nem elegendő ahhoz, hogy minden önsértő fiatal külön "esetként" kerüljön kezelésbe.

Ez azt jelenti, hogy a Kék Vonal a segítő beszélgetésen túl nem nagyon tud olyan további segítő lehetőséget ajánlani számukra, ami valódi megoldást jelentene. Nagyon gyakran az a tapasztalat, hogyha egy iskolapszichológusnál derül ki, hogy valaki szokta bántani magát, akkor a szakemberek - lévén ők nem klinikai szakpszichológusok - szakmai iránymutatásának megfelelően továbbküldik ezeket a gyakran általános iskolás gyerekeket például egy pszichiátriai kivizsgálásra.

A gyerekek itt diagnózist kapnak, de a pszichológusok tapasztalatai alapján a Kék Vonalnál tavaly körülbelül 1100 olyan eset történt, amikor a fiatalok már úgy vélik, hogy a lelkisegély-szolgálat, amelynek alapvetően a támogatásra kellene fókuszálnia, csupán egy lépcsőfok a diagnózis után. Ezek a fiatalok már valamilyen ellátást kaptak, de ez gyakran nem elegendő ahhoz, hogy valóban segítsen nekik a továbbiakban. A folyamat gyakran úgy zajlik, hogy a fiatalok kapnak egy papírt a diagnózissal, majd a családjukra hárul a feladat, hogy megoldják a továbblépést. Ez a helyzet nem újkeletű; már néhány éve is hasonló problémákról számoltak be iskolapszichológusok, ami arra utal, hogy a rendszer nem képes megfelelően reagálni a fiatalok igényeire.

A fiúk és lányok egy különös világba lépnek, ahol a pad alá húzódva keresnek menedéket a két szék között. A Kék Vonalhoz fordulnak segítségért, mert bár a pszichiátrián kaptak valamilyen támogatást, az nem vezetett valódi változáshoz, és még mindig mély szomorúságot éreznek, önsértő gondolatok gyötrik őket. Gyakran inkább a telefonhoz nyúlnak, mintsem hogy a fájdalmat választanák. Talán így elkerülhetik a vágásokat. A ventilláció segíthet levezetni a felgyülemlett feszültséget, és talán utána nem érzik majd annyira a testi fájdalom iránti vágyat. De fontos tudni, hogy ez csak átmeneti megoldás, és nem pótolja a valódi segítséget.